Lackfi János: Csigavér

Felhívom a kedves szülők figyelmét, hogy a mindnyájunk által szeretett, úgy lokálisan mint globálisan nemes hagyományokra visszatekintő Csigabiga csoportban aggasztó jelenségek ütötték fel a fejüket.

A szezonra jellemző hívatlan betolakodók, alattomos kis élősködők megérkeztével egyes gyermekeken különböző személyiségtorzító változások váltak megfigyelhetővé. Tudom, hogy sok más intézményben igyekeznek szőnyeg alá söpörni az efféle kellemetlen jelenségeket, de ezzel csak súlyosbítják a bajt.

Évek óta tartotta magát a tendencia, miszerint tíz óvodai neveltből kilencen kitúrták tányérjukból a paradicsomlevest, esetleg kiköpték a padlóra, szomszédjuk hajába kenték, zsebébe öntötték vagy sugárban visszahányták a tányérba. Gyakorta szükségállapotot kellett bevezetni, csak speciális kommandós-egységek bevetésével, helikopterekkel és gumilövedékek használatával lehetett normalizálni az állapotokat, és megfelelő mederben tartani a spenótot, a meggyszószt vagy a tökfőzeléket.

A rejtelmes fertőzés elharapózása óta a jelenség eloszlása inverz statisztikai irányt vett, nevezetesen tízből kilenc kiskorú elkövető óvatosan fogja a kanalat, evés előtt hosszan fújogatja a rápakolt élelemadagot, majd eltünteti a szájában, és szinte elenyésző százalékarányos ráhagyással megemészti azt. Értetlenül állunk a változás előtt, és a lehető legrosszabb balsejtelmek gyötörnek. Fogalmunk sincs, vajon az ivóvízbe kevertek-e valami rejtelmes, kísérleti szert vagy felülről permetezték a településre, mint egyesek állítják. Mindenesetre tény, hogy a hajdan oly zajos, életszagú, jókedvtől pajkos étkezések, melyek során a padlótól a plafonig testnedvekben és élelmiszeripari termékekben úsztunk, mára hullaház-némaságú, vérszegény akcióvá silányultak, mindannyiunk mély fájdalmára. A konyhások is panaszolják, hogy szinte alig van mosogatnivaló, lévén hogy az óvódások fegyelmezetten versengenek a tekintetben is, ki törölgeti tisztábbra tányérját és nyalogatja makulátlanabbra evőeszközét a másnapi kedvező meteorológiai körülmények előidézése érdekében.

Nem kevésbé bizarr új szokás, amit a kicsik teljesen önhatalmúlag vezettek be, hogy Bécike felügyeletével, aki már tud nyomtatott nagybetűket írni, sorszámokat írnak és osztanak egymásnak a játék zökkenőmentes lebonyolítása érdekében. A LEGO2-es sorszámú versenyző például addig játszik a Barbie-babákkal (természetesen csak és kizárólag amennyiben ő a BARBIE1-es sorszám boldog tulajdonosa), amíg a LEGO1-es sorszámú résztvevő meg nem unja és fel nem függeszti a színes műanyagkockák használatát, átengedve helyét a soron következőnek. Bécike az esélyegyenlőséget azzal a módszerrel biztosítja, hogy a sorszámok minden nap újraelosztásra kerülnek, ki-ki eggyel előrébb rukkol a listán, az annak élére kerülők pedig automatikusan a legutolsó számot kapják, s így minden kezdődik elölről. Szinte hátborzongató, hogy Alexka, mint a csoport által demokratikusan megválasztott, verbalitás-szabályozásért felelős tisztségviselő, milyen eréllyel felügyeli a játék közbeni szóhasználatot. Amint valaki odáig merészkedik, hogy kiejti a száján a „nemár”, „a nemjóját” vagy „teringettét” indulatszavak valamelyikét, Alex bonyolult pontozásos táblázatban rögzíti a vétséget, mely százalékarányos desszertmegvonáshoz vezet. A nevelő hatás döbbenetes, pedagógusaink saját fülükkel hallják, ahogy hétről hétre javul a tendencia, és mind gyakoribbak az „ezt nevezem”-, „tyuhajja”- vagy éppen „ejha”-felkiáltások, és a csoport statisztikailag vezetett boldogságindexe is látványosan javul.

A kerti mókuskeréken felváltva pörögnek a gyerkőcök, a hinta és a csúszda használatáról dobókocka-dobással döntenek, a homokozót pedig faággal kijelölt, számozott zónákban használják, mégpedig (a napfény vándorlását kompenzálandó) speciális rotációt követve. A várostrom szakszerű matematikai konfiguráció szerint zajlik, a kardozások non-kontakt rendszerrel bírói pontozás mellett mennek végbe, az ellenőrző funkciót a kicsik magától értetődő módon öntevékenyen osztják mindig másra és másra. Amint a várostrom a megfelelő előírások szerint megtörtént, a védők támadói, a támadók pedig védői szerepkörbe mennek át, és az imént bevált modell szerint, szinte kortárs balettbe illő precizitással és módszerességgel hajtják végre a formagyakorlatot. Kevinke, a rollerelosztásért és bicikliigénylésért felelős kiskorú ombudsman nagy rátermettséggel utalja ki testméret és súly szerint a járgányokat, miközben az útkijelölésért felelős óvodai polgárok színes krétával, megfelelő irányba mutató nyilak felrajzolásával biztosítják a zökkenőmentes forgalomirányítást. Gyorshajtásért bírság jár, a túlzott málnaszörp-fogyasztás ellen szonda bevetésével küzdenek. Kérjük a szülőket, szíveskedjenek haladéktalanul beavatkozni, mert a Csigabiga gárda grasszáló járőrei nagyon keményen fegyelmezik már a nem előírásszerűen viselkedő vagy slendrián öltözékben megjelenő óvónőket. Azt hiszem, mindnyájunk nevében kijelenthetem, hogy a rend ilyen mérvű elharapózásával nem tudunk mit kezdeni, s már egyre jobban félünk.

Lackfi János Csigavér című tárcája a Pesti Hírlap 2020. május 19-i, hétvégi számában jelent meg.