Lakatos Márk: Szívesen látnék konzervatív érzelmű politikusokat is a Pride-on

A stylist a divat szegregációjáról, a homoszexuális skatulyákról, Wahorn András „eltörléséről” és a jelenlegi politikai közhangulatról is kifejtette a véleményét.

Ön a munkájából adódóan olyan közegben mozog, amely a magyarok többsége számára elérhetetlennek tűnik. Mennyire jellemző a divatszakmára ez a fajta burok?

A divat mindenhol egy szegregált világ, sznob és elitista, ezért sokszor pont ellene megy annak az üdvözlendő jelenségnek, hogy a különböző társadalmi csoportok egyenlő jogokért, esélyekért küzdenek. De megfigyelhető a hierarchia felbomlása, ugyanis régen a nagy divatmárkák határozták meg az utca divatját, ma pedig pont fordítva, a közösségi médiában megjelenő arcok utcai viselete inspirálja a tervezőket. Ez az alulról építkezés nagyon fontos eleme az említett burok lebontásának.

Nemrég az ön által megálmodott Konyhanyelv című műsorban Wahorn András olyan kijelentéseket tett a pedofíliával kapcsolatban, amely hatalmas felháborodást keltett a közvéleményben. Önt mint a Konyhanyelv ötletgazdáját, ez hogyan érintette?

Ezeken a vacsorákon a vendégek gyakran beszéltek társadalmi tabukról a saját stílusukban, akár a közösség nagy része számára vállalhatatlan tartalommal, erről a témáról pedig mindenkinek lehet véleménye. Visszagondolva hibának tartom, hogy amikor a videót publikálták, nem jelezték a nézők felé, hogy ez egy különösen megosztó, felkavaró tartalom, miközben a médiában teljesen bevett szokás, hogy például véleménycikkek közlésekor a szerkesztőség tudatosan, a cikk végén írásban is jelölve elhatárolódik a szerző véleményétől. Ezt ebben az esetben is meg lehetett volna tenni.

Sokan önt is felelősnek tartják abban, hogy ez az ominózus beszélgetés idáig fajult. Ott és akkor miért nem állt bele ebbe jobban?

Nem az igazságosztó moderátor szerepében voltam jelen, hanem mint vendéglátó. Mérő Vera kellő erővel képviselte a vitában a morálisan elfogadható álláspontot. A videó kapcsán fellángoló médiaháború leradírozó kultúráját azonban nagyon károsnak tartom. Persze értem, hogy kis mértékben szükséges a politikai véleményszabályozás, hiszen az évszázadok alatt felgyűlt traumahalmazt valahogy tehermentesíteni kell, de az eltörlés kultúrájával semmilyen közösséget nem tudok vállalni. El lehet mondani bármiről, hogy szerintünk vállalhatatlan, de csak a párbeszédben és az érvrendszerek egymásnak ütköztetésében hiszek.

Többször említette, hogy karrierje elején a Megasztár alatt az ország nagy része úgy ismerte önt, mint a „meleg stylist”. Ez a sztereotipikus kép a filmekben is gyakran visszaköszön. Ön szívesen erősített erre rá, vagy inkább zavarta?

Eleve én voltam az első stylist, akinek arca volt a magyar médiában – nem is kicsi –, csak ezután kapcsolódott hozzá a homoszexualitásom, amit sosem rejtettem véka alá. 2004-ben ez meghökkentőnek számított, hiszen a Szomszédokban szereplő Oli úron kívül a magyar televízióban nem jelent meg a melegség. Annyit azonban megjegyeznék, hogy most talán rosszabb a helyzet. 

Milyen szempontból?

A 90-es évek végén Budapesten egy sokkal nyitottabb, felszabadultabb közegben kellett érvényesülnöm, mint ma. Akkoriban négy melegbár is működött a városban, ahova hetero- és homoszexuálisok egyaránt jártak, akárcsak egy európai, nyitott szellemű nagyvárosban. Kevésbé számított mások identitása. 

Mi változott az elmúlt húsz évben?

Körülbelül pont a Fidesz hatalomra kerülése óta változott meg a közhangulat. A homofób törvény, az általános melegellenes kampány is ennek a folyamatnak a szomorú kicsúcsosodása. 

Úgy érti, a jelenlegi kormány hatására vált kevésbé elfogadóvá a magyar társadalom?

A közhangulat sokkal kellemetlenebb, mint 2010 előtt. Azonban megnyugtató, hogy a közvélemény-kutatások szerint az emberek nem annyira nyitottak erre a gyűlöletkeltő, homofób hangulatkeltésre, csak a politika kihasználja a közösségi média manipulációs hatalmát, és ennek segítségével sokkal agresszívabban lehet egymásnak ugrasztani véleménybuborékban élő embereket. 

És mit gondol arról, amikor a szélsőséges baloldali politika használja fel az LMBTQ közösséget vagy a homoszexualitást a kommunikációjában?

A politikai szélsőségek manipulációja mindig egy nagyon kártékony dolog, akármelyik oldalról érkezik. Néha bújtatottan, olykor teljesen nyíltan látszik, hogy semmilyen eszköztől nem riadnak vissza a politikusok. Közben az is igaz, hogy a liberális oldal elvrendszere eleve egy befogadóbb közeget sejtet, tehát természetesnek tűnik, hogy a kisebbségi jogok védelme ezen az oldalon hangsúlyosabb. 

Sokak szerint ennek a témának nem is szabadna politikai felhangot kapnia. Például nem válhat kontraproduktívvá, ha egy baloldali politikus beszédet mond a Pride-on, és ezáltal pártpolitikával itatja át az LMBTQ közösség küzdelmét?

Ha Karácsony Gergely azért szólal fel a Pride-on, mert politikától függetlenül fontosnak tartja a szexuális kisebbségek azonos jogait, a rendezvény ettől még nem válik átpolitizálttá. Szívesen látnék a Pride-on konzervatív érzelmű politikusokat is, hiszen elvileg a keresztényi szeretet állama vagyunk.

Világos, hogy nem riad vissza a közéleti, politikai témáktól. Ez miként összeegyeztethető a munkájával?

Ebben az országban divat azt gondolni, hogy a hírességeknek nem lehet véleménye, hitvallása. A közösség minden tagjának joga és felelőssége is, hogy mennyire vesz részt a közügyekben, vagy mennyire nyilvánít véleményt.

A homoszexuális kisebbség védelmén kívül mely más ügyek mellett állna még ki?

Sokszor szólalok fel a nők mellett, akik helyzetüket, megítélésüket tekintve még mindig hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Azért van homofóbia és nőgyűlölet, mert a férfiak egy része még mindig valamilyen felsőbbrendűséget tulajdonít magának. A nők, a melegek és a kisebbségek leminősített státuszának át kell állnia a fejekben, ez pedig a XXI. század egyik legnagyobb kihívása lesz. 

Pelva Csenge