„A Kétéves Nyeretlenek versenye meglepetést hozott”

A 100 évvel ezelőtti Pesti Hírlap cikkeiből válogattunk.

180 évvel ezelőtt indult az első Pesti Hírlap, a jelenlegi újság pedig túl van első születésnapján. Ez jó apropó arra, hogy visszatekintsünk, és felidézzük lapunk múltját. Most a száz évvel ezelőtti hét lapszámaiból szöveghíven hoztunk el egy, a szibériai foglyok hazatéréséről szóló vezércikket, illetve egy korabeli lóverseny tudósítását. Az archivált cikkeket az Arcanum adatbázisának köszönhetjük.

Szibéria rabjai

Néhány száz magyar családban örömkönnyeket sírnak: apák, fiúk, férjek, testvérek érkeztek vissza messzi Szibériából, orosz rabság poklából, hogy itthon újra szabadok, újra, magyarok legyenek. Annyi fájdalomkönny után örömkönnyek, boldogok azok a családok, amelyekben ezeket a könnyeket elsírhatják. Sok, sok ezer családban még mindig fájdalomkönnyeket sírnak: néhány száz magyarra, aki a múlt héten érkezett meg a trieszti kikötőbe, néhány száz magyarra, aki május utolsó napjaiban köt ki Genovában, még mindig ezrek és ezrek esnek, akik tovább is ott raboskodnak messze orosz földön. Pontosan senki sem tudja számukat. A monarchia nagy összeomlása után az elkallódott hivatalos adatok hiányában azt sem sikerül pontosan megállapítani, hány foglyunk volt tulajdonképen Oroszországban? És azután, aki volt, akit az orosz hadak elhajtottak tőlünk, abból mennyi jött haza, mennyi maradt még odakinn, a kinnmaradtak közül hányan élnek, hányan haltak? Csupa rettentő kérdés, amire nincsen pontos felelet. Szakemberek hozzávetőleges számítás szerint azt mondják, Csonkamagyarország területére még tízezer foglyot lehet várni Szibériából és tízezret európai Oroszországból. Tízezer magyar a szibériai hómezőkön, idegen, barbár világban. És tízezer magyar Európához tartozó Oroszországban, ami a bolsevista rémuralom alatt rosszabb lett, mint régen a legsötétebb Ázsia. Lehet-e megnyugvásunk, tiszta lelkiismeretünk addig, amíg mindannyian vissza nem tértek?

Jó lenne, ha az itthon maradottak tanulnának valamit azoktól a hazaérkezett foglyoktól, kik a sok szenvedés közepette krisztusi megértéssel és krisztusi szeretettel szívták tele a lelküket. Ezek az emberek, amikor fantasztikus rongyaikban, rabság poklában megványadt arccal Triesztben partraszálltak, elsősorban nem a saját szenvedésüket és nyomorúságukat panaszolták. Amint erről a Pesti Hírlap eléjük küldött tudósítója beszámolt, a maguk baja helyett mindenekelőtt két kérdés izgatta őket. Az egyik az, hogy mi lesz a Szibériában hagyott bajtársaikkal? Mikor jöhetnek azok is haza? A másik, hogy milyen Magyarország sorsa, lesz-e ország a megcsonkított hazából. Román rablás, kommunista dúlás hagyott-e itt annyit, hogy az itthon maradottak eltengődhetnek belőle? Csodálatos, pompás kivirágzása a szenvedések közepette megnemesedett egyszerű lelkeknek. Milyen szép, milyen nagyszerű volna, ha idehaza ezekről az egyszerű lelkekről vennének mintát maguknak az emberek, közöttük sokan, akik a kultúrember fölényével és a kultúrember igényével nézik és intézik a világ dolgait. 

És még egyet nem szabad elfelejteni: ezekkel az emberekkel szemben, akik a távolság ködén és bolsevista hazugságok felhőin keresztül is szeretettel és rajongással vágyódtak Magyarország felé, különös kötelessége van az itthoni társadalomnak. Gyöngéd hittel és gyermeki rajongással jöttek haza messzi idegenből ezek a magyarok. Azt hiszik, meleg szívek és megértő lelkek fogadják őket Sok baj között elkérgesedtünk, rosszabbak, önzőbbek, kíméletlenebbek, szeretetlenebbek lettünk, mint amilyenek háború előtt voltunk. Finomabb lelkek eleget szenvednek emiatt az itthon maradottak között is. Jól van. Itthon maradottak bántsuk egymást továbbra is, ha úgy tetszik, de fogadjunk kíméletet azokkal szemben, akik hazatértek, mutassunk nekik annyi melegséget, amennyit jogosan elvárhatnak tőlünk, könnyítsük meg a dolgukat, amikor hosszú távollét után újra helyüket keresik a magyar társadalomban. Az a sok melegség, ami a hazatérő foglyok lelkéből sugárzik, ne maradjon viszonzatlanul, újra megtalált magyarok nyáron, itthon, Magyarországon ne érezzenek több hidegséget, mint télen a szibériai hómezőkön.

1921. május 12., csütörtök

Batthyány–Hunyadi-díj

A Batthyány–Hunyadi-díj, ez az ősrégi ősrégi klasszikus verseny kedden az alagi gyepen oly magas színvonalú és szenzációs mérkőzéssé alakult, aminőre a legöregebb sportsmanok sem emlékeznek. Két idősebb évjárat klasszikus babérokat aratott hősei kerültek itt össze az értékes díjért: Harsona, Basa, Gyere velem, Wolfgang, Rendbontó, Märchen és Obolus. A viaskodás érdekességét még fokozta, hogy Harsona és Basa részvételével a Király-díj főpróbája kecsegtette a nézőket. A lefolyása látványosság szempontjából felülmúlt minden várakozást. Sima start után a távoszlopig együtt volt a mezőny. Itt a korlát mellett Basa tör előre, már a nevétől visszhangzik a tribün, egyszerre mint a szélvész Harsona szökik ki a csomóból, üldözőbe veszi az elől száguldozó és híven küzdő Basát és ép a célban rövid fejhosszal előzi meg a már győztesnek vélt ellenfelét. Wolfgang, mely a távig Obulussal jól versenyben volt, szoros negyedik lett Gyere velem mögött. Óriási tapsviharban tört ki a publikum lelkesedése, amikor Harsona számát tették ki elsőnek a jelző táblán. Gróf Sigray Antal pompás ménje e győzelme után persze még jobban megerősítette favorit pozícióját a Király-díjra. A többi verseny is érdekes lefolyású volt. A Kétéves Nyeretlenek versenye meglepetést hozott. A parival favorizált Relachet a teljesein mellőzött Áfonya és Ossiák előzték meg a célnál. A győztesre több mint huszonegyszerest fizettek. A reális esélyű Fidibus, lovasa, Kertész felügyelete alatt a startnál maradt. A részletes, eredmény: I. 1. Gestüt Lesvár Handhabe (3). 2. Tulliue (p.) 3. Gitarre (3). F. m.: Nevető. Tot.: 20 : 58. – II. 1. Molnár alezr. Gemahl (¼). 2. Mr. Wu (2). 3. Unica (10). F. m.: Ad meritum, Kényúr, Stry, Pandúr. Tot.: 20 : 42; helyre: 20 : 24, 24, 34. – III. 1. Gróf Sigray A. Harsona (2). Basa (2½). 3. Gyere velem (12). F. m.: Obulus, Rendbontó, Märchen, Wolfgang. Tot.: 20 : 56; helyre: 20 : 28, 28, 68. – IV. 1. Pölöskei ménes Áfonya (16). 2. Ossiek (6). 3. Relache (p.) F. m.: Spiritistin, Ümid, Bibi, Baroda, Mephisto II., Tarzan, Kofa, Bitorló, Fidibusz, Muslinca, Hadak útja. Tot.: 20 : 434; helyre; 20 : 96, 44, 30. – V. 1. Árpádhalmi ménes Prachtweiberl (2). 2. Baccarat II. (3½). 3. Királyka (20), F. m.: Gordius, Gioconda, Carlyle, Szelvény, Giunia, Hafner, Kótyagos. Tot.: 20 : 82; helyre: 20 : 32, 36, 50. – VI. 1. Gróf Wenckheim D. Halavány (1¼). 2. Pintyőke (12). 3. Féltag (6). F. m.: Sakál, Gauklerin, Ursus, Kártyás II., Chevalier, Excellenz, Tedd reá.

1921. május 11., szerda