Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Genetikai vizsgálatokkal igyekeznek felderíteni egy magyar falu lakói, hogy őseik mióta élnek a településen

Létrehozva:

Régész dolgozik Letkés egyik régi temploma és a körülötte fellelt temető régészeti feltárásán | Forrás: Letkés Község Önkormányzata / Facebook

Az eredmények meglepetéseket is hoztak: ír, brit, de még beduin rokonságot is sikerült kimutatni.

Letkés az egykori Hont vármegye déli részén (ma Pest megye), a Börzsöny nyugati lejtőin, az Ipoly völgyében fekszik, közvetlenül a Szlovákiával közös határon. A nagyjából 1100 fős település önkormányzata 2019 nyarán pályázott a szlovákiai Bajta (Bajtava) településsel közösen egy határon átívelő projekt megvalósítására: a letkésiek régészeti módszerekkel szerették volna feltárni első, legrégebbi templomuk maradványait, aminek helyét csak kőtörmelék és habarcsdarabok, valamint a körülötte létezett temetőből a felszínre került embercsontok szilánkjai jelezték.

A pályázat sikerrel zárult, de nem az történt, amire számítottak: 2020 nyarán az ELTE-BTK Régészettudományi Intézetének vezetésével zajlott az ásatás, amelyen szlovákiai és magyar régészek, hallgatók és önkéntesek is részt vettek, a feltárt templomról pedig kiderült, hogy az 1700-as évek elején épülhetett, vagyis nagy valószínűséggel nem a falu legelső templomáról van szó, amit egyébként történelmi iratok már az 1400-as években is megemlítettek (Letkés község első írásos említése egyébként 1261-ből származik – Lethkes alakban). Azonban a feltárás megerősítette azt, ami a faluban végzett korábbi ásatások alkalmával már kiderült: Letkés az Árpád-korban, sőt már annál sokkal korábban is lakott terület volt.

Az ásatás során előkerült csontvázak nemét, életkorát és a csontokon nyomot hagyó betegségeket antropológus szakértő állapította meg, és a genetikai vizsgálat részeként DNS-mintát adtak olyan letkési lakosok, akiknek a családneve már a 15-16. században is felbukkan a falu írásos emlékeiben.

A régészeti feltárás eredményeiről, valamint a genetikai vizsgálatról Batizi Zoltán, a Börzsöny Közérdekű Muzeális Gyűjtemény intézményvezetője adott előzetes beszámolót a Műemlékem.hu magazinnak, amiben a régész külön kitért rá, hogy „hazánkban valószínűleg Letkés az első olyan település, amelynek múltját a genetika segítségével is kutatják.”

Mint Batizi írja, az apák által a fiaiknak mindig továbbadott Y nemi kromoszóma alapján a genetikusok gyakran már képesek arra, hogy meghatározzák azt a vidéket vagy azt a népet, ahol vagy amely részeként a mintaadó apai ágú ősei éltek több ezer évvel ezelőtt. A régész kiemeli: mivel Letkés környékén nem tudunk a török kor és az államalapítás közti 500 évben jelentős népmozgásról, ezért

könnyen előfordulhat, hogy az Árpád-kori letkésiek apai vonalaira is következtethetünk a 21. századi mintaadóik eredményei alapján.

Hazánk területén kevés olyan település lehet, ahol hasonló kutatás eszközölhető – írja Batizi –, hiszen az ország középső részén az Árpád-kor eleje óta a tatárjárás vagy a török uralom miatt jelentős változások következtek be. Letkés azonban az oszmánok által kevésbé pusztított északi országrészben fekszik.

A régész cikkében így részletezte a genetikai vizsgálat jelenlegi állását: „A letkési mintaadók eredményei népek keveredésének nyomait őrzik, de az összetevők hasonlósága alapján erősen emlékeztetnek egymásra. Mindenkinél a mai szlávoknál gyakori gének teszik ki a genetikai örökség legnagyobb hányadát, nagyjából a felét vagy csaknem kétharmadát. A mai nyugat- és észak-európai lakossághoz tartozik átlagban a génkészletük körülbelül 20 százaléka (a legkisebb mennyiség a 9 százalék, a legnagyobb a 35). A hat letkési mintánk közül négynek Nyugat-Európán belül a Brit-szigetekkel is kapcsolata van. Van, akinél a génkészlet 12 százaléka Írországra mutat, és van, aki 15 százalékban Nagy-Britannia lakóival rokonítható. A tőlünk délre levő területekkel is szoros a kapcsolat. A mintaadók nagyobb része a Balkán és Itália jelenlegi lakói közt is sok (igen távoli) rokonnal rendelkezik, hiszen DNS-láncuk 21-29 százaléka e területekre jellemző, mások csak Itáliához kötődnek, de egy személy például nemcsak az olasz csizma lakóihoz, hanem 3 százalékkal az Ibériai-félsziget mai népességéhez is.

Egy személy pedig 1 százalék alatti, de mérhető részben a beduinokkal is rokon.”

Mint Batizi írja, minderről még csak azért nem lehet biztosat mondani, mert a kromoszómák vizsgálata jelenleg is zajlik, de a tervek szerint május 27-én konferenciát rendeznek az ásatásról és a genetikai vizsgálatokról Letkésen, addigra minden kiderül, az eredményekről akkor fognak részletesen beszámolni a szakemberek.

Legnépszerűbb cikkeink