Eltakaríthatók-e a romok a szlovákiai politikában?

Egy újságíró-gyilkosság rendelésre, egy celeb maffiózó, zsebében bírákkal, politikusokkal és titkos üzenetváltásokat rejtő okostelefonjával, végső soron egy egész meghekkelt országgal. Szlovákia magáról ma leginkább a politikai lavina által letarolt Tátra képét mutatja, ahol azonban már zajlik a romok eltakarítása.

Sok-sok szenny került felszínre a leleplezések okozta sokkból azóta is csak ocsúdó Szlovákiában. Sok víz lefolyt a Dunajon, mire Ján Kuciak, a fiatal oknyomozó és jegyese valóságos kivégzése nyomán feltárult, hogyan szövi át az ország igazságszolgáltatását a korrupció, a legdurvább önérdek hogyan sajátítja ki a demokrácia fölötti őrködésre hivatott intézményrendszert.

A vád szerint a korábban a bulvármédia által is futtatott vállalkozó megölette a pályája elején járó, tehetséges adatelemző kollégát, aki készülő cikkében a kormányhivatal és az olasz maffia kapcsolatával foglalkozott, korábban pedig róla is közölt terhelő adatokat.

Szlovákiát egyszer már megrázta egy hasonló horderejű botrány, a máig kivizsgálatlan Gorilla-lehallgatási ügy, amely szerint másfél évtizede egy azóta is befolyásos pénzügyi csoport kormányzati kinevezéseket, állami üzleteket boltolt le a hatalom embereivel.

A mostani és az akkori eseménysor persze nem független egymástól. Az egyik összekötő kapocs éppen az újságíró-gyilkosság feltételezett megrendelője, aki nem mellesleg pont a volt kormányfő szomszédja volt egy luxusingatlanban. Letartóztatása után derült ki, hogy a széfjében őrizgette a titokban rögzített Gorilla-felvételek egy példányát. Dróton rángatta a korábbi főügyészt is, olyannyira, hogy annak tudtával bedrótozta irodáját, hogy lehallgathassa és felhasználhassa az ott elhangzó óvatlan beszélgetéseket.

Az ördöginek ható, valójában inkább csak az emberi gyengeségeket, a rendszer réseit kihasználó figura ma már bíróság előtt áll. Pere hétfőn folytatódik. Életfogytiglanra számíthat, várható elítélése pedig azt az illúziót táplálja, az ország nemcsak tőle, hanem saját rossz szellemétől is megszabadulhat.

Kérdés, mennyire megalapozott ez az illúzió. Azért is, mert a fő vádlottal kapcsolatban állt bírák, ügyészek, politikusok eddig nagyjából megúszták a számonkérést. Ezzel együtt úgy tűnik, működik a társadalom immunitása, az 1989-es rendszerváltás óta nem látott tömegek vonultak az utcára az újságíró-gyilkosság és a leleplezések kiváltotta felháborodás miatt, lemondott a miniszterelnök, távozott a belügyi tárcavezető, bár maradt az egyik magyar pártot is bent tudó kormánykoalíció.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök akkor Soros György és szervezetei keze nyomát látta a szlovákiai eseményeken, némi zavart okozva ezzel a másik magyar párt, a stratégiai partner berkeiben, ahol a pozsonyi kormány távozását sürgették. Az ország lakossága azóta olyan államfőt választott, aki sokak szerint a reményt testesíti meg nemcsak odahaza, hanem az egész régióban is, azt üzenve, lehet alternatívája a demokrácia artériáit eltömítő korrupt oligarchikus projekteknek és hatalmi összefonódásoknak.