Csak az a sikeres, aki elér valamit?

„Nem vagyok elég jó.” Nincs olyan ember a Földön, akinek legalább egyszer ne futott volna át agyán a gondolat, vagy ne került volna olyan helyzetbe, amikor úgy érezte, képtelen eleget tenni a követelményeknek.

Tamás, a 28 éves informatikus az egyetemi évek alatt küzdött megfelelési kényszerrel, ami egészen addig tartott, amíg fel nem vették az első komolyabb munkahelyére.

– Azt éreztem, hogy a körülöttem lévők előrébb tartanak az életben, mint én. Szorongtam, mert azt hittem, hogy a szüleim, barátaim elvárják tőlem, hogy jobban teljesítsek. Szégyelltem magam az ismerőseim előtt, sokszor emiatt egyenesen kerültem őket. Szerencsére most már elmúlt ez a szorongás, de a mai napig eszembe jut, hogy mi van, ha egy igazi vesztesnek gondoltak anno a többiek, még úgy is, hogy soha senki nem vetette a szememre, hogy még nincs munkám.”

– A mai világban is él még az a vélekedés, hogy akkor vagy sikeres, ha elérsz bizonyos dolgokat. Ilyen módon a siker összeköthető azzal, hogy milyen pozícióban dolgozol, mennyi pénzt keresel vagy éppen mennyire nézel ki jól. A közösségi média is ezt erősíti az emberekben, főleg a fiatalokban. Ez könnyen vezethet megfelelési kényszer kialakulásához – mondja Mráz Katalin pszichológus.

– De vannak ennek más okai is természetesen. Lehet, hogy a szülők várták el folyamatosan azt, hogy mindig a maximumot kell nyújtani, és felnőttként aztán mi is ezt várjuk el önmagunktól. Viszont nem feltétlenül kell mindent visszavezetni a gyerekkorra. Vannak olyanok is, akik csak szeretnének megfelelni és ezzel örömet okozni, mert ilyen az alaptermészetük. Az iskola is lehet a megfelelési kényszer táptalaja: hiszen vannak olyan „versenyistállók”, melyek amellett, hogy ösztönzik a fiatalokat a jó eredmény elérésére, folyamatosan el is várják azt. Az osztálytársak közötti versengés pedig ugyanígy lehet alakító tényező.

Személyes kapcsolatokban is ugyanúgy megjelenhet a megfelelési kényszer. Sokszor pedig a másik nem is olyan ember, akinek nehéz teljesíteni az elvárásait, sőt lehet, hogy nincsenek is elvárásai, csak mi gondoljuk azt, vagy várjuk el magunktól. A pszichológus szerint ugyanakkor nincs azzal baj, ha vannak elvárásaink önmagunk felé. A dolog akkor válik problémássá, ha már eleve magasan van a mérce vagy egyre magasabbra kerül, hiszen így nehezebbé válik a megfelelés is. Ez azt is eredményezi, hogy az ember önbizalom-hiányossá válik.

– Sokszor az illető ezeket észre sem veszi, mert robot üzemmódban éli mindennapjait. Ilyenkor gyakran a környezet hívja fel a figyelmet arra, hogy probléma van, és küldi el az illetőt pszichológushoz, mentálhigiénés szakemberhez – mondja Mráz, hozzátéve, nem kell mindig a maximumot nyújtani, habár ehhez kell egy olyan környezet is, amely nem ezt követeli meg tőlünk.

Akkor kapsz, ha teljesítesz

A megfelelési kényszernél az történik, hogy az illető a szeretetet, elfogadást összeköti bizonyos dolgokkal, amiknek meg kell felelni, amiket teljesíteni kell. Ez pedig gyakorlatilag fent is tartja magát a kényszert. És hogy mikor érdemes szakértőhöz fordulni? Alapvetően akkor, amikor az ember életének állandó kísérőjévé válik a szorongás vagy egyéb testi tünetek, például a hányinger vagy a gyomorgörcs, mert, mondjuk, stresszes munkahelyen dolgozik. Ráadásul aki ambiciózus, az – akár akaratlanul is – plusz nyomást helyezhet magára. Más akkor szokta felkeresni a pszichológust, ha úgy érzi, nagyon eltolódott az egyensúly az életében, nincs ideje a barátokra, családra, párkapcsolatra, mert csak a munkájának él.

Képtelen vagyok elkezdeni

Sok egyetemista számára ismerős lehet a megfelelési kényszer. Így van ezzel a 25 éves animáció mesterszakos Orsi is, aki épp a diplomamunkáján dolgozik.

– Gyakran eszembe jut, hogy nem elég jó az, amit csinálok, mert nincs meg hozzá a tudásom. Olyan is van, hogy leülök a gép elé, és csak bámulom egy órán keresztül a monitort, mert képtelen vagyok elkezdeni a munkát a szorongás miatt – állította Orsi.