A budapesti gettó felszabadulására emlékeztek

A hétfő esti órákban az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség szervezett megemlékezést a budapesti gettó felszabadulásának 77. évfordulója alkalmából.

1945. január 18-án szabadult fel a Dohány utca, mai Kertész utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt budapesti gettó, ahol több mint 70 ezer embert zsúfoltak össze a terület 1944. december 10-én történt lezárásakor. A gettóba kényszerített embereknek a legembertelenebb körülmények között kellett élniük. A zsúfoltság, az élelmiszerhiány, valamint a gyakori nyilas razziák rengeteg életet követeltek. A gettó felszabadulását követően több ezer temetetlen holttestet találtak a budapesti gettó területén.

„Január 18. évek óta nem csak a budapesti gettó felszabadulásának emléknapja, ilyenkor hajtunk fejet a magyar zsidóság több százezer áldozatának emléke előtt is. Sajnos ma már egyre kevesebben vannak közöttünk, akik megélték a vészkorszakot, így a mi felelősségünk, hogy az emlékek és a tanulságok a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak. Ezért is fontosak ezek a programok, amikor a túlélőkkel együtt emlékezhetünk” – mondta a rendezvényről Köves Slomó, az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija.
A megemlékezés hétfő esti első felvonásaként a Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél várták az érdeklődőket, majd az újlipótvárosi Zsilip Közösségi Központban Köves Slomó beszélgetett a holokauszt-túlélő Szinetár Miklós filmrendezővel a vészkorszakról.
„Ma este, amikor megemlékezünk arról a sokszázezer magyar áldozatról, aki a holokauszt éveiben azért lelte a halálát, ami volt és nem azért, amit tett, akkor fontos, hogy az emlékezést cselekvéssé alakítsuk” – jelentette ki a vezető rabbi a Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél.

„A zsidó tanítás szerint az ok nélküli és értelmetlen gyűlölettel szemben a legjobb fegyver az ok nélküli szeretet és elfogadás”

– tette hozzá. Köves kiemelte, hogy a megemlékezéshez cselekvés is kell, hogy társuljon. A vezető rabbi szerint a megemlékezéshez úgy kapcsolódhat cselekvés, ha a gyűlölettel szemben igaz szeretettel és elfogadással lépünk fel.

A Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél Oberlander Báruch, a Chábád Lubavics zsidó vallási mozgalom magyarországi vezetője is beszédét mondott. Az ortodox rabbi beszédében emlékeztetett a Duna-parton történt szörnyűséges és tragikus eseményekre. Oberlander Báruch szerint az ok nélküli gyűlölet vezetett a borzalmas eseményekhez.

„Az egyik legfontosabb dolog, amikor a holokauszt mártírjaira emlékezünk, hogy ne adjunk teret szívünkben a gyűlöletnek. Mindig meg kell tisztítanunk a szívünket, ezt feltétlenül meg kell tennünk a másik emberért” – fogalmazott Oberlander Báruch.

Az est második felvonásaként a Zsilipben, Köves Slomó Szinetár Miklós Kossuth-díjas művésszel beszélgetett a rendező a holokauszt idején átélt fiatalkori élményeiről. Az EMIH megemlékezése ezzel párhuzamosan, hétfő este 18 órai kezdettel az online térben is elindult, ugyanis a www.emlekezes77.hu oldalon 77 órán keresztül, óránként egy-egy újabb videó tekinthető meg a holokauszt-túlélőkkel és megmentőikkel készült interjúkból, köztük Szinetár Miklósé is. A felvételek annak a gyűjteménynek darabjai, amelyet a Sorsok Háza fejlesztésére létrehozott, Magyar Holokauszt Kutatási és Oktatási Központ (MHKOK) megbízásából készített Surányi András filmrendező és stábja.

Szinetár Miklós a beszélgetés során számos emléket megosztott a hallgatósággal. Beszélt a budapesti gettóban töltött időkről és arról is, hogyan szökött meg onnan egy, az édesapja által küldött katona segítségével. A Kossuth-díjas rendező megosztotta a résztvevőkkel azt is, hogyan úszta meg a deportálást, milyen rettegést kellett átélnie akkor, amikor a csendőrök a nácik visszatérésével riogatták. Szinetár visszaemlékezett családjára, ortodox nagyszüleire, beszélt saját zsidó identitásáról és arról, hogy már bánja, amiért nem foglalkozott igazán behatóan gyökereivel. Kijelentette, hogy az elfogadás fontossága és világ sokszínűsége ellenére sem képes kiegyezni, megbékélni a fasizmussal és annak bűneivel.

„Amiben most élünk, az szép és jó, annak ellenére, hogy Magyarországon vannak bajok. A holokausztról a mai generációknak már nincs semmilyen élménye, ezért ezt a békét nem is tudják megfelelően értékelni. A holokausztra jó regényekkel, jó írásokkal és tisztességes politikával kell emlékeznünk” – válaszolta Szinetár Miklós arra kérdésre, hogyan kell viszonyulnunk, megemlékeznünk a nácizmus rémtetteiről.

Péter Alvarez