Rátehet egy lapáttal a Covid az őszi depresszióra

Az erre hajlamosakat eddig sem kerülte el az őszi nyomott hangulat, most viszont a koronavírus-járvány miatt újabb okot kapott az emberiség arra, hogy valami miatt aggódjon.

Nem elég, hogy ősszel csökken a napos órák száma, az idő komorabbra fordul és ilyenkor jöhet az őszi „depresszió”, idén a koronavírus-járvány is megnehezíti az eleve kedveszegett napokat. Akkor pedig jön a letörtség, a folyamatos fáradtság, de ennél komolyabb tünetek is előfordulhatnak. Azonban a pandémia hatása, a folyamatosan növekvő esetszám, a betegségtől való félelem és a szüntelen aggódás még inkább elmélyítheti az ilyenkor normálisnak tűnő levertséget. Ez történt velem is. Nem vagyok szorongó ember, a koronavírus-járvány tavaszi hullámát is viszonylag jól sikerült átvészelnem, de most valami megváltozott. A pandémia második, erősebb hulláma, és az ősz engem is utolért, befordultabb vagyok, és kevésbé bírom a magányt. A szomorú igazság viszont az, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

„A mostani helyzet feltételezhetően több embert küzd le, a hangulatingadozás még inkább felerősödik” 

– mondta Makai Gábor klinikai szakpszichológus.
„A járvány okozta korlátozások, feszültség és bizonytalanság egy faktora annak, hogy ebben az őszi, kora téli időszakban hogyan változik a hangulatunk. Alapvetően ez egy olyan rizikófaktor, ami növeli az őszi depresszió megjelenésének valószínűségét.” Ősszel egyébként minden ember hangulata megváltozik valamilyen mértékben, mivel kimerülnek a vitaminforrások, a nap pedig szinte teljesen eltűnik, amik a pszichés folyamatokra is hatással vannak. Csupán az nem mindegy, hogy ez a bizonyos mérték mekkora. „Azok vannak nagyobb veszélyben, akik eleve, az ősztől függetlenül hajlamosak a depresszióra és a szorongásra. Ezeknél az embereknél felerősödhetnek a depresszív tünetek. Ez egy mentális zavar. Van akinél viszont csak egyszerű levertség, motiválatlanság, rosszkedv, nyomott hangulat alakul ki, viszont ez nem tartozik a mentális zavarok közé” – magyarázta Makai. A Magyar Pszichiátriai Társaság szerint már áprilisban, a koronavírus miatt sem volt jobb a helyzet. Általánosságban nőtt a bizonytalanságérzés, a szorongás, de a változás nehéz lehetett abban az esetben is, ha látszólag nem volt más dolgunk, mint otthon maradni és vigyázni magunkra. Az akkori korlátozott életvitelünk miatt tovább fokozódott a szorongás, esetleg dühösek voltunk, kontrollvesztés-élményünk lehetett, nehézségeink adódhatnak az egyedüllét, vagy éppen a családtagokkal való együttélés miatt. Tehát a depresszió érzése a járvány miatt már tavasszal megvethette a lábát az emberekben, aztán jöttek a nyári hónapok, amikor kicsit fellélegezhettünk. Most viszont úgy tűnik, hogy sokan lelkileg megint elindulhatnak a lejtőn.
„A negatív értelemben vett hangulatingadozás természetes velejárója a mostani időszaknak. A sötétségnek van egy olyan dinamikája, ami miatt az ember elkezdi számba venni az élet bizonyos dolgait. Tehát terítékre kerül sok meg nem oldott probléma, amibe többek között beletartozik a koronavírus-járvány is, ami jobban a tudatunkba kerül. Ez a folyamat sokszor tudattalan, a gondolatok csak jönnek, de ez az, ami még jobban beindítja a spirált” – mondta a pszichológus. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy egészen a kikeletig ebben a nyomott hangulatban kell lenni, a nem mentális zavar kategóriába sorolható tüneteket – tehát a hangulatingadozást, fáradékonyságot, levertséget – saját magunk is kezelésbe vehetjük.

„Attól, hogy valaki észrevette magán ezeket a tüneteket, nem kell megijedni, csupán tudatosan kell ellene tenni. Ilyen például a mozgás, a táplálkozás, vagy ha szükség van rá, külső, szakképzett segítség. Fontos, hogy a passzív izolációt ne megoldásként fogjuk fel, ez ugyanis még jobban erősíteni fogja a nyomott hangulatot, ami egy ördögi kört fog eredményezni, amiből nehéz lehet kiszállni. Az a fontos, hogy mindenki megtalálja azt, amivel saját magát ki tudja mozdítani az adott helyzetből, egy olyan dolgot, amitől jól érzi magát. Pont amiatt nincs erre egy mindenki számára jó recept, mert annyira különbözőek vagyunk mi, emberek.”

Zsigmond Viktória