Égetni, vagy nem égetni, az itt a kérdés

Teljes a káosz az avarégetés körül.

A tavasz beköszöntével a kerttulajdonosok elérkezettnek láthatják az időt az avar és a zöldhulladék elégetésére. A helyzet azonban korántsem ennyire egyszerű: egy jogszabály 2021. január 1-jével végérvényesen megtiltotta ezt a tevékenységet, ám a kormány – a veszélyhelyzetre hivatkozva – feloldotta a tilalmat, s a települési önkormányzatok kezébe adta a döntés jogát.

Azt nemigen lehet megérteni, hogy ha sok évnyi vívódás után végre tilos a zöldhulladékot és az avart elégetni, akkor a veszélyhelyzetre hivatkozva mégis miért lehet – már persze abban az esetben, ha azt a most teljes döntési jogkörrel felruházott polgármesterek engedélyezik. Bár tudjuk, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozva a kormány teljesen indokolatlanul ingyenessé tette a parkolást, de talán még ennél is furcsább, hogy ugyanezen jogcímmel liberálisabb eljárás alá vonták az avarégetést. 

Veszélyhelyzeti égetés

Ez az anomália keltette fel Szél Bernadett független országgyűlési képviselő érdeklődését is, aki írásbeli kérdést tett fel:  „A kormány előbb – nagy hírveréssel – gyakorlatilag megtiltotta, majd csendben újra engedélyezte a zöldhulladék égetését. (…) Az ország bizonyos részein az égetés az őszi időszakban az első számú légszennyező, így egészségkárosító forrássá vált”. Véleménye szerint a tilalom feloldása mellett nem lehet racionális indokokat találni, „hacsak nem azokat az összeomlás szélére sodródott hulladékkezelő cégeket akarja ezzel a félresikerült megoldással kissé tehermentesíteni a kormány, amelyeknek a hulladékos közszolgáltatás keretében eleve kötelességük a zöldhulladékot elszállítani”. Mivel korábban az Európai Bizottság éppen az avarégetés levegőszennyező hatása miatt kötelezte Magyarországot a tilalomról szóló jogszabály megalkotására, ezért Szél Bernadett joggal fejezte ki értetlenségét a döntés miatt. A tiltás fő indoka ugyanis, hogy az égetés révén megnő a levegő szennyezettsége, amely elősegítheti a vírus terjedését is. Nagy István agrárminiszter a képviselőnek adott válaszában annyival intézte el az ügyet, hogy az önkormányzatok fenntarthatják a tilalmat, ha szükségesnek látják.

Rengeteg variáció

A településvezetők egyébként elég vegyesen élnek felhatalmazásukkal. Találkozni lehet olyan megoldással is, amely a teljes tilalom mellett foglalt állást, kilátásba helyezve, hogy nem csak az önkormányzatok, de a katasztrófavédelem is bírságolhat, mégpedig attól függően, hogy az ingatlantulajdonos milyen mértékben szennyezte a levegőt. Végső esetben százezres, de akár milliós nagyságrendű is lehet a büntetés mértéke. Akadt olyan polgármester is, aki kéthetes – jobbára március végi – időszakra adott engedélyt, de arra is van példa, hogy csak a hét egyes napjaira. A Levegő Munkacsoport felidézte az üggyel kapcsolatban Európai Környezetvédelmi Ügynökség egy korábbi jelentését, amelyben az szerepelt, hogy Magyarországon évente mintegy 12 ezer ember idő előtti elhalálozását okozza a levegő szennyeződése. A legveszélyesebbek az úgynevezett ultrafinom részecskék, melyek a tüdőből 20 perc alatt közvetlen a véráramba jutnak, és okoznak súlyos elváltozásokat, hozzájárulva a vérrögképződéséhez. 

Az álcázó bogrács

A lakosságot mindenesetre váratlanul érte a kormány bizonytalansága révén kialakult új helyzet. Tudomásul vették ugyanis, hogy a tavalyi tavaszi és őszi egy-egy égetőnap volt az utolsó, s ezt követően ezzel a tevékenységgel végérvényesen fel kell hagyniuk, mert januártól teljessé válik a tilalom, ám ez mégsem következett be. A felkészülés része volt az is, hogy az ingatlantulajdonosok különböző trükkök bevetésére tettek előkészületeket. Az eredeti jogszabály is megengedte a főzést a kertekben, mezőkön, eközben az avar – illetve inkább az ágak – elégetése mindig jól jöhet. Ezért, aki az országot járja, feltűnően sok bográcsozásra szolgáló, termetes kő- vagy betonépítmény kialakítása körül szorgoskodó kerttulajdonosokkal találkozhat. 

Persze szép számmal akadnak jogkövetők is. Közismert, hogy akinek kiskertje van, annak a növényi hulladékot célszerű komposztálni. Ám akadnak olyan növényi részek, például a diófák levele, vagy a fenyők tűje, amelyeket ezzel a módszerrel nem lehet újrahasznosíthatóvá tenni. Nem bomlanak le, szerves anyagaik nem oxidálódnak, nem keletkezik a termőföldet feljavító humusz sem, pedig abból akár egy-két köbméter is kitermelődhet, amely elegendő akár egy kiskertnyi terület ellátására, amivel jól pótolhatják az árudákban kapható virágföldet is.

A magyar lakosság, tehát nem csak a kerttulajdonosok, évente fejenként átlagosan 5-600 kilogramm hulladékot termel. Ennek mintegy 30 százaléka, közel 180 kilogramm olyan szerves anyagokból áll, amely egyszerűen komposztálható. Az erre alkalmatlan levelet, gallyat, fűnyiradékot a kapu elé lehet kitenni, ahonnan az erre a célra szolgáló műanyagzsákokban elviszik hulladékgyűjtő cégek. Ugyanakkor sokan nem passzióból égetnek, hanem közismert, hogy a klímaváltozás miatt elszaporodó kártevők megsemmisítésére sajnos nincs jobb megoldás.

Bonta Miklós