Nagyvilág

Ipari ólomszennyeződést találtak a háromezer éves emberi maradványokban Izraelben

Published

on

A jelenség valószínűleg összefügg a vaskor virágzó fém kereskedelmével a Földközi-tenger térségében, és a városokban egyre nagyobb számban megjelenő vasolvasztó műhelyekkel.

A bibliai korokban, 3000 évvel ezelőtti városias települések temetőiben elhantolt csontvázak fogainak vizsgálatából kiderült, hogy már abban az időben is környezetszennyezés sújtotta az embereket, elsősorban ólom került a szervezetükbe.

A fogminták vizsgálata alapján az eltemetett emberek harmada gyermekkorában, esetleg már az anyaméhben ki volt téve a mérgező nehézfémekkel való találkozásnak – állapították meg izraeli geológusok és régészek a Journal of Archaeological Science című régészeti folyóiratban közzétett tanulmányukban.

A kutatócsoportot vezető Jigal Erel professzor, a jeruzsálemi Héber Egyetem geokémikusa szerint a fogakban észlelt ólomszintek nem voltak elég magasak ahhoz, hogy kiváltsák az ólommérgezés hatásait, negyede volt a Római Birodalom ipari központjaiban, vagy töredéke a modern korban, az ólommentes üzemanyagok előtt a városközpontokban mért szinteknek.

Egykor élt 31 ember 41 fogát elemezték, akik i.e. 1200 és i.e. 332 között különböző településeken éltek a mai Izrael északi és középső részein. A csontvázak etnikai meghatározása gyakran bonyolult kérdés, feltételezhetően voltak köztük a vaskor helyi lakossági csoportjaiból filiszteusok, kánaániták, izraeliták, arameusok, föníciaiak és mások is.

A fogzománc az emberi test egyik legtartósabb anyaga, az emberélet első két évtizedében alakul ki, és tartalmazza a táplálékban, vízben és levegőben lévő anyagokat. Ezért információkat nyújthat a tudósoknak az egykori környezeti hatásokról.

A 31 személy közül kilencnél magasabb, átlagosan huszonötször magasabb volt az ólomszint, mint amit a kohászat feltalálása előtti, újkőkori csontvázak fogaiban mértek.

Kérdéses, hogy mennyire tekinthető reprezentatívnak a mindössze 31 ember fogait tartalmazó minta, de mindenképp meghatározó, hogy a korábbi korokban nem találtak ólomszennyeződést fogzománcban, noha a vaskort megelőző réz- és a bronzkorban is használtak már fémeket.

A vaskori emberek egy részénél megjelenő ólmot a kutatók az olvasztóműhelyek elhelyezkedésével magyarázzák, ugyanis az ásatások alapján a településeken nem különült el ez az ipari tevékenység, a műhelyek gyakran a városok közepén voltak.

Az ezüstkereskedelem növekedése is emelhette az ólom szerepét, mert az ezüstbányászatnak többnyire az ólom a mellékterméke, tehát az ezüst kitermelése általában ólomáradattal járt a piacon. A kutatók megvizsgálták a fogakban szintén lerakódó stronciumot is, mert különböző izotópjainak aránya minden helyen más, és ezáltal a stroncium vizsgálata elárulhatja, hogy az emberek ugyanazon a területen nőttek-e fel, vagy esetleg vándoroltak.

A stroncium elemzéséből arra a következtetésre jutottak, hogy az ólommal nem szennyezett emberek egy helyben éltek, akár szárazföldön, akár a tengerparton. Ezzel szemben akiknek magas volt az ólomszintje, azok mind a part menti vidékekre jellemző stroncium-jegyeket mutattak, bárhol is éltek, tehát helyet változtattak, esetleg kereskedelemmel, ólomtárgyak szállításával is foglalkozhattak.

 

(MTI)

 

Legnépszerűbb cikkeink

Exit mobile version