Gyámság alatt

Elemzők szerint elindult valami a magyar közéletben, visszatérni látszik a politikai váltógazdaság reménye. Őkre meg minkre osztódott az ország, de ez az, ami reményt adhat a változásra.

Ismerjük az érveket, hogy miért alakult ez így, de lépjünk túl ezen, és politikai vélemény-nyilvánítási igényünket egészítsük ki még valamivel, a népszavazással. Elméletben csupán, hiszen a Nemzeti Választási Bizottság sorozatban utasítja el a kormány stratégiai céljait megkérdőjelező kezdeményezéseket. Pedig nem nagyon van mitől tartaniuk, mert az első ⅔-a megszerzése után a Fidesz gyorsan megváltoztatta a törvényt, úgyhogy érvényes népszavazást rendezni gyakorlatilag lehetetlen. (Még a „migránskvótás” népszavazásuk is elbukott.) A népszavazás intézménye – ami nem tévesztendő össze a nemzeti konzultációval – pont arra való, hogy olyan kérdésben kötelezze a kormányt, amelyben esetleg aggályos a központi hatalom szándéka.

Nemrég a gyerekeink, unokáink jövőjét súlyosan érintő klímakérdésekben benyújtott kérdéseket dobta vissza az NVB.

Nép-sza-vaz-ás. Ezt és így kiabáltuk a 88-89’-es tüntetéseken. Politikai kultúránk része. Az 1989-es négyigenes kezdeményezés komolyan befolyásolta az ország közjogi átalakulását szocializmusból a mai demokráciába. Szavazhattunk NATO és EU-s tagságunkról, határon túli magyarok állampolgárságáról, egészségügyről. A kérdések súlya, jelentősége eltérő, de egy nemzeti közösség közös véleményalkotására érdemes ügyek. A klíma radikális változása, az életmódunkkal a következő generációk életét befolyásoló kérdések is ilyenek. Ilyen lenne az atomenergia felhasználásának kérdése is.

Változik a környezetünk, a gyerekeink telekiabálják a félelmeikkel a világot, de mi nem akarjuk őket meghallani. Nem akarjuk magunkat sem megkérdezni semmiről. Közben zúg a kórus, amely éretlennek, tájékozatlannak, sőt, a nemzetközi bolsevik baloldal bábjainak nevezi őket.

Pedig kötelező lenne odafigyelni rájuk, hisz közhely, de nagyon igaz: ezt a bolygót az unokáinktól kaptuk kölcsön, illő lenne ezért a kollektív bölcsesség igényével tenni rajta a dolgunkat.