A sporttal nem jár bántalmazás

Sem a profi sportban, sem a hétköznapi testnevelésben nincs helye bántalmazásnak – olvasható Pósa Lilla a 168 Óra hetilapban megjelent „Az érem ára: bottal a partról” című írásában.

„Lehet erőszak nélkül is jó eredményeket és sikereket elérni, sőt!”- mondja Stáhly Kata, a Hintalovon Alapítvány a bántalmazott gyerekek jogaiért küzdő Nemecsek-programjának vezetője. „Akiket testileg, lelkileg bántalmaztak, azok nem ezért értek el jó eredményeket, hanem ennek ellenére.” Szerinte azok az olimpikonok és sportszakértők, akik tanácsadóként csatlakoznak a programhoz, azt hivatottak megmutatni és elmondani, hogy a bántalmazás nem természetes velejárója a sportnak.

Néhány héttel ezelőtt Turi György lemondott minden tisztségéről a Magyar Úszó Szövetségben, mert Cseh László után több korábbi tanítványa is elmondta, hogy az edzésen alkalmazott módszerei között a lelki terror és a testi fenyítés is szerepelt. Szepesi Nikolett az Én, a szexmániás című könyvében már 2013-ban abúzusról írt. Turi, a Kőbánya SC mesteredzője a 24-nek maga ismerte el, előfordult olyan, hogy elfogyott a pedagógiai fegyvertára, és megütötte tanítványát. Cseh lelki és testi terrorról beszélt.

A sportágra már jó ideje ráfért, hogy leleplezzék, mi megy a Kőbánya SC falai mögött, véli Németh Eszter úszóoktató, az Amőba Sportegyesület alapítója. „Hogy mindaz megtörténhessen, amiről az utóbbi időben hallunk, nem egyemberes munka. Sok ember hallgatólagos beleegyezése kellett.”

Stáhly azt mondja, előfordulhat, hogy a szülő tudja, hogy a gyerekét bántják, de vagy nem mer szót emelni, mert azt hiszi, egyedül van a problémával, vagy nem tudja, ez milyen következményekkel járhat. „De olyan is van, hogy a gyerek kéri a szülőt, hogy ne szóljon.” Hogy hasonló helyzetben ki miként reagálna, megjósolhatatlan, ám az eddigi poroszos módszereken változtatni kell.

Németh szerint az úszósportban nem az az általános hozzáállás, hogy az edző, oktató bántalmazza a gyerekeket. „Ez főként a Kőér utcából indult, és néhány kivételtől eltekintve ott is maradt. Egy bűnbarlang volt. Bár Széchy Tamás nem ott dolgozott, de Turi tőle is tanult, és a vele együtt felnövő és befutó generáció így működött. Most már kikopóban van.”

Fontos elválasztani egymástól a versenyszerűen sportoló és a nem versenyző gyerekek szüleit. „Legutóbb egy sima megyei bajnokságon voltam, vendégeskedtem a lelátón. Beszélgettem az egyik szülővel, aki a legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, nem bánná, ha a gyereke ellenfelei tolókocsiban érkeznének” – meséli Németh. Egy másik alkalommal pedig annak volt szemtanúja, ahogy az egyik gyerek zokogórohamot kapott, amiért nem ő, hanem az edzőtársa lett az első egy tét nélküli házi bajnokságon.

Az oktató szerint „sokan vérszemet kapnak a verseny szó hallatán, és azonnal az olimpiai érmet vizionálják a gyerek nyakába”. Náluk éppen ezért a házi bajnokságokon mindenki érmet kap, hogy ne kudarcként éljék meg a sportot, az úszást. Szerinte épp ideje volt nyíltan elítélni, hogy nyomás alatt, kegyetlen módszerekkel kényszerítsenek ki hatalmas eredményeket a sportolókból. „Én is azon az állásponton vagyok, hogy néhányaknak mindezek ellenére sikerült, és nem általa.”