Egy esztendeje él a hitelmoratórium

A bankok azért aggódnak, mert nem tudni, mennyivel növekedhetett a részben vagy egészben fizetésképtelen ügyfeleik száma.

Jeles évforduló a mai: 2020. március 18-tól érvényes a hiteltörlesztési moratórium. Először tavaly június 30-ig tartott, majd meghosszabbították december 31-ig, az újabb prolongálás pedig 2021. június 30-ig tart.

Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az Európai Unió tagországai közül a magyar lakossági hitelállomány bővült tavaly a legerőteljesebben – mint erről a Magyar Nemzeti Bank friss tájékoztatója is beszámolt –, akkor a hazai pénzintézeteknek nincs okuk az aggodalomra, hiszen a háztartások fizetőképességével látszólag aligha akad gond. De ha azokra gondolunk, akiknek az esztendő második felétől feléled az a törlesztési kötelessége, amelyet a moratórium miatt elhalasztottak, akkor korántsem ennyire rózsás a helyzet. Sokaknak ugyanis azzal kell szembesülniük, hogy fizetőképességük a járvány okozta jövedelemkiesés miatt alaposan lecsökkent. S most, a járvány harmadik hullámának tobzódása révén a helyzet még romolhat is. Hogy milyen mértékben, azt szinte lehetetlen megjósolni. A háztartások mellett a vállalkozások is szüneteltethetik törlesztési kötelezettségüket, így ha ezek hitelei bedőlnek, akkor ez természetesen magával rántja a dolgozóik jövedelempozícíóit is. A szolgáltatási szférának nyújtott bértámogatások még a mindennapi kiadásokra sem elegendőek, nemhogy a hitelek törlesztésére.  

A bankok nem engednek

Most még nem kritikus a helyzet, hiszen a legfrissebb adatok szerint a vállalatok elsöprő többsége megőrizte a fizetőképességét. Az elmúlt évet ugyanis úgy zártuk, hogy a céges hiteleknek csak 4 százaléka volt problémás, beleértve a nagyvállalatokat is. S ami érdekes: a közepes cégek pénzügyi helyzetének stabilitása egyaránt lepipálja a nagyokét és a kicsikét  is. Az is figyelemreméltó, hogy milyen jelentős mértékben megnőtt a lelkiismeretesen törlesztők aránya, hiszen 2020 végén csak 4 százalékuk esett késedelembe – ez az arány 2015-2016 fordulóján még 15 százalékos volt. 

Felvetődik a kérdés, mit tehetnek majd a bankok, ha lakossági és vállalati ügyfeleik 90 napon túl sem törlesztenek? A legkézenfekvőbb az lenne, hogy felmondják a rossz hiteleket. Egy ilyen lépés azonban egyértelműen zsákutca lenne, hiszen ily módon nem jutnának hozzá a pénzükhöz. Ezért várhatóan a hitelmoratórium megszűnte után a kétes hitelek futamidejét meghosszabbíthatják, átütemezhetik vagy a hitelszerződéseket átalakíthatják. Abban azonban, hogy a bankok akár egyetlen forintot is elengednek a hiteladósaik tartozásaiból, kár reménykedni. Márpedig nehéz időkben, például a devizahitelek  időszakában ez történt, és most is rendre felmerülnek ilyen jellegű követelések. A bankok  viszont nem akarnak a megszorult ügyfeleknek szociális támogatást nyújtani, mert ez állami, és nem pénzintézeti feladat.

A hitelmoratóriumot igénybe vevő 1,4 millió lakossági adós, ha a pénztárcája megengedi, mintegy 3600 milliárd forint törlesztését folytathatja. Majdnem háromnegyedük személyi hitelt vett fel, ami a legkockázatosabb kölcsönfajta, hiszen pillanatnyi pénzzavart old meg, szemben a hosszú távra szóló lakáshitelekkel. A gépjárműhitelesek köztes állapotot foglalnak el. Döntő többségük megfontolt ügyfél, de szép számmal vannak olyanok is, akiknél az autó megvásárlását presztízsszempontok vezérelték. 

Hogy legyen tartalék

A Magyar Nemzeti Bank, tekintettel arra, hogy Magyarország nem tagja az euróövezetnek, nem köteles betartani az Európai Központi Bank iránymutatásait. Mégis 2004 májusától, amikortól az európai gazdaági közösség tagjai lettünk, alkalmazkodik hozzá. Ennek az a prózai oka, hogy a nálunk működő pénzintézetek tulajdonosainak meghatározó része az euróövezet valamelyik tagországához kötődik. Ezért elképzelhetetlen, hogy az anyabank és nálunk működő leánybankja ne azonos elvek szerint működjön. Márpedig az Európai Központi Bank bankfelügyeleti vezetője, Andrea Enria a napokban egy konferencián kijelentette: a pénzintézeteknek fel kellene gyorsítaniuk a koronavírus-válsággal összefüggő rossz hitelek miatti tartalékképzést. Ez azt jelenti, hogy ügyfeleik betéteinek 1 százalékát a bankok kötelesek lesznek a jegybanknál elhelyezni, hogy akkor is tudjanak fizetni a betéteseiknek, ha a rossz hitelek bedőlnek. A jegybank ezért kamatot fizet, a pénzintézetek mégsem szeretik az ilyen tartalékképzést, mert leköti tőkéjük egy részét, amellyel így nem tudnak szabadon gazdálkodni. A hitelintézetek tulajdonosai pedig azért néznek rossz szemmel az Európai Központi Bankra, mert az azt sugalmazza, hogy a jelenlegi, kockázatos tőkepiaci időkben minél kevesebb osztalékot fizessenek ki a részvényeseiknek. 

Bonta Miklós