Archív cikkek

„Demeter Szilárd és a fehér, heteró, keresztény rettegés”

Published

on

Egy csomó kisebbség traumája valós, tehát a fájdalma jogos és érthető. Nem gondolod?

Olvasom a kormány manapság legfelkapottabb kultúrpolitikusát a pénteki Pesti Hírlapban; a George Floyd rettenetes meggyilkolása nyomán fellángolt tiltakozásokról, pontosabban az ezzel kapcsolatos ideológiai túlkapásokról és pc-lázról ír. (Demeter Szilárd kiposztolta a szöveget a nyilvános Facebook-profiljára is, de ezúttal legalább nem a megjelenés előtt.) „Rémálmaimban Amerika visszainteget”, ez az írása címe, s ezzel adekvát, vagyis következetesen rémálomszerű a szöveg is.

Demeter (ha jól értem) attól retteg, hogy a liberálisok, illetve az általuk feltüzelt kisebbségek

  • rövidesen átveszik a hatalmat egy véres forradalom során,
  • és a fehér, heteró, keresztény embereket rabigába hajtják.

Arra alapozza félelmeit, hogy e szörnyű eseménysort előkészítő mozgalom (!) évtizedek óta (!!) masszívan jelen van, mégpedig Halott Fehér Férfiak (!!!) néven. Meg is magyarázza a Google-analfabéták kedvéért: „Ennek leegyszerűsített lényege, hogy azt állították: a nyugati kultúra halott fehér férfiak termése, tehát az egyenjogúsítás jegyében kukázzuk az egészet.”

A kormány kultúrpolitikusa eztán felszólít, „nézzünk a jövőnkbe,” s képzeljük el, miként fogják ezek a valakik átírni a magyar irodalmat.

A „Vén cigány”-ból „Vén roma” lesz, a „Nagyidai cigányok”-ból „Nagyidai romák” – csillogtatja üde iróniáját Demeter, s bemutatja még néhány hasonlóan mókás példán, miként lehetne visszamenőleg píszísíteni a kultúránkat.

A tetőpontot ismét szó szerint idézem: „Képzeljük el, hogy miután kiűzték a rendőröket, a lángoló Nyócker előtt egy hadúr fegyverrel pózolva közli a magyar világgal, hogy mától a Nyócker autonóm övezetben ő az út, az igazság és az élet.”

Hadúr a Nyóckerből, kontra magyar világ.

A történet vége a másfél flekkes disztópia szerint egyértelmű: „Az élő közvetítésben formálódó szép, új fasisztakommunista világ nem lesz sem szép, sem új.”

Őrült beszéd? Nyilván, de van benne rendszer.

A nagylöttyös píszíháború, ami a szerves hagyomány, a józan ész és a higgadt vita ellen folyik (az aktuális amerikai eseményektől függetlenül), szerintem is létező jelenség, és megilleti a kritika. Igen, történnek durva túlkapások; egyesek fullba’ tolják a kretént.

Ami amúgy a halott fehér férfiakat illeti, itt egy kicsit még Demeterrel vagyok: lehet búsongani azon, hogy bő kilencvenkilenc százalékban ilyenek határozzák meg a klasszikus nyugati kultúrát, de utólag megmásítani ezt a tényt nem lehet, meg nem is kell.

Nem a rabszolgatartó konföderációs tábornokokról beszélek, nem is az elnyomó rendszerek középszerű udvari dalnokairól, hanem igazi óriásokról, azaz a valójában élő, és történetesen fehér férfiakról, Ágostonról, Kálvinról, Pázmányról, Bachról és Mozartról, Brunóról és Shakespeare-ről és Andrea Palladioról és Lord Byronról és Brechtről és Hemingway-ről, sorolhatnám dosztig.

Hozzátéve, hogy a lényeget tekintve nem a bőrszínük vagy a nemük, csakis a munkásságuk számít. És nem kifelejtve azokat a máig velünk élő géniuszokat – írókat, költőket, muzsikusokat, hadvezéreket és felfedezőket –, akik sem nem fehérek, sem nem férfiak.

Na, akkor most Demeter Szilárd magasságos tekintetének fókuszába ajánlanám a konzervatívok egyik alapvetését, hogy tudniillik a valósággal dolgozunk, nem a túltengő világnézetünk okozta hallucinációkkal.

Úgy értem, rettegés helyett fordítsunk némi figyelmet a tényekre is.

Például arra, hogy a Halott Fehér Férfiak nevű, rettentő veszélyes világmozgalom, ami – ha nem vigyázunk – „kikukázza” a nyugati kultúrát, nem létezik. (Fel-felbukkant ilyen elnevezéssel valami egészen marginális gondolatkísérlet és elméleti diskurzus, a puszta érdekességen kívül nincs jelentősége).

De ami sokkal fontosabb, vagyis az erről szóló vitában nagyon nem kéne szem elől téveszteni, az a következő: a történelemben (egészen a mai napig) a kisebb létszámúak, a különbözők, a gyengébbek, a kiszolgáltatottak elnyomása nagyon is valós jelenség.

Ez nyilván nem csak a fehér, nyugati civilizációra igaz, hisz az emberi természet a maga gyarlóságában változatlan és egyetemes. De mi most erről a civilizációról beszélünk.

És amikor erről a civilizációról beszélünk, ne felejtsük el, hogy:

  • nem a feketék hurcolták el a szülőföldjükről rabszolgának, nem ők tartották állati sorban és fosztották meg jogaiktól évszázadokig a fehéreket, hanem fordítva,
  • nem a melegek bélyegezték meg és rekesztették ki évszázadokig a heteroszexuálisokat, és nem ők teszik ezt ma is gyakran a heterókkal, hanem fordítva,
  • nem a nők kezelték másodosztályú teremtményként a férfiakat egész a mai időkig, bizony ez is fordítva van;
  • nem a zsidók rágalmazták, vetették alá pogromoknak, majd hurcolták el és végezték ki milliószám a nem-zsidókat; ez is fordítva történt,
  • és nem a romák diszkriminálják a többségi fehéreket, hanem ez is fordítva jellemző, sokszor például a mai Magyarországon.

Ezekből a tényekből pedig nem az következik, hogy a többségi fehér, keresztény, heteró férfiakat bárki el akarná törölni, vagy hogy bármiféle ilyen szándék helyénvaló lenne. Csupán az következik belőlük, hogy csomó kisebbség traumája valós, tehát a fájdalma jogos és érthető.

S hogy tehát ezekhez a fájdalmakhoz, főleg, ha keresztény férfinak vallod magadat, Szilárd, a legmélyebb tapintattal illenék közelítened.

És még akár e fájdalomból eredő túlzásokat is e fájdalomból eredő túlzásoknak lehetne tekinteni. Ahelyett, hogy a nyilvános rettegéssel – többségiként, és jókora hatalommal a kezedben – még az áldozat morális státusát is kikövetelnéd magadnak.

Nem gondolod?

Balavány György

 

(A cikk eredetileg a 24.hu-n jelent meg. Demeter Szilárd reakciót kiváltó írása, amely a Pesti Hírlap pénteki, nyomtatott kiadásában jelent meg, itt olvasható.)

Legnépszerűbb cikkeink

Exit mobile version