Archív cikkek

Méltóságot kölcsönzött a térnek

Published

on

Fotó: Hajdú József

Elhunyt Turányi Gábor, Ybl-díjas építész.

A Somogy megyei Kadarkúton született 1948-ban, olyan családban, ahol se mérnök, se építész nem volt azelőtt. Felmenőitől rajzkészséget örökölt, és támogatást kapott, amikor mérnökként kívánt továbbtanulni. Az építészet iránti kezdeti érdeklődése lassan a szakma iránti szerelemmé vált.

Az építőipari technikumot Pécsett végezte el, innen Budapestre költözött és az Ybl Miklós Főiskolán tanult tovább, majd a BME Építészmérnöki Karán diplomázott. Mesterének Jurcsik Károlyt tekintette, akinek műtermében elindult a pályája. Első önálló munkája a badacsonytomaji oktatási és pihenőépület, melyért 1984-ben Ybl Miklós-díjban részesült. 1997-ben alkotótársaival – Földes Lászlóval és Göde Andrással – a visegrádi erdei iskola terveiért megkapta a Pro Architectura díjat. Munkásságában továbbá kiemelkedő a herendi Porcelánművészeti Múzeum és a budapesti Roosevelt 7/8 Irodaház, melyeket Simon Istvánnal terveztek közösen, valamint a Kopaszi-gát rehabilitációja, melyet fiával, Turányi Bencével vitt közös cégük készített elő.

Munkáinak különlegessége az a poétikus érzékenység, egyedi látásmód, amellyel Turányi a lehetőségeket és az igényeket egymáshoz hangolta. A térre és annak funkcióira nemcsak a kihasználtság gyakorlatával gondolt, hanem olyan tereket is teremtett, melyek nem kötődnek szorosan az épület fő funkciójához, mégis – vagy éppen ezért – méltóságot kölcsönöznek neki. Kerülte a harsány formákat, szerénység és harmónia jellemzi terveit.

Az építész szakmában oktatóként és újságíróként is jelen volt, a nyolcvanas években a Magyar Építőművészet című folyóiratot szerkesztette, 2014 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt, amely saját halottjának tekinti.

(Képünkön egy budai villa látható, melyet Turányi Gábor tervezett.)

Legnépszerűbb cikkeink

Exit mobile version