Connect with us
Szent István Napok

Szent István Napok

Magyarország

Édesapjáról vallott Csonka András

Létrehozva:

Fotó: MTVA / Zih Zsolt

A művész Csernus doki vendége volt a Lelkifröccsben.

„A lelki bajaim legnagyobb forrása az édesapám, és a mi kapcsolatunk. Hiába halt meg, nem tudtam elengedni, nem tudtam megbocsátani, nem tudtam feldolgozni a viszonyunkat. A mai napig emésztem magam miatta.”

Ezek a szívbemarkoló mondatok Csonka Andrástól hangzottak el dr. Csernus Imre műsorában a 168.hu-n futó Lelkifröccsben. Csonka feltárta, tisztában van azzal, hogy míg szárnyal a karrierje, nem létezik magánélete, mert nincs előtte szülői minta és apakép.

„Édesapám rideg volt és magának való. Képtelen volt kimutatni az érzelmeit. Sosem kaptam tőle egy ölelést, sosem dicsért. Talán szeretett, de ezt soha nem hallottam tőle. A legnagyobb fájdalmam volt, hogy amikor elkezdtem színházba járni, apám már csak jelentéktelen szerepeket kapott. Ugyanis ő is színész volt, és én úgy nőttem fel, hogy sosem láttam őt komoly szerepben. Mire magamra eszméltem, apám elfogyott a színpadon.” A színész elmondta, számára az okozta a legnagyobb traumát, hogy sose volt az édesapja barátja: „Kamaszodtam, és irigykedtem az osztálytársaimra, ahol jófej az apa, ahol haver az apa. Mi nem tudtunk egy nagyot beszélgetni, sosem öntöttem ki neki a lelkem, nem volt akár egy közös berúgásunk. Azóta tudom higgadt távolságtartással kezelni a kettőnk kapcsolatát, amióta már nem él”.

A komikus azt is elárulta, rendkívül szorongó alkatnak tartja magát, a mosolygás és az optimizmus csak a felszín. „Macerás alkat vagyok, sok lelki gáttal. Ugyanakkor vidám és jó kedélyű is vagyok, mert ha így viselkedem, akkor kevesebb a gond velem. Ráadásul vidámságot szeretnék az emberektől visszakapni. Éhezem az emberek szeretetét, vagy legalább fogadjanak el.” Kapcsolatukat tovább árnyalta, hogy az apa, Csonka Endre hosszan tartó betegsége során súlyosan leépült, és agresszívvá vált. „Agylágyulást kapott, durvává vált. Úgy éreztem, lehullt róla minden álarc. Verbálisan bántotta anyámat és engem is. Ötször lenyeltem neki, hatodjára én is felemeltem a hangom. Utána persze nagyon megbántam.” A színművész elárulta, retteg attól, hogy az apjáéhoz hasonló halál vár rá. „Apám 2001-ben halt meg, anyám 2006-ban, és nagyon hirtelenül. Súlyos árat fizetett azért a 10 évért, amikor édesapámat ápolta. De én inkább anyám útját szeretném járni, hirtelen, váratlanul érjen a halál. Bármit megadnék azért, hogy ne kelljen magatehetetlenül és kiszolgáltatva feküdnöm, hogy ne legyek senkinek a terhére. Komoly halálfélelmem van, és az odafele vezető úttól is félek. De attól tartok a leginkább, hogy a reflektorfényben kell elhalványulnia az életemnek, a hivatásomnak” – vallotta meg a művész.

 

168.hu

Legnépszerűbb cikkeink