Alaptörvény-módosítás: akár az önkormányzatok is trükközhetnek

Feltételezések szerint a kormány leginkább a taopénzek részleteinek könnyebb eltitkolása miatt módosíthatja az Alaptörvényben a közpénz meghatározását. A közpénz meghatározásának hatásait még nem látni, de akár az önkormányzatoknak is segíthet a titkolózásban.

Kilencedik Alaptörvény-módosítását nyújtotta be az Orbán-kormány, és ebben szerepel egy olyan mondat is, amely szerint a közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése. A kormány indoklása szerint azért kell a változtatás, hogy „az alkotmányos szervek gyakorlatában megjelent eltérő helyett egységes gyakorlat alakulhasson ki”, de a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, hogy eddig is egységes volt. Csak ez a gyakorlat nem tetszett a kormánynak.

És hol volt szerepe eddig ennek a gyakorlatnak? A taopénzeknél, amelyek nyilvánosságáért (ki fizetett ilyet és mennyit) például a Demokratikus Koalíció (DK) indított pereket, de érintettek lehetnek a Magyar Nemzeti Bank alapítványai is, vagy az olyan közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, mint amilyenek a Corvinus vagy a Mathias Corvinus Collegium mögött állnak.

Az ügy jelentősége, hogy a meghatározással leszűkítik a közpénz jelentését, mondta Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) igazgatója a Pesti Hírlapnak. Így, ha a pénz már nem állami szerv kezében van, mert kikerül egy alapítványhoz, közalapítványhoz vagy magánjogi alanyhoz, közpénz jellege már nehezebben igazolható a bíróság előtt. A taopénzek esetében a DK vagy civil szervezetek pereskedtek az adatok megismerhetőségéért, és ekkor érvelt úgy az alperes, hogy a tao nem közpénz, mert nem folyt be az államkasszába. Ezt az érvelést támogatja az Alaptörvény módosítása. Hasonló a történet a jegybanki alapítványok pénzeivel. Jó kérdés, hogy az ilyen alapítványokat az állam részeként értelmezik-e majd a bírák. Sőt elvileg az önkormányzatok pénzéről is érvelhetne valaki úgy, hogy nem állami pénz – bár az valószínűtlen, hogy a bíróság ne minősítené közpénznek. És az oktatási közalapítványok pénze sem feltétlenül minősülne államinak e meghatározás szerint. A taónál pedig még közbeiktatva sincs az állam. Szabó úgy látja, nem feltétlenül lehetetlenül el teljesen a közpénzek ellenőrzése, de jelentősen megnehezedhet.

Pásztor Emese, a TASZ munkatársa szerint nem lehet még látni a következményeket – az Alaptörvény feladata az absztrakt szabályozás, amiből kiindulva a konkrét ügyeket meg lehet ítélni, ezért is kellene, hogy csak nagyon ritkán változzon. A közpénz meghatározásának egyáltalán nem kéne az Alaptörvényben szerepelnie, de így, hogy belekerült, a definíció leginkább azt mondja meg, hogy mi nem számít közpénznek. A szintén TASZ-os Kaputa Júlia hozzátette, hogy ez azért problémás, mert a bírói gyakorlat eddig viszonylag szélesen értelmezte a közpénz fogalmát, a módosítással azonban elképzelhető, hogy nem lesz átlátható annak a pénznek az útja, amit az állam nem közvetlenül, hanem például egy alapítványon keresztül költ el. Az, hogy pontosan mit is okoz a változás, most még nem látható, de a közérdekű adatigénylőknek innentől vélhetően nehezebb dolga lesz.

„A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladata ellátásáról sarkalatos törvény rendelkezik”-mondat Alaptörvénybe emelése pedig bebetonozza ezeket az alapítványokat, az új állapot megszüntetése, módosítása később csak kétharmados többséggel lesz lehetséges, tehát az a pénz, ami oda bekerül, egyelőre ott is marad.

Összeegyeztethető ez a közpénzdefiníció az uniós joggal? Az Európai Unió szabályozásai ezzel a változtatással szemben valószínűleg nem nyújtanak védelmet, mondta Szabó Máté. Az információszabadság jogát ugyan az Alapjogi Charta biztosítja, de ebből nem következik, hogy a tagállamoknak ugyanazon a szinten kellene biztosítaniuk az átláthatóságot. Az uniós jog csak az Európai Unió intézményeire szab meg sztenderdeket ezen a téren.