Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Bagossy Brothers: Elsősorban zenészek vagyunk

Létrehozva:

Bagossy Norbert énekes és Bagossy László gitáros, a Bagossy Brothers Company zenekar fellépésén a mosonmagyaróvári Szent István Napok fesztiválon 2018. augusztus 19-én. | Fotó: MTI / Krizsán Csaba

A zenekar két frontemberével, Bagossy Norberttel és Bagossy Lászlóval beszélgettünk.

A Bagossy Brothers Company az elmúlt években töretlen sikernek örvend, január 14-én tartják meg első nagykoncertjüket a Papp László Budapest Sportarénában.

*

 

A járvány miatt elmaradt a koncertjük az Arénában, azonban már kitűzték az új időpontot. Milyen másodszorra is nekifutni egy ekkora eseménynek?

Bagossy Norbert: Boldogok vagyunk, előre is nagyon izgulunk, de ez nem véletlen, hiszen egy zenekar életében egy Aréna-koncert eléggé nagy dolog.

 

Mi vezethetett el idáig és a milliós nézettségű slágerekig?

Bagossy László: Amikor belecsöppentünk a zenei világba, már akkor a szemünk előtt lebegett egy Aréna-koncert. Persze akkor még szinte lehetetlen, álomszerű kép volt, de később egyre elérhetőbb távolságba került. A Bagossy Brothers Company előtti időkben még világszínvonalra törtünk volna, világslágereket szerettünk volna írni. Ezt az álmot sem engedtük el, csak most mások a prioritások.  

 

Többször elmondták, hogy a karantént aktív munkával töltötték, amelyből egy egész lemez született. Ha újra szigorú lezárások lennének, sikerülne megint ennyire ihletett állapotba kerülni?

B.N.: Muszáj lenne. Mindig abból kell gazdálkodni, ami éppen van.  

 

A zenéjük gyakran népzenei elemekkel tűzdelt. Ezen kívül milyen forrásokból táplálkoznak?

B.L.: Nem is a népzene az első, amit hangsúlyozunk, inkább a kisvárosiasság. Nem határoztuk el, hogy népzene-centrikus zenét fogunk játszani. A magyar szöveg magyarosan elénekelve akarva akaratlanul népzenés hangzású lesz.  

 

Milyen típusú zenéket hallgatnak a maguk örömére?

B.L.: A Coldplay-től kezdve a Mumford and Sons-on keresztül rengeteg zenekar áll közel a szívünkhöz. Belőlük sem feltétlenül zeneileg inspirálódunk, hanem a kollektív hidegrázós állapotokból. Mi is szeretnénk olyan dalokat írni, amelyektől a közönségünk elérzékenyül, esetleg boldog lesz, vagy szomorú. 

 

Ez a kisvárosiasság milyen mértékben járul hozzá ahhoz, hogy Magyarországon ekkora sikereket értek el?

B.N.: A sikerre nincs recept. Rengeteget kell érte dolgozni, szükség van dalokra, és ki kell tartani egymás mellett. Sőt még a csillagoknak is úgy kell állniuk az égen. Székelyföldön és Erdélyben szintén sokan hallgatnak minket, viszont a románajkú emberekhez még nem jutottunk el. Igaz, nem is próbáltuk. 

 

És nem is tervezik?

B.L.: A magyar nyelvet mindenképp meg szeretnénk tartani. Egyelőre nem hiszem, hogy Bukaresten akármelyik rádió játszana minket. 

 

Az identitásuk erős része az erdélyi származás. Úgy tűnik, erre az életérzésre itt Magyarországon kifejezetten sokan fogékonyak. Ennek mi lehet az oka?

B.L.: Sosem vertük a mellünket, hogy Erdélyből jöttünk, nem is érezzük, hogy kéne. A magyarországi közönséghez ez a tény akkor jutott el, amikor megszületett a Visszajövök című dalunk. Ekkor tudták a magyarok beazonosítani az identitásunkat. Most se reklámozzuk ezt jobban, mint korábban, csak mostanság többször megkérdezik. 

 

Mit tudnak megmutatni és átadni Erdélyből, illetve az erdélyi hangulatból a magyarországi közönségnek? 

B.N.: Gyergyói székelylegények vagyunk, és ezt próbáljuk átadni. Nyilván a klipjeinkben bemutatjuk az otthoni tájakat, mert számunkra az a szép. A szövegekben és a dallamokban ez szintén visszaköszön. Egy biztos: zenészek vagyunk, akik egyébként székelyek. Nem székelyek, akik mellesleg zenészek. 

 

Van különbség a magyar és az erdélyi közönség között?

B.N.: Nincsen különbség, kivéve egyetlenegy helyszínt: a szülővárosunkat. Más úgy a színpadon játszani, hogy a tömegben a volt tanítónéni, a szomszéd és a gyerekkori haverok is ott állnak. Szerencsére ugyanolyan hálás a közönségünk Székelyföldön és Magyarországon is. 

 

A zenekar többi tagját nem zavarja, hogy az önök arcát ismerik a legtöbben, és az önök neve alatt fut a zenekar?

B.N.: Nem. Sőt Tatár Attila, a gitárosunk javasolta, hogy legyen a zenekar neve Bagossy Brothers Company, nem mi találtuk ki. Mi vagyunk a testvérek az öcsémmel, de úgy érezzük, hogy a többiek minimum távoli unokatestvéreink. 

 

Testvérként hogyan működik önök között a dinamika a zenekaron belül?

B.L.: A zenekari lét csak megerősítette a köztünk lévő köteléket. Ez nemcsak egy barátság és egy testvéri kapcsolat, hanem most már egy munkakapcsolat is. A zenekarban eltöltött kilenc év megtanította, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, mikor van az a pont, amikor érdemes egy kicsit elengedni, lazábbra venni a vitatkozást, és mikor kell beleállni. Mindegyik zenekari tagnak vannak rigolyái, de megtanultunk alkalmazkodni egymáshoz. Hálás helyzet, hiszen nem tudunk eltávolodni. 

 

Kilenc éves a zenekar, de még mindig nagyon fiatalok a tagok önökkel együtt. Ennyi siker, például az Aréna-koncert után merre tovább, mik a tervek?

B.N.: Az Arénán túl jelenleg nem igazán látunk. Nagyon szeretnénk egy amerikai és európai turnét a külföldön élő magyarajkú embereknek. Nyilván ez nem arról fog szólni, hogy sokezer ember egymás mellett őrül majd meg a Bagossy nótákért. Ez inkább egy zenekaros testvéri, baráti kiruccanás együtt a világba. Sokszor megesik, hogy a zenéről nem beszélünk, és ezt fontosnak tartjuk. A másik titok, hogy olyan zenét írjunk, amelyet nem ununk meg soha. Nem kötelességből akarjuk csinálni ezt az egészet, hanem szeretni és élvezni a gyümölcsét. 

 

A zenekar repertoárja már most is nagyon színes, de a közeljövőben milyen műfajokba, irányokba kóstolnának még bele?

B.N.: Határ a csillagos ég. Fontos, hogy mindig érezzük a késztetést az alkotásra. Szerintem a halálunkig tudunk változni, és újabbnál újabb nótákat kihozni, amelyekben megtalálható valami plusz. Amíg mi ezt érezzük, addig valószínűleg a közönség is, ezért működik ez a kohézió.

 

Pelva Csenge

Legnépszerűbb cikkeink