Nőként az amatőr ügetősport csúcsán – Fazekas Andrea

A Kincsem Park istállói között bolyongva az embernek olyan érzése támad, mintha egy másik világba csöppent volna a városon belül.

Itt fogadott minket Fazekas Andrea amatőrhajtó, aki az ügetősport egyik legsikeresebb hazai képviselője.

Édesapja istállójának lakóival, a gyönyörű lovakkal való ismerkedés közben beszélgettünk a kitűnő hajtóval eddig elért sikereiről, az ügetőhajtás világának izgalmas rendszeréről, de szóba került a lovas- és lósportokban mostanában aktuális témának számító testi fenyítés kérdésköre is. Arról szintén mesélt nekünk, mit jelent a gyakorlatban, hogy nemrég őt választották a FEGAT (Amatőrhajtók Nemzetközi Egyesülete) alelnökévé.

Hogyan indult az ön életében az ügetőhajtás, és egyáltalán mikor kezdett el lovakkal foglalkozni?

Beleszülettem, ugyanis édesapám és édesanyám is ezzel foglalkozik, illetve a keresztapám zsoké volt a galoppon. Viszonylag hamar érkeztek a sikerek, már egész korán jó eredményeket értem el, úgyhogy az első évet követően részt vehettem az amatőr Európa-bajnokságon Finnországban. Ehhez tíz győzelmet kellett felmutatnom. Ezek után kezdtem el rendszeresen versenyezni. Amerikában 2016-ban egyedüli nőként egy nemzetközi hajtóbajnokságon az első futamban rögtön győzelemmel indítottam, ami történelmi magyar sikernek számított. 2018-ban bővült az Egyesült Államokban elért sikereim száma, és 2020-ban újabb futamgyőzelemmel, valamint egy világbajnoki bronzéremmel tértem haza az ügető fellegvárából.

Pontosan mi a különbség az amatőr és a profi hajtók között?

Az amatőr hajtók ezt a sportot nem hivatásszerűen végzik. Egyetem mellett kezdtem el hajtani, utána sokáig civil munkám is volt. Biztosítással és hitellel foglalkoztam több mint tíz évig.

Most is dolgozik valamilyen civil állásban?

Igen, de a kislányom születése után nem ugyanazt a foglalkozást folytattam, hanem eljöttem az Ügető Tenyésztők Országos Egyesületéhez. Miközben a pénzügyi szektorban dolgoztam, elvégeztem a Kaposvári Egyetem állattenyésztőmérnöki szakát. Korábban munka előtt minden reggelemet a Kincsem Parkban indítottam hat órakor, két-három lovat lehajtottam, és úgy mentem az irodába. Hétvégén versenyeztem. 

Ez a sűrített program miért érte meg önnek?

A ló és a hajtás számomra szerelem. Apukámnak ez a munkája, ő ebből él, és az itt látható két istálló az övé. A tulajdonosok ide tréningbe hozzák a lovaikat, tartásdíjat fizetnek, a ló pedig versenyez és pénzt keres. Az amatőrhajtó nem kap fizetést, viszont én nyertem annyi versenyt, amennyivel már a profik között is megmérettethetem magamat. Tizenöt győzelem után a profik között is lehet versenyezni egy bizonyos szintig, hatvan győzelem esetén az összes profi versenyen és a kiemelt díjakban is részt vehetnek a hajtók, de a nemzetközi versenyeken sokkal több lehetősége van az amatőröknek. Így mehetek Európa- és világbajnokságra, profiként ellenben nem lenne erre lehetőségem.

Hány lépésre áll a profi kategóriától?

Már jónéhány éve lehetnék profi, mert százkilencvenhét győzelmet arattam korábban. Ráadásul mivel nekem szakirányú felsőfokú végzettségem van, kaphatnék idomárhajtó engedélyt, de a nemzetközi lehetőségek miatt maradok az amatőr státusznál. Ráadásul a FEGAT, az Amatőrhajtók Nemzetközi Egyesületének alelnökeként az Európa- és világbajnokságok szervezéséhez is hozzájárulok, és a munkafolyamat alatt hasonszőrű emberekkel találkozom, akiknek szintén sokat jelentenek a lovak. 

Az édesapja felől sosem érezte azt a nyomást, hogy végül ön is idomárként helyezkedjen el?

Semmilyen családi nyomással nem kell szembesülnöm. Édesapám csupán a díjugrató korszakomnál aggódott, hiszen ahhoz nem tudna mit hozzátenni. Nem értette, miért nem azt csinálom, amiben ő is támogathat. Kamaszként magamtól kellett rájönnöm, hogy a hajtásban sokkal eredményesebb lehetek, mindemellett jelentős segítséget is kaphatok a családomtól.

Nemrég választották meg a FEGAT alelnökének. Mit jelent ez az elismerés, és mi a pontos munkaköre?

Ez a kinevezés hatalmas megtiszteltetés. Mondhatjuk, hogy szinte kihalásos alapon működő pozícióról van szó, az eddigi alelnök tizenöt évig töltötte be ezt a státuszt, most családi okok miatt mondott le. Megtisztelő, hogy egyáltalán felmerült a nevem ebben a kérdésben. Magyarországot az amatőr közegben nagyon szeretik, mert a nálunk rendezett események kifejezetten jól szervezettek, mindig pozitívak a visszajelzések. Olyan lovakat biztosítunk, amelyekkel a hajtóknak könnyű dolguk van, sikerélményt élhetnek át. Több helyen problémát jelent, hogy nehezen tudnak megszervezni egy ilyen nemzetközi versenyt, mert nem áll rendelkezésre elegendő ló, vagy legalábbis nem olyan lovak, amelyek amatőr versenyzésre ideálisak.

Mitől függ, hogy hazánkban ilyen jó lovakat tudnak garantálni?

Ez rajtunk, szervezőkön múlik a leginkább. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a tulajdonosok számára szimpatikussá és kívánatossá tegyük a versenyeket. A világbajnokságon például plusz pénzt ajánlottunk fel a lótulajdonosoknak, amennyiben a lovuk nem nyert pénznyereményt. A versenykiírásokat pedig úgy intézzük, hogy a futamokban megszerzett nyeremények nem rontják el menedzselés szempontjából a lovak további karrierlehetőségeit. Sok olyan praktikát és fogást keresünk, amelyeknek köszönhetően a tulajok úgy érzik, érdemes indítani a lovukat.

Saját lóval nem lehet versenyezni?

Nem, ezeken a versenyekben mindig az adott országban biztosítják a lovakat. Nálunk sorsolással dől el, ki melyik lovat kapja, mert az a legkorrektebb. Ha az ember kevésbé esélyes lovat húzott, akkor abból kell kihozni a maximumot. Az előre leosztott lovaknál sokszor felmerül, hogy a hazai hajtó esetleg jobb lovat kapott. Ráadásul eleve kevés versenyre adódik lehetőség, és ha két futam alapján hirdetik ki az Európa-bajnokság győztesét, akkor a szerencsén múlik a végeredmény. Kifizetődőbb, ha mondjuk hat futam alapján dől el egy Európa-bajnoki cím. Mi erre is igyekeztünk odafigyelni. Az Európa-bajnokság és a világbajnokság alatt is sok futamot tartottunk, remek lovakkal. Kiegyenlített volt a mezőny, nem fordulhatott elő, hogy két ló esetleg kilóg a sorból és sokkal jobb a többieknél, így aki nem azokat húzta, mérget vehetett a kudarcos versenyzésre.

Mi a különbség a lovassport és a lósport között?

A lovassportnál a lovasok versenyeznek egymással, a lósportnál pedig a lovak. Mi lósporttal foglalkozunk.

Az idei tokiói olimpián hatalmas port kavart a német öttusázó, Annika Schleu esete, aki alatt nem akart elindulni a ló, ezért a lovas és az edzője is ütni kezdték az állatot. A Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) végrehajtó bizottsága az eset után úgy döntött, kiveszik a lovaglást az öttusa számai közül. Erről mi a véleménye?

Annyiban tudok párhuzamot vonni, hogy egy Európa- vagy világbajnokságon mi szintén sorsolt lovat kapunk, akárcsak az öttusa versenyzői. Nálunk viszont egy ló az adott napon egy versenyben indul. A német lány valószínűleg már a sokadik lovasa volt ennek a lónak, ami fárasztó lehet az állat számára. A szervezők felelőssége, ha olyan lovat indítanak, aki nem tud összedolgozni egy vadidegennel. Mi mindig jelezzük a tulajdonosoknak a problémát, szűrjük a jelentkezőket. Továbbá az öttusában az is nehéz, hogy a versenyzők általában nem lovagolnak olyan kiválóan, és a ló valószínűleg besokallt, ami egy érthető, természetes magatartás.

Az eset nyomán a politikai korrektség utolérte a lovas- és lósportot, mert az állatok testi fenyítését és fizikai impulzusokkal való irányítását kérdőjelezi meg a szakma. Ön hogy látja, milyen esetekben problémás, illetve mikor elfogadott ez a fajta kontrollálási módszer?

A versenyekben mi például használhatunk ostort, de a csikókat is ostorral tanítjuk be. Ez az eszköz segítő szerepet tölt be, és úgy kell rá gondolni, mint a meghosszabbított kezünkre. A kocsiban ülve nem lehet megpaskolni a lovat, amivel jelezhetem, mit szeretnék tőle, viszont az ostor elér odáig. Még csak suhintani sem kell, mert ha a ló megtanulta, hogy az ostor a lovas irányításának kifejezője, akkor elég csak hozzáérinteni, és tökéletesen működik. Az ügetőversenyeket is elérte az állatvédelem és a politikai korrektség, ezért korlátozták a versenyekben történő ostorhasználat mértékét. Most a futam utolsó kétszáz méterén négyszer lehet használni az ostort, és nem szabad a kezet váll fölé emelni. Tehát lendületből nem ostorozhatunk, ellenkező esetben nagyon szigorúan szankcionálnak. Ebből néha azért adódnak problémák, ugyanis ha valaki évtizedek alatt megszokta a dinamikus hajtást, akkor az adrenalingőzös állapotban nem mindig sikerül számolni az ostorozást. Én ebben szerencsés vagyok, mert bár korábban darabszámra sokat ostoroztam, de nagyon enyhén, ami a lóra nincs különösebben negatív hatással. Könnyen ment az átállás. Az Európa-bajnokságon viszont abszolút ostor nélkül kell hajtani, és a lovak kiválasztásánál erre is figyelni kell, hogy ne adjunk olyan lovat, ami ostor nélkül meg sem mozdul. Összességében a lovak agyonveréséről és bántalmazásáról beszélni teljes túlzás.

Tehát az ostorral és a testi fenyítéssel kapcsolatban indokolatlan a mostanában fellángolt társadalmi érzékenység?

Nyilván, mint mindenben, ezen a területen is találkozhatunk szélsőségekkel. Az ostorhasználat korlátozása az emberi gonoszság burjánzásához vezethet. Némelyek kitalálhatnak olyan technikákat, amelyekkel félelmére alapozva elérik, hogy a ló jobban teljesítsen a versenyben. Ezek az eszközök pedig sokkal ártalmasabbak lehetnek. Az öttusás esetnél a lónak biztosan nem lett maradandó baja, de az egész incidens a szervezők hibája. Ráadásul a versenyző az állat korábbi ellenszegülését látva olyan lelkiállapotban ült fel a lóra, amely biztosan előidézi az engedetlenséget, mert a ló átveszi a lovas érzelmi rezgéseit.

A beszélgetés elején említette, hogy hat évvel ezelőtt egy versenyben egyedüli nőként volt jelen a mezőnyben. Ritkaságnak számít nőként hajtani?

Vannak női hajtók is, de sokkal több a férfi. Annál a bizonyos amerikai diadalnál nemcsak a nőiségem számított egyedinek, de az elmúlt ötven évben az Egyesült Államokban egyáltalán nem nyert magyar hajtó. Később egy másik versenyben is nyertem, ahol pacer lóval versenyeztem, vagyis olyan lóval, amelynek azonos oldalon lévő lábai mozognak egyszerre. Ilyen típusú lóverseny ráadásul nincs is Európában. A harmadik ottani sikeremnél, a világbajnokságon egyetlen nő vett részt rajtam kívül, két férfi mögött lettem harmadik.

Egyáltalán számít ennél a sportnál, hogy valaki férfi vagy nő?

Az erő talán valamennyire számít, de ez sokkal inkább technikai sport. Nőként nekem az az előnyöm a férfiakkal szemben, hogy talán empatikusabban versenyzek, bármilyen ismeretlen lóval könnyen egymásra tudunk hangolódni. Én nem akarok erőt fitogtatni, csak megpróbálom belőle kihozni a maximumot. 

Mégis, hogyan alakult ki, hogy összességében a férfiak dominálják ezt a sportot?

A kocsizás régen a férfi feladata volt, mert a nő otthon főzött és nevelte a gyerekeket. Ez egy tradíció, a hajtás pedig a kocsizásból alakult ki. Azonban változnak az idők. Mostanra hiába több a férfi versenyző, de szinte minden országban sokkal több nő foglalkozik a lovakkal, mint férfi. Ez a szakma abszolút elnőiesedett, Amerikában és az északi országokban kifejezetten a női lovászokat keresik a lovak mellé, mert sokak szerint a nők sokkal gondoskodóbbak, érzékenyebbek, máshogy kezelik a lovakat.

Pelva Csenge