A Nemzetközi Nőnap története

Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak eredményeképpen valósult meg az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké.

A Nemzetközi Nőnap hagyománya 1857-ben indult útnak: a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának (más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban bekövetkezett tűzben meghalt 129 munkásnő) emlékére tartják az ünnepet ezen a napon – olvasható a Múlt-kor történelmi magazin oldalain.

Út a hivatalos ünnepig

Az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé közgyűlésén Clara Zetkin, német szocialista politikus és nőjogi harcos szólalt fel a nők helyzete miatt: követelte a nők munkához való jogát, a nők és gyermekek védelmét és a nők bevonását a jelentősebb nemzeti és nemzetközi eseményekbe. A Nemzetközi Nőnap gondolatát is ő vetette fel: Zetkin 1910-ben a Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson javasolta, hogy minden évben világszerte rendezzék meg a nőnapot.

Az Egyesült Államokban egy évvel korábban, 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át választotta nőnappá, de csupán csak 1913-ig tartották ezen a napon az ünnepet. 

Európában először 1911. március 19-én ünnepelték meg a nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. 

A végleges dátum kialakulásában oroszországi események is közrejátszottak: 1917-ben orosz munkásnők vonultak az utcákra, „kenyérért és békéért” tüntetve. Néhány nappal később kitört a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az ideiglenes kormány pedig választási jogot adott a nőknek. Ez az akkor Oroszországban használatos Julianus-naptár szerint ugyan február 23-ra esett, de a Gergely-naptár szerint március 8-a volt – ezzel vált véglegessé a nemzetközi nőnap dátuma.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, ekkor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek – írta a SuliHáló. A Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és eredetileg különböző időpontokban rendezték meg. 1948-tól a szovjet mintára Magyarországon is március 8-ra esik az ünnep. 

A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés.

Virág van, demonstráció nincs

Március 8. mára a nők megajándékozásának ünnepe lett, annak ellenére, hogy a nemzetközi nőnapot valójában az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők iránti tiszteletből hoztak létre. Ez az a nap, ami azt a küzdelmet hivatott feleleveníti, amit a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek – olvasható Suli Hálón.

A nőnap a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, a harcos nők egyenjogúságával és munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.

A Múlt-kor történelmi magazin megemlékezett arról, hogy a nyolcvanas évektől a Nemzetközi Nőnapon hívják fel a figyelmet a nők társadalomban viselt óriási szerepére, kiszolgáltatottságára és védtelenségére is: arra, hogy a jogegyenlőség továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét.

Az ünnep viszont számos országban, így a rendszerváltás után Magyarországon is elvesztette eredeti, demonstratív jellegét.

Egy nő hátrányból indul

Bár a nők az 1850-es évek óta folyamatosan harcolnak jogaikért, illetve a foglalkoztatásban és a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetéséért, a mai napig diszkrimináció éri őket. 

Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek: ha egy férfi 1 dollárt visz haza, kolléganője ugyanazért a munkáért átlagosan 78 centet kap – írta Múlt-kor. 

A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha egy 1975-ben elfogadott irányelv tiltja a díjazásbeli megkülönböztetést. 

Magyarországon az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők 8 százalékkal kapnak kevesebb fizetést. A különbség pedig annál nagyobb, minél több gyermekük van: egy háromgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi.

Ezen a napon sok helyen felemelik a hangjukat a nők elleni erőszakkal szemben is: a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és a nők elleni erőszak egyéb formáinak áldozataira emlékezve, akiket a jog sem véd kellően: e cselekmények elkövetői ugyanis jórészt büntetlenül maradnak.

PH