Mathias T-Rex a Parlamentben

Három kortárs előadóművész élőben égeti a rendszert. 

Slippery – Kicsúszik a szánkon címmel rendhagyó stand-up estet láthatnak a nézők február 8-án 20 órától a Marczibányi téri Művelődési Központban.

Egyed Bea, Fülöp László és Juhász Kata mutatják be húszperces performanszaikban, mire jók a NERotranszmitterek, hogyan ne klónozzunk Árpád-házi ősöket, és miként dobozoljunk művészien Covid idején egy koreai gyártósor mellett. A színházak lezárása alatt, 2021 tavaszán indult útnak a Slippery projekt, melyben összesen nyolc, különböző hátterű, színes egyéniségű és gazdag kelléktárú előadóművész aktuális társadalmi-közéleti témákat dolgozott fel a mozgás és a stand-up ötvözésével. Az első két Slippery-est bemutatójára online térben került sor, a felvétel helyszínét is adó Trip hajó oldalán. A közéletkritikus stand-upokat épp a Parlamenttel szemben vették fel, szinte várva, mikor csap le egy ellenséges torpedónaszád a szókimondó művészekre. A témafelvetések egészen változatosak voltak, a pajzán Szívkirálynő politikustinderétől az Orbán Viktornak tartott választási tarot-vetésen át az ördög, azaz Dívöl Karmelita-kolostorba tett látogatásáig. Most, hogy végre közönség előtt is felléphetnek az előadók, terveik szerint több olyan est lesz még, ahol változó formációkban bemutatják az aktuális eseményekre is frissen reagáló, szórakoztató performanszokat. 

Boldogsághormont mindenkinek!

Juhász Kata táncos-koreográfus két műszakban dolgozik a pandémia kezdete óta: háziorvosként olt, ápol, tesztel és kezeli az EESZT szövevényes rendszerét, emellett rendíthetetlenül alkot, improvizál, reflektál. Performanszában – a szükséges védőfelszerelést magára öltve – megvizsgálja, hogyan lehet jogi, pénzügyi és retorikai eszközökkel stimulálni a népesség hormonszintjét, hiszen ezeken a NERotranszmittereken múlik az össznemzeti boldogságunk, és a szavazási hajlandóságunk. Például, ott a dopamin, a jutalommolekula: egész évben csepeg a fejünkre, akár az aggteleki karszt; hol Erzsébet-utalvány, hol 13. havi nyugdíj, falusi CSOK, vagy épp hatósági áras étolaj formájában. A permanens tejfakasztó oxitocin, a kötődésért felelős vegyület, hozzá nemzeti színű fóliába csomagolt koronavírus-molekulák, benne Kinder-meglepiként az üzenet: „Egyetlen magyar sincs egyedül!” Aztán az endorfin, a megcsonkított politikai nemzettest fantomfájdalmainak enyhítésére – vigyázat, függőséget okoz! S nem utolsó sorban az adrenalin, ami a GDP-termelés mellett becsatornázható békemenetre, székházostromra, vagy akár a Magyar Zene Háza ünnepélyes megnyitójára. A háziorvos-koreográfus tarsolyában lapul egy Szerény javaslat is a nemzeti boldogság-átoltottsági szint növelésére, hogy a nyájimmunitáshoz legalább a nyáj meglegyen.

Lapra hajtogatott élet

A színházak leállása után Fülöp László Lábán-díjas koreográfus egy ideig pultozott, majd mikor a vendéglátóhelyek is bezárni kényszerültek, egy koreai tulajdonú gyárban helyezkedett el, ahol akkumulátorcellák fedeleinek minőség-ellenőrzését végezte. Idővel tudatosult benne, hogy a gyártósoron egy robot segédmunkása lett. Koreográfusi képzettsége, testkoordinációja és remek erőnléte még itt is hasznára vált: ő végezte a legkisebb energiabefektetéssel a legtöbb munkát a futószalag mellett, akár a termelés koronája. A hosszú műszakok során tökéletesített mozgássort be is mutatja Unboxing című performanszában, miközben új kollégáival, például a kötelező távolságtartás miatt szintén munkanélkülivé vált szexmunkás Magdival kötött furcsa baráti viszonyáról is mesél. Műsora valójában nem stand-up comedy, hanem lay-down tragedy: személyes történetébe bele van sűrítve az egész abszurd kis Kárpát-medencei buborék, amiben élünk. Mint minden szomorú dolgon, ezen is lehet nevetni, miközben a groteszk új világrendet a Google fordító géphangja – az elembertelenített valóság metaforája – random-filozofikus költeménnyel kerekíti le. 

Mathias (T) Rex a házban 

Köztévés műsorfolyamot idéz meg zenés-táncos one-woman-showjában a pécsi születésű táncművész Egyed Bea. Mivel roppant sokoldalú előadó, egyszerre játssza a műsorvezetőt és valamennyi riport, társadalmi célú hirdetés, családbarát tartalom egyetlen szereplőjét is. A Híradóban beszámol többek közt az Árpád-házi leletek kihantolásáról, amiből K. Miklós visszaklónozná a teljes magyar uralkodóházat, ám a kiemelt nemzetstratégiai célokat szolgáló tudományos kísérlet balul sül el: az életre keltett Mathias (T) Rex a kétharmad által megihletett, vágáns énekbe csomagolt politikai pamfletben okoz izzasztó perceket az úrhatnám elitnek, és derűs pillanatokat a nézőknek. A kulturális hírblokkban kis ízelítőt mutat be Az államtitkár című romantikus balettből – hogyan is táncoljunk gerinc nélkül? –, közben sminktanácsokat ad és kívánságokat teljesít, természetesen mindenkinek, aki szereti. Egyik sziporkázó jelenetből ugrik a másikba, hogy megmutassa, milyen lenne a közszolgálatiság, ha valóban őszinte és hiteles forrásokból merítene.