A nyomozó gazdateste

Recenzió – A csontember, NBC, RTL Klub.

A Denzel Washington-filmhez hasonlóan Jeffrey Deaver amerikai krimiíró bestsellerei alapján készült a krimisorozat, amiben egy nyaktól lefelé bénult nyomozó próbálja elkapni a vele csúnya játékot űző sorozatgyilkost, miközben a szeme, füle, az élő avatarja egy New York-i közrendőrnő, aki látszólag véletlenül csöppent az események közepébe. Csakhogy a Csontember mindig mindent precízen előre eltervez.

Az átlagos krimifogyasztó is tudja, hogy minden gyilkos hibázik, legalább egyszer. Ez a pillanat azonban még nem jött el a Csontember pályafutásában, látszólag ő minden idők legmegfontoltabb sorozatgyilkosa, úgy is néz ki, mint egy kis kopaszkás mérlegképes könyvelő. Valószínűleg izgalmasabb lett volna a sorozat, hogy ha már nem tudtak egy Mads Mikkelsen vagy Sir Anthony Hopkins Hannibálja szintű gonoszt kiállítani, inkább sosem mutatják meg őt, hiszen egy pszichopatánál úgysem meglepő, ha mintaférj és mintapolgár álarcot visel. Így nehéz lesz mítoszt építeni köré, hogy semmi ördögit nem látunk benne, akkor sem, ha épp kikötözött ártatlanok vérét csapolja le a pincéjében, míg a neje fent a nappaliban tévét néz. Pedig Lincoln Rhyme nyomozóval is kegyetlenül elbánt, nem ölte meg – hiszen szüksége van a vele folytatott rabló-pandúr játszmára –, de egy életre nyomorékká tette, megfosztva őt a hivatása gyakorlásától is. 

Csakhogy alábecsülte a nyomozót, aki az eszével még így is versenyképes ellenfél (ráadásul képes a sorozatgyilkos agyával is gondolkodni), a szuperereje, hogy úgy ismeri a várost, mintha ő építette volna, és végre talált magának egy gazdatestet, Amelia Sachs rendőrnő személyében. Sachs azzal keltette fel az érdeklődését, hogy egy zsúfolt, koszos metrómegállóban megtalálta a Csontgyűjtő ujjlenyomatait. Priusz híján ezzel semmire se mentek, viszont Rhyme nyomozónak pont egy ilyen, egyébként FBI-os álmokat dédelgető, kitűnő megfigyelőképességgel és szimattal rendelkező kiterjesztett énre volt szüksége, hogy közelebb juthasson a gyilkoshoz. Emellett a modern technológia is segítségére van, a high-tech home office-jából folyamatos lájvolás megy a terepen lévő kollégákkal. 

Az NBC sorozata bár nem műfajteremtő újdonság, egész kellemesen nézhető darab, azzal együtt, hogy a végletekig visszafogott, és a karakterei is picit kétdimenziósak. De már az első részből látszik, hogy szorgosan építkeznek, talán ez ad majd svungot a sztorinak, ami egyelőre behúzott kézifékkel indult.

Bálint Orsolya