Zacher Gábor: Nem fog összeomlani az egészségügy, mert nem hagyjuk

A kórházi kapacitás már most a végét járja – mondta a toxikológus a 168.hu-nak.

Zacher Gábornak naponta három-négy vagy annál is több beteggel kell közölnie, hogy lélegeztetőgépre fogják kapcsolni, és lehet, soha többet nem ébred fel.

„Nem fog összeomlani az egészségügy, mert nem hagyjuk. Ha kell, túlórázunk, kidolgozzuk a belünket, ágyszámot növelünk, de nem tehetjük meg, hogy most feladjuk, azt sem, hogy elfáradjunk” – mondta a 168.hu-nak Zacher Gábor toxikológus. Kiemelte, a kórházakban eszközhiány egyáltalán nincs, emberhiány azonban, ahogy eddig, most is van. Márpedig a koronavírus legújabb mutációi miatt egyre többen kerülnek kórházba, rohamosan töltődnek a covid-osztályok.

Lehet, hogy belehal

„Az a rémisztő, hogy komplett családok is érkeznek, apa, anya, a gyerek pedig egy másik kórházban van. Tegnap reggel, amikor bementem a hatvani kórház covid-osztályára, azt láttam, hogy a betegek egyharmada akár a gyerekem lehetne. Harmincas-negyvenes életerős fiatalok szemében látom a kétségbeesett aggódást. Persze sajnos ott vannak a 70-80 éves betegek is, de egyre több a fiatal. Minden hétfőn mentőzöm. A 24 órás műszakom alatt szinte félóránként jött egy riasztás Covid-gyanú, vagy igazolt Covid állapotromlás miatt” – mondta Zacher, aki több mint harmincöt éves pályafutása alatt nem tapasztalt még olyat, mint most. Naponta három-négy vagy annál is több beteggel kell közölnie, hogy lélegeztetőgépre fogják kapcsolni, és lehet, soha többet nem ébred fel.

„Láttam én már sok mindent, kevés dolog ráz már meg. Az ember megtanulja ezt kezelni ennyi év alatt. De a jelenlegi helyzettel még nem szembesültem. Úgy kell embereknek elmagyarázni, hogy lélegeztetőgépre tesszük őket, és lehet, hogy abba belehalnak, hogy néhány órával azelőtt még a viziten simán beszélgettünk. Szívfacsaró látvány, hogy ül az ágy szélén, lóg ki belőle az oxigén és harcol a légvételért. A túlélési esélyei pedig nem olyan nagyon-nagyon jók” – mondta Zacher, aki egy konkrét esetet is kiemelt. – Mielőtt valaki lélegeztetőgépre kerül, elaltatjuk. Én ilyenkor meg szoktam kérni, hogy számoljon. A beteg elkezdett számolni, egy, kettő és a három helyett egy kérdést tett fel: Ugye nem fogok meghalni? Mellbe csapott ez a mondat, pedig én már öregfiú vagyok. Erre azt válaszolni, hogy nem, etikátlan lett volna, ezért azt mondtam, biztos lehet benne, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy meggyógyuljon. Végül nagy mázlim volt, mert ő azon kevés beteg közé tartozik, akit le tudtunk venni a lélegeztetőgépről” – mondta.

Telt ház

A toxikológus hozzátette már jó ideje nem számolja hány órát dolgozik. „Teljesen egybefolynak a napok, napi 12-16 órát biztosan lehúzok, van, hogy ennél többet. Egy héten 80 óra a minimum. Tény, hogy én munkaalkoholista vagyok, de ez ilyenkor épp kapóra jön. Jelenleg ugyanis az összes fertőzöttnek fenntartott ágyra hárman, időnként négyen, néha öten vagyunk orvosok. Ezzel a létszámmal pontosan ugyanúgy kell ellátni a betegeket, mint akik az egyetemi klinikára kerülnek. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy elfáradjunk, panaszkodjunk, most nincs pofázás, most meló van” – mondta Zacher, akitől megtudtuk, a hatvani kórházban kialakított covid-részlegen jelenleg „telt ház” van.

A munkaterhelés mellett, mint mondta, a hozzátartozók kezelése sem egyszerű feladat, ezért kialakítottak egy rendszert. „Minden nap van egy óra, amikor a munkatársak visszahívják a betegek hozzátartozót. Aki regisztrált a kórház honlapján, hogy szeretne értesítést kapni, felhívjuk. Mindig elmondjuk, hogy megértjük az aggodalmat, de inkább csak két-három naponta érdeklődjenek, persze tudom, hogy ezt pokoli lehet kibírni. Ha valami történik a beteggel, például annyira jól lesz, hogy felmerül, hogy hazamehet, akkor mindig előre telefonálunk. De ha meghal, mondjuk hajnali 3-kor, akkor az tény, hogy nem abban a pillanatban hívjuk a hozzátartozót, hanem reggel 7-kor tudatjuk, mi történt. A halálesetet telefonon közölni rettentően nehéz, de most megint egyre többször kell.”

Mégis kínai

Zacher Gábor azt mondta, bár korábban ágállt a kínai Sinopharm vakcinája ellen, véleményét néhány nap alatt megváltoztatták a körülmények. „Hamut kell szórnom a fejemre, mert látom, hogy mit okoznak a vírus legújabb variánsai. Egy héttel ezelőtt még azt mondtam, hogy a kínaival én nem oltatnám be magam, de most már azt kell mondjam, hogy azzal is! Oltás, oltás, oltás mindenekelőtt! A mérleg egyik felében ugyanis ott a koronavírus, a tüdőgyulladás, a későbbi szövődmények, a lélegeztetőgép és a halál, a másikon pedig ott van öt vakcina, ami védettséget nyújt” – magyarázta.

A 168.hu arról is megkérdezte Zacher Gábort, mit gondol az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésről, annak bevezetéséről és módjáról. „Nagy hibának tartom, hogy most a harmadik hullám elején kellett ezzel foglalkoznunk. Ömlöttek a betegek a kórházba, közben senkinek nem volt ideje a részletekkel foglalkozni. Én tudtam, hogy biztosan nem adom fel a hivatásom. De a 24 órás ügyeletek után az ember örül, hogy ágyba kerül, nem pedig azzal foglalkozik, hogy kitől mire kell engedélyt kérni, lehet-e számlázni, vagy sem, lehet-e másodállásom vagy sem. Nem jött ez jókor, plusz egy teher volt a nyakunkban, hogy a betegeink sorsa mellett a sajátunkkal is törődjünk. Tudom, hogy ez sokaknak furcsa, de a legtöbben ebben a szakmában elfelejtjük önmagunkat, amikor dolgozunk. Szerintem, ha most mindent átgondoltak volna és adnak egy nyári vagy kora őszi határidőt, hogy aláírjuk, sokkal többeket visszatartott volna attól, hogy felmondjanak.”