Kicsi, zöld szuperfood

Mezey Tamás félig-meddig kényszerűségből lett mikrokertész, mert a rendezvénytechnikai vállalkozását elsöpörte a Covid.

Korábban kikapcsolódásként, a fővárosi lakásuk nappalijának falán termesztette a mikrozöldségeket. Akkor még nem tudta, hogy ezzel a saját börtönét építgeti.

A magból kikelő kicsi hajtásban és két sziklevelében koncentrálódik a növény teljes tápanyagkészlete, vitaminjai, ásványi anyagai. Többször megismételt kutatások bizonyítják, hogy a mikrozöldségek igazi szuperfood-ok. Nálunk először a fine dining éttermek kapták fel ezeket a zsenge, üde, zöld levélkéket, amiket az ételek dekorálására használnak. Aztán rákaptak azok is, akik töményen és tisztán akarják fogyasztani a természetes vitaminokat, télen is az a mániájuk, hogy friss zöldséget egyenek.

Mezey Tamás félig-meddig kényszerűségből lett mikrokertész, a covid-járvány alatt ugyanis leálltak a rendezvények. Amikor hirtelen kicsúszott a lába alól a vállalkozása, eldöntötte, hogy nagyban játszik a mikrozöldségekkel.

Akkor még nem tudta, hogy a mikrokertészkedés mennyire kemény meló: a növények nem vesznek tudomást a munka-és ünnepnapok váltakozásáról. Nem érdekli őket, hogy termesztőjük nyaralni menne-e vagy a hétvégén horgászni, ők minden nap több órás törődést, babusgatást igényelnek – Tamás azt mondja, éppen olyanok, mint a kisbabák.

A minikertészet ugyanis csak részben automatizálható. Az emberi kontrollt nem lehet automatizálni, és

a magára hagyott mikrozöld azonnal büntet. 

A sokféle növény eltérő ütemben fejlődik, és ehhez mérten eltérő igénye van a vízre, ami nélkül nincs élet, és a magban nem indul el a növekedés. Mezey Tamás ma már a szigethalmi mikrozöld műhelyben a saját maga hajcsára. Egy korábbi raktárépület 50 négyzetméteres területén megnégyszerezték a termőhelyet azzal, hogy vertikálisan, polcos rendszerben gazdálkodnak. Itt éledezik az élet a biominősítésű magokból, amelyek Nyugat-Európából érkeznek, 20-30 kilós tételekben, ahol komoly iparággá terebélyesedett már a termesztésük és a kereskedelmük is.

A mikrozöldek termesztése zárt rendszerben, a természet lemodellezésével történik. Semleges közegre, kókuszrostra, és nem mikroorganizmusokkal teli természetes földre kerül a mag, majd tiszta kútvizet kap, és szimulált napfénynél kezdődik el a fotoszintézis. Ez nem csíra, hanem már kifejlett levél. A retek magjából 5-6 nap alatt bújik ki a két sziklevél, ekkor már piacra és fogyasztásra kész. A koriandernek, a céklának, rukkolának és a metélőhagymának viszont 12-14, a petrezselyemnek, a bazsalikomnak még több napba is beletelik, mire eljutnak ebbe a fázisba. Érdekes, hogy az első két sziklevél formája nem hasonlít a kiteljesedett növény leveleire, ez a hasonulás csak a harmadik levéltől indul meg. A természet imitálásához még légáramlatra is szükség van, ezt mikroventillátorokkal oldják meg. A sűrű ültetvényeket átszellőzteti a „szél”, mert fontos, hogy az éppen kihajtó növények megtanulják, hogyan kell ellenállni az elemeknek – bár ennek a tudásuknak már nem fogják hasznát venni. 

A magokba táplált kód viszont működik.  A termesztő műhelyben az év 365 napján azonosak a körülmények, a fénymennyiség, Tamás télen fűt, nyáron hűt. Tavasztól őszig mégis gyorsabban fejlődnek a kis növények. Télen viszont megpróbálnak ellenállni az erőltetett hajtatásnak, mert az időkapszulájukba nem ez van kódolva.

A termeléshez semmilyen vegyszert, tápoldatot, műtrágyát nem használnak, mégsem kaphat bio minősítést a mikrozöldség, mert nem természetes a talaja és a fény. Az íze viszont nemcsak megközelíti, hanem töményen meghaladja a kifejlett növény ízét. És mivel gazdag vitaminforrás, ősztől tavaszig a legtermészetesebb táplálék lehet. Tamás hétvégente négy piacra is viszi a heti termést, amit fajsúlyuk szerint kisebb-nagyobb műanyag dobozokba csomagolnak, teljesen steril környezetben, érintésmentesen. Ezért nemcsak fölösleges megmosni fogyasztás előtt, hanem káros is, mert a víz elindítja a rothadás folyamatát a gyenge levélkékben. 

A mikrokertész megspórolhatná ugyan a szállítás gondjait, ha saját webshopot indítana, de ennek anyagi és munkaerőgondjait nem akarja további teherként a vállára venni. Már így is lavíroznia kell a teendők és a család között, és most, hogy elért egy termelési és értékesítési szintre, döntenie kellett: 

vagy nagyobb léptékben gazdálkodik, vagy megmarad kiskertésznek. 

Ő az utóbbit választotta, mert nem akarja, hogy a gyereke nélküle nőjön föl. Ezért nem a piacát akarja növelni – amire egyébként bőven lenne igény, mert az újraindult éttermek is használnák ételdekorációként -, hanem a választékát. 

Tamás nem foglalkozik a konkurenciával sem, azokkal, akik a könnyű pénzkereset reményében, ám az agrárium működésének ismerete nélkül vágtak bele a mikrozöldségek termesztésébe. Ő már megtanulta, hogy ez a munka nem olyan, mint a „csináld magad”, hanem egy hosszas, tapasztalaton és kudarcokon alapuló folyamat, amelynek egy pontján már professzionális szintre lehet lépni. A mikrozöldek termesztése hobbinak túl macerás, pénzkeresetnek viszont nem könnyű. És aki nem tudja a magok hiperérzékenységét kezelni, az csak veszteséget termel.

Tamás már sok mindent megtanult, volt, amit a maga kárán. Az is igaz, hogy ehhez a munka nehezebbik oldalát fogta meg, de azzal, hogy a maga ura lehet, éppen elviselhető egyensúlyt tud kialakítani a munka és az élete között. És látva a természetes vitaminok, a hazai termesztésű élelmiszerek felértékelődésének határozott folyamatát, ő marad a pici, zöld növénykéinél. Amik akkor is nőni és zöldülni fognak, ha az egész nyári fesztiválszezon elmarad. A mikrozöldek pedig bárhol virulhatnak,  lakásban,  pincében,  konténerben, de akár a Marson is lehetne termeszteni, ha odaszállítanának egy fűtött helyiséget oxigénnel meg árammal.

Szikora Katalin