Kettős felelősség

Döntött a kúria, a gyöngyöspatai tanulóknak ki kell fizetni a kártérítést. A döntés szükségszerűen következik az előzményekből, és az elmarasztalt intézmények, a városi önkormányzat és a KLIK nem tehet mást, mint hogy fizet.

Ezzel azonban semmi sem oldódott meg abból a problémahalmazból, amiből az egész ügy fakadt. Mert azt senki sem gondolhatja, hogy puszta gonoszságból szorították hátrányba a gyöngyöspatai roma diákokat. Évszázados mélységű ügyről van itt szó, amelyben csak közös erőfeszítéssel lehet előbbre jutni.

Nincs még egy problémája Magyarországnak, amit annyi hamisság, értetlenség, előítéletesség övezne, mint a magyar cigányok ügye. Sokirányú ez az értetlenség és előítéletesség, a különböző nézetű felek egymást vádolják vele, miközben maguk gyakorolják. Hamis az a képzet, hogy a cigányoknak a „vérükben lenne” az életmód, amelyet a lepusztult telepeken élnek, de hamis az a beállítás is, ami a cigányokat a kirekesztés ártatlan áldozataiként akarja bemutatni, és a többségi társadalmat vádolja a helyenként valóban tarthatatlan állapotokért. A valóság az, hogy az amúgy felettébb sokszínű, különféle tradíciókat hordozó magyar cigányság leszakadó, úgynevezett telepi részének életformája elsősorban belső, a cigányság saját történetéből fakadó okokból jött létre, nem pedig a többségi társadalom elutasító magatartása miatt. Ez nem áldozathibáztatás, hanem olyan ténymegállapítás, amelynek elfogadása nélkül lehetetlen a továbblépés. 

Nem kétséges, hogy a többségi társadalomban jelen vannak a néha szélsőségig is fajuló előítéletek, de nem ezek a probléma fő okozói, tehát nem is az ezek elleni küzdelem vezet a megoldáshoz. Aminek elsősorban meg kell változnia, az nem a többségi társadalom hozzáállása, hanem a leszakadó cigányoké. Ehhez egy fontos kiegészítés tartozik: miközben személy szerint mindenki felelős a maga sorsáért, a közösség nem tehető felelőssé a tagjaiért. Nem annak igényéről van tehát szó, hogy „a cigányok” változzanak meg, hanem arról, hogy közülük ki-ki viselje a felelősséget azért, ahogyan a többségi társadalomhoz, annak normáihoz viszonyul.

Nyilvánvaló, hogy a többségi társadalomnak a magyar cigányság felzárkózásához segítő kezet kell nyújtania, ezt diktálja az erkölcs és a józan ész egyaránt. De mindenkinek, aki a felzárkózás nehéz munkájában részt vállal, tudomásul kell vennie, hogy a másik félnek is feladata van ebben a munkában, és legalább annyi mindenkitől elvárható, hogy a többségi társadalom tagjaitól megkövetelt szabálykövetést magára nézve elfogadja.

Bencsik Gábor

(A publicisztika a Pesti Hírlap digitális kiadásának május 14. számában jelent meg.)