Egy nő tette boldoggá Simone de Beauvoir-t élete utolsó 26 évében

Az írónőnek mindeközben 50 éven át nyitott kapcsolata volt az író-filozófus Jean Paul Sartre-ral.

A ma 80 éves Sylvie le Bon de Beauvoir a Guardiannak mesélt kapcsolatáról az írónővel, akinek most jelent meg először angolul az Elválaszthatatlanok című, 1954-ben megírt memoárja. A kézirat az írónő élete végéig az asztalfiókban lapult, miután Sartre „csak fintorgott rá”, amiben talán a féltékenység is szerepet játszott, mivel a regény de Beauvoir „első szerelmének” tragikus története, amit Elisabeth „Zaza” Lacoin iránt táplált, majd Zaza 21 évesen bekövetkezett hirtelen halálával elveszített. Egész életében nosztalgiát érzett ez iránt a barátság iránt, és csak később talált hasonlóan fontos partnert az életben, Sylvie le Bon személyében.

Le Bon 17 évesen rajongói levelet írt az akkor már ünnepelt írónőnek, majd amikor Párizsba költözött tanulni, De Beauvoir meghívta magához. „Rengetegen írtak neki, különösen hozzám hasonló fiatal nők és filozófia szakos hallgatók, és mindenkinek válaszolt. Az első találkozásunkkor nagyon zavarban voltam, amit feloldott azzal, ahogy kedvesen érdeklődött a tanulmányaim és a családom felől” – mesélte Le Bon. 

Három évvel később az írónő anyjának halála még közelebb hozta őket egymáshoz, beengedték egymást az életükbe, együtt töltötték a nyarakat, az írónő Sartre-nak is bemutatta barátnőjét. „Akkor is izgatott voltam, de ez is elmúlt, Sartre annyira kedves és nagylelkű volt velem. Simone a halála előtt adoptált, hogy gondozhassam a kéziratait, és sokan a korkülönbség miatt tényleg úgy beszéltek hozzánk, mint anyához és lányához. Eleinte zavart, aztán rájöttem, hogy ez nem fontos. A 26 közös évünk alatt egyenrangúak voltunk a kapcsolatunkban, ami szeretetből, bizalomból és részemről csodálatból táplálkozott. Csak az volt nehéz, hogy egyikünk se, legfőképp én nem voltam felkészülve arra, hogy egy nőt szeressek. De hát, ilyen a szerelem.”