Kétméteres kengurufestményt fedeztek fel egy sziklabarlangban

Valószínűleg több mint 17 ezer éves.

A nyugat-ausztráliai Kimberley régióban felfedeztek egy sziklabarlangot, aminek a mennyezetén egy kétméteres kengurut ábrázoló alkotást találtak. A rajz vörös okkerfestékkel készült – írja a BBC. A Nature Human Behaviour című szaklap kedden megjelent számában közölt tanulmány készítői ősi darázsfészkek szénizotópos vizsgálatával határozták meg a barlangrajz korát. Damien Finch, a különleges eljárás úttörője elmondta, ritkán történik meg, hogy egy alkotáson és alatta is találnak fészket. A kengururajz esetében szerencséjük volt, így sikerült meghatározni a mű készítésének lehetséges legkorábbi és legkésőbbi dátumát.

„Szénizotópos vizsgálattal megállapítottuk a festmény alatti három és a festményen lévő három darázsfészek korát, ezekből nagy bizonyossággal mondhatjuk, hogy a mű legkorábban 17 500, legkésőbb 17 100 évvel ezelőtt készült, legvalószínűbb kora 17 300 év” – magyarázta. A becslés alapján a kenguruábrázolás Ausztrália legrégibb ismert teljes barlangi festménye. Sven Ouzman, a Nyugat-ausztráliai Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője szerint kapcsolat lehet a kengururajz és más régiókban talált ősi műalkotások között. „Ez az ikonikus kengurukép vizuálisan hasonlít a délkelet-ázsiai szigeteken talált, több mint 40 ezer éves rajzokra, ami kulturális kapcsolatokra utal, de azt is jelentheti, hogy még sokkal régebbi barlangi festmények is rejtőzhetnek Ausztráliában” – közölte Ouzman. 

A kengurukról szóló egyik legkedvesebb történet egyébként nevük jelentéséhez köthető. Sokáig azt hitték, hogy a „kenguru” azt jelenti „nem értem a nyelvét”. Ezt mondták ugyanis az ausztrál őslakosok, mikor az európai felfedezők rámutatva az állatra, megkérdezték, mi az. Ezt a tévhitet John B. Haviland nyelvész azonban megcáfolta az 1970-es években. A magyar kenguru szó az északkelet-ausztráliai guugu-yimithirr nyelvből ered. A kifejezést James Cook 1770. július 14-i hajónapló-bejegyzése örökítette meg, és az útról szóló könyv kiadása nyomán vált világszerte ismert vándorszóvá. Magyarországon csak a 19. század végére terjedt el, a nyelvújítás előtt az „ugrány” és a „górugrány” névvel illették a kengurukat. 

BBC / MTI /PH