Súlyos betegek halhattak meg a hazaküldés miatt – szakmai állásfoglalás

Egy gyógyíthatatlan betegek ápolását végző szakember és szervezete szerint a végstádiumos betegek hazaküldése a kórházi ágyak felszabadításakor ronthatott az állapotukon: felmerülnek orvosetikai problémák.

Lehet, hogy többen emiatt haltak meg pár nappal a hazaérkezésük után. Ezeknek a betegeknek otthon talán jobb, de hiányzik a megfelelő szakmai és eszközháttér.

A kormány, azaz az Operatív Törzsben tájékoztató országos tisztifőorvos azt mondta: „Kizárólag orvosszakmai döntés képezi ennek (a kórházból való hazaengedésnek – a szerk.) az alapját – senki nem küldhető haza, akinek egészségkárosodása lenne emiatt”. Mégis több olyan esetre derült fény, amikor a hazaszállítás után meghaltak daganatos betegek. Kérdés, hogy a kórházból hazaszállítás önmagában ronthat-e a súlyos betegek állapotán. A Magyar Hospice-Palliatív Egyesülettől kértünk szakmai állásfoglalást.

Az életük végén már ne mozgassuk a beteget

A végstádiumú (6-12 hónap hátralévő várható élettartamú) és terminális (3-6 hónap) betegeknek megfelelő tüneti kezelésre van szüksége – mondta az egyesület részéről dr. Zana Ágnes, „és hogy a lehetőség szerinti legnagyobb nyugalomban és a lehető legjobb életminőségben tölthesse ezt az időszakot. Fontos, hogy a beteg olyan helyen lehessen, ahol az adekvát ellátás biztosított, ez lehet ellátó intézményben, vagy a beteg otthonában, abban az esetben, ha az ellátás feltételei adottak.”

„A legutolsó időszakban fontos, hogy a beteget lehetőség szerint ne »mozgassuk«, a szállítás és az áthelyezés egyaránt felesleges és kiküszöbölendő stresszt okozhat. Ebben az utolsó, nagyon labilis testi- és lelkiállapotban valóban ront a beteg állapotán a szállítás, költöztetés, és az is elképzelhető, hogy ez az állapotromlás felgyorsíthatja a haldoklás folyamatát.”

Árthat tehát az intézkedés a betegeknek, márpedig az orvosi-, hippokratészi esküben az szerepel, hogy „(…) mindent elhárítok, ami ártana nekik”

– vagyis ez a járvány-szülte helyzet nemcsak szakmai, hanem morális szempontból is vizsgálandó.

Végstádiumú beteg sajnos a szállítás nélkül is rövid időn belül meghalna, és azt csak a konkrét esetek ismeretében lehetne megmondani, hogy esetükben maga a betegség kimenetele, a hazaszállítás vagy az esetleges otthoni nem megfelelő kezelés rontott többet. „Több szempontból is problémás ez az eljárás, és nem csak a beteg szempontjából. Ideális esetben jó is lehetne, ha a beteg kérésére az utolsó időszakot otthonában, szerettei körében töltheti, ha ez az ő igénye. De vajon adottak-e ehhez a feltételek, abban az esetben is, ha a betegnek ez lenne a kérése?” – teszi fel a kérdést a szakember.

Sérül a méltóság, nehezedik a gyászmunka

Az egyesület sok esetben azt tapasztalja: a család nincs felkészülve az otthonápolásra, nincsenek meg az eszközeik, és a szakellátás igényelte tudásuk sem.

„A család legalább annyira szenved egy ilyen váratlan eseménytől, amelyre nincs ideje és lehetősége felkészülni, és komoly lelki szenvedést okoz, ha azt látja, hogy a szerettének nincs biztosítva az állapotának megfelelő ellátás.”

A végkimenetel pedig méltatlan helyzetet szül: „Traumát okozhat az ittmaradóknak, hogy szerettük ellátatlanul, méltatlan körülmények között hal meg, és egy hozzátartozónak az utolsó napok lehetnek éppen a legértékesebbek, a tapasztalatok szerint ez az időszak meghatározó lehet a későbbi gyászmunka szempontjából. Rövid és hosszú távú következményei egyaránt vannak egy ilyen eljárásnak.”

A miniszteri rendelet értelmében a kórházi ágyak 60 százalékát kellett április 15-ig alkalmassá tenni koronavírusos fertőzött betegek ellátására, mindössze 8 nap alatt. A kiürítések ügyében vizsgálódik az ombudsman, és ügyvédek szerint a hozzátartozók jó eséllyel indíthatnak kártérítési pereket is.

Minden betegnek egyenlőnek kell lennie

A Magyar Hospice-Palliatív Egyesület és a Magyar Orvosi Kamara is megfogalmazott ajánlásokat és javaslatokat, előbbi a végstádiumú daganatos betegek ellátása érdekében, utóbbi a sürgősségi-intenzív ellátásra vonatkozóan a Covid–19 járvány alatt. Mindkét szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy a nem koronavírusos betegek szükségletei sem szenvedhetnek hátrányt. Az Egyesület Müller Cecíliának is írt egy hivatalos levelet, amelyben megfogalmazza az otthoni szakellátókra nehezedő megnövekedett terheket, és segítséget kér a hazaküldött betegek otthoni szakellátása anyagi és technikai feltételeinek előteremtésében.