Janssen-vakcinát kaptak a hajléktalanok

Aknai Zoltánnal, a Menhely Alapítvány igazgatójával beszélgettünk a hajléktalanok oltási helyzetéről.

– Lehet számszerűsíteni, hogy hány hajléktalan él az utcákon és a hajléktalanszállókon?

– Nem egyszerű megmondani, hogy mennyien vannak, ez a szám folyamatosan változik, a járványidőszak alatt rengeteg ember került az utcára és a járvány utáni válság is az utcára löki azokat az embereket, akik már korábban is napról napra éltek. Nagyjából tízezres nagyságrendű férőhelyszám sorsára van rálátásunk az országban. Ezekben az intézményekben van lehetőségük a hajléktalan embereknek egy-két éjszakára megszállni vagy szerződéses alapon hosszabb távra maradni. Ilyen esetben tudjuk, hogy hány „bérlő” van. Vannak nappali melegedők, ahol egész évben utcai gondozó szolgálat működik, itt kifejezetten csak hajléktalanokkal foglalkoznak. De a szám így is mindig változik, nincs kimondott „lakhelyük” még az utcán sem.

– Egy hajléktalan ember életében nehéz megoldani a rendszeres tisztálkodást, fertőtlenítést, és ezért könnyebben elkaphatja a vírus. Mennyire terjedt el az ő körükben a betegség?

– Volt erre vonatkozó kutatásunk, amiből arra következtethetünk, hogy a hajléktalan emberek kevésbé kapták el a koronavírust. Hajléktalanszállókon is ezt tapasztaltuk, de ott a járványhelyzet ideje alatt csak azokat tudtuk elszállásolni, akiknek szerződésük volt.

– Akkor nem tekinthetjük őket szuperterjesztőknek?

– Megoszlanak a benyomások, viszont nem gondolnám, hogy ők a legveszélyesebb terjesztők Covid-szempontból, sokkal kevesebb kapcsolatuk van a társadalom más rétegeivel, nagyon sokan csak egymás között érintkeznek. Sokkal veszélyesebb egy iskolai osztály, egy áruház, vagy egy tömegrendezvény.

– Már a harmadik oltásnál tartunk. Mi a helyzet a hajléktalanok oltásával, ők igény szerint hozzájutnak? Indult esetleg oltási program az ő köreikben?

– Külön hajléktalanokat célzó oltási program nem indult, a szállásnyújtó intézményekben megvalósult az oltás, itt nem csak a hajléktalanok, hanem más szociális segítségre szoruló emberek, mint például idősek és fogyatékkal élők is élhettek az oltás lehetőségével. Az utcai gondozó szolgálatunk pedig akciót hirdetett az utcán élők körében, hogy aki bármelyik intézménnyel kapcsolatban áll, előzetes regisztráció nélkül megkapja az oltást.

– Tudtak választani az oltások között?

– Akik a szállásnyújtó intézményekben laknak, azok igen. Elméletileg természetesen a többiek is, de velük könnyebb volt egyeztetni a második dózis időpontját, hollétük nem volt bizonytalan, szemben az utcán élő társaikkal. Ezért a fővárosban számukra kijelölt egészségügyi központ, ahol kifejezetten csak hajléktalanokkal foglalkoznak, megfelelő mennyiségű Janssen vakcinát rendelt, aminek egy dózisa is elegendő a védettséghez. Így már nem volt gond a hajléktalanok bizonytalan visszatérése és a bonyolult kapcsolattartás. De természetesen volt és van is lehetőségük mást választani, az pedig már nem rajtunk múlik, hogy visszatér-e az illető a második dózisra.

– Hogyan készülnek a negyedik hullámra?

– Az első hullám során komoly kihívást jelentett az utcán lévő emberek körében a higiénés körülmények biztosítása. Alapból a munkatársak védelme miatt is óvatosnak kellett lennünk, ellátási hiány volt összes védőfelszerelésből, illetve, amikor volt, akkor már mérhetetlenül sok pénzbe került, nagyon nehéz volt nagy mennyiségben beszerezni. Szerencsére az első hullám végére önkormányzati segítséggel meg tudtuk tenni a szükséges lépéseket és azóta folyamatos a védőfelszerelés-ellátás. Reménykedünk benne, hogy nem lesz drasztikus korlátozás és a szállásnyújtó intézményeink is zavartalan működhetnek. Az viszont biztos, hogy amelyik hajléktalan be akarta oltani magát, az meg tudta tenni.

Nagy Cintia / 168