Valódi vízió nélkül nincs siker

Kritika a WandaVízió című Marvel-sorozatról.

A Disney+ streaming-szolgáltatón futó, marveles WandaVízió című sorozat nagyon egyedi és formabontó akar lenni, viszont a történet alapján úgy fest, erről elfelejtettek szólni a forgatókönyvíróknak.

A Marvel egy évtized alatt több mint 20 filmet mutatott be egy keretrendszeren belül, amivel a cég nem csak elégedett rajongókat hozott a Disneynek, de rendkívül elhivatott fogyasztókat is. A Marvel Filmes Univerzum darabjai között alig lehet olyan filmet találni, ami ne érte volna el a rendkívül magas, félmilliárd dolláros bevételi álomhatárt. A modern, koronavírus által is előrehozott trendekre reagálva a Disney létre is hozta a saját streaming-szolgáltatóját, amin jelenleg a Star Wars, a Pixar és a Marvel tartalmai futnak. Ez utóbbi franchise hatalmas terhet helyezett a nemrégiben véget ért WandaVízió sorozat vállára, ugyanis egyszerre kell elmesélnie, mi történt a mozifilmek történetének lezárása után, valamint megágyazni a jövőbeni filmek és sorozatok főbb konfliktusainak.

A Bosszúállók: Végtelen háború és a Végjáték eseményeit ismerők számára furcsa döntésnek tűnhetett, hogy a franchise sorozatos hódítását olyan karakterekkel kezdi meg, akik nem voltak épp közönségkedvencek. És még csak nem is ez volt a legnagyobb probléma, a WandaVízióról ugyanis már az első előzetes alapján egyértelművé vált, hogy egy kitalált időben és/vagy térben játszódó cselekményt fog bemutatni. A történet szerint Wanda, Vízió halála után mély gyászba süllyed, és egy tökéletes álomvilágba ringatva magát, létrehoz egy tökéletes életteret, ami a hatvanas évek sitcom sorozatait idézi. Próbálkozása azonban szemet szúr a hatóságoknak is, akik a rejtély nyomába erednek.

A sorozat rendkívül vakmerő vállalásokat tesz, és mindent megpróbál annak érdekében, hogy kitörjön a szuperhősös sorozatok kliséhullámaiból, mégsem jár sikerrel. A WandaVízió ugyanis nem tud önálló egyéniséget kialakítani, sőt még a csavarnak szánt történetszálak is teljességgel kiszámíthatóak egy minimális ismerettel bíró rajongó számára. Azt viszont nem lehet mondani, hogy nem vállal rizikót – elég a fekete-fehér alánevetéses részekre gondolni –, csupán rossz megoldásokkal kísérleteztek az alkotók. 

A Marvel történetében viszont először ez a sorozat volt képes megmutatni, hogy nem csak a nagy nevek összeválogatásához ért a stúdió, hanem ahhoz is, hogy valóban emberi alakításokat csikarjon ki belőlük. Elizabeth Olsen csodálatos alakítását csak a Paul Bettanyvel a képernyőn átsütő kémiájuk tudja felülmúlni. Mégis, túl sok a rajongók orra előtt elhúzott mézesmadzag, és túl kevés a valódi ötlet.