Lesz-e büntetés a háborús bűnökért?

A civilek kivégzése és a nemi erőszak egyaránt háborús bűncselekménynek számít. A helyszíni jelentések szerint az oroszok kegyetlenkedtek Ukrajnában, ám egyelőre úgy tűnik, kevés az esély, hogy az elkövetők bíróság elé álljanak – jelenti ki a 168 óra hetilapban megjelent Instagramon elmondott erőszakoskodások című írásában Vámosi Ágoston.

Az orosz támadások elakadtak, és a Kijevtől északra fekvő településekről az ukránok – ádáz harcok árán – kiűzték a megszállókat. A visszavonuló oroszok után horror maradt, az utcákon hátrakötött kezű, kivégzett civilek holttestei hevertek. Ahogy a napok múlnak, egyre több tömegsírt találnak, egyre több gyilkosságról szereznek tudomást az ukránok – írja a szerző, aki az orosz álláspontot is ismerteti: „Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt állítja, hogy megrendezett felvételeket láttunk. Vlagyimir Putyin, illetve az orosz állami kommunikáció pedig minden ukrán ellenállást eleve nácinak minősít. A Kreml tagadása mellett pedig nehéz lesz megtalálni a felelősüket”.

Lattmann Tamás, a University of New York in Prague oktatója viszont elmondta a lapnak, hogy „a főszabály szerint Oroszország köteles a saját katonái által elkövetett jogsértéseket, bűncselekményeket kivizsgálni. De ha egy állam politikai kommunikációs okokból tagadja a felelősségét, akkor ilyet nem fogjuk látni”.

Vámosi írásából kiderül, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) is eljárhat háborús bűncselekmények esetén, mozgástere azonban erősen korlátozott. A képes, videós bizonyítékok és a szemtanúk beszámolói kiindulási alapnak elegendőek, de az ítélethozatal előtt több kérdést tisztázni kell. Többek között azt, előfordulhatott-e, hogy katonának nézték a megölt civileket, volt-e katonai célpont a közelben, félreinformálták-e az elkövetőt, esetleg fegyverhiba történt-e. Vannak persze egyértelműbb esetek, a bucsai vérengzés mellett ilyen volt az is, amikor az oroszok több, vízellátásért felelős létesítményt vagy kórházat támadtak. De ide sorolható a csernyihivi kenyérosztásnál sorban állók elleni támadás, vagy a gyerekek óvóhelyként szolgáló mariupoli színház elleni akció, amit az egyértelmű jelzés ellenére lebombáztak. Az ICC jelenlegi gyakorlata szerint a magasabb rendfokozattal rendelkezőket bünteti, közkatonával szemben még nem járt el. 

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hiába kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsától, hogy lépjen fel erélyesebben az orosz agresszióval szemben, miután Oroszország a BT állandó tagja, vétójoggal rendelkezik. Az ENSZ-ben annyit lehetett elérni, hogy az Emberi Jogi Tanácsban felfüggesztették Oroszország tagságát, és felállítottak egy független vizsgálóbizottságot: három emberi jogi szakértő vizsgálja a háborúban elkövetett jogsértéseket. 

A cikk bemutatja a civilek elleni atrocitások hátterét, és azt, hogy miképpen kapnak nyilvánosságot a háborús bűnök a közösségi média, elsősorban az Instagram segítségével.

A fentiek láttán érthető, hogy az ukrán emberek nem bíznak abban, hogy a mészárlásokat, nemi erőszakot, és egyéb háborús bűnöket elkövető orosz katonák elnyerik büntetésüket, ahogy Vámosi is írja: a genfi egyezménynek megfelelően a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) és az ukrajnai főügyész is vizsgálatot indított az ukrajnai szexuális erőszakos esetek miatt. Ez azonban nem nyugtatja meg az országban maradt nőket, a háború ugyanis még mindig tart. Több millió nő elmenekült Ukrajnából, de otthon maradt társaik folyamatos fenyegetettségben élnek. A háborús trauma pedig egy időzített bomba: miután letették a fegyvereket, egy országos mentális egészségügyi válság bontakozhat ki.

(A teljes cikk a 168 óra hetilap frissen megjelent, csütörtöki számában olvasható.)