Szijjártó László: Több életet lehetne megmenteni

Borzasztó nagy a leterheltség – mondta a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke a 168.hu-nak.

Hozzátette, hogy egyes északi, északnyugati megyékben tele vannak a kórházi osztályok covidos betegekkel, napjában néha több tucat ember érkezik, és csak lassan gyógyulnak.

„Megteltek az intenzív osztályok, újakat kellett nyitni, nagyon fáradtak az ápolók és az orvosok. Nagyon kevesen vannak, alig van olyan intézmény, ahol elegen lennének. Ez azt jelenti, hogy egy-egy ápolóra, vagy orvosra jóval több beteg jut, mint akiknek az ellátását még kiváló minőségben megoldhatnák” – fogalmazott.

Kiemelte, hogy a napi halálozási számok is azt mutatják, hogy az egészségügyben évtizedek óta lemaradás van. „Elhanyagolták, mindenki elhanyagolta, ez nem egy sikerágazat, és ennek mind-mind az a következménye, hogy orvosok kivándoroltak, vagy átmentek a magánegészségügybe, ugyanígy az ápolók, a pandémia idején pedig emiatt olyan betegek is meghalnak, akiket egy jobban felkészült ellátó rendszer megmenthetett volna. Ezzel kell most szembenézni.”

Szijjártó hangsúlyozta, hogy az egyik legfőbb hiba ott van, hogy a betegekkel nem optimálisan terhelik a kórházakat. Szerinte vannak túlterhelt intézmények, és vannak olyanok, ahol még van bővebben szabad kapacitás. Ez pedig annak a következménye, hogy nem veszik figyelembe a komplikációk ellátására alkalmas intenzívterápiás osztályok kapacitását, amikor a nem intenzív ellátó osztályokra irányítják a covidos betegeket, amíg az utolsó ágy is megtelik. Már hetekkel ezelőtt sem vették figyelembe, hogy mit bír egy-egy intézmény.

„Olyan ez, mint korábban a tervgazdálkodás Hofi viccében, amikor le kellett előre jelenteni, hogy hányat fog elleni a koca. De hiába mondott a gazda kettőt, mire a legfelsőbb körökig eljutott a szám, az már 8 volt. Valahogy így van ez a kórházak befogadókapacitásával is. Hiába mondják például, hogy 160 embert tudnak csak korrektül ellátni, s nem szabadna azt a 160-at 180-ra duzzasztani, mert az emberéletekbe kerül. Ilyen helyzetben olyan betegeket is elveszítünk, akiknek adott esetben egy másik intézményben esélyük lett volna a túlélésre. 

Nem az orvosok szaktudása hiányzik, hanem a kommunikáció, és a racionális szervezés,

hogy a döntéshozók és azok, akik valóban a betegágyaknál robotolnak, beszéljenek egymással. E nélkül csak kilúgozott jelentések és számok tudnak azoknak az asztalára kerülni, ahol meghozzák a végső döntéseket. Így születnek olyan döntések, amik szuboptimálisak  és amibe belehalnak emberek” – állította a megyei kamara-elnök.

Lapunknak több, neve elhallgatását kérő kórházi dolgozó erősítette meg az ország több pontjáról: előfordul, hogy nincs elég oxigén a kórházakban. Szijjártó azt mondja, őket is megkeresték már hasonló problémával, de a kórházak minőségellenőrzésének hiánya miatt nem lehet pontos adatokat mondani, hogy az ilyesmi hány intézményt érint.

„Előfordul, hogy nincs elég oxigén. Vannak ugyanis helyek, ahol több oxigén van, mint kellene, és vannak intézmények, ahol osztani kell, tehát egy oxigéncsatlakozásra két beteg jut. Ez gondot okozhat, azonban nem általános, inkább azokban a kórházakban van így, amelyek csordultig vannak. Máshol pedig pont megfelelő mennyiség van” – mondta az elnök, aki ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy ezt az adatot – sok egyéb mellett – nem lehet egyértelműen nyomon követni, mert a minőségbiztosítási rendszereket évtizedek óta nem vezették be megfelelően.

Szijjártó úgy vélte, hogy 

sokkal kevesebb életet mentünk meg Magyarországon, mint amennyit lehetne. 

„Egy részük esélytelen sajnos, de sokan a nagyon rossz minőségű ellátórendszer és szervezési hibák áldozatai. Ha nem egy hierarchikus, merev, pontatlan adatokkal dolgozó, hanem egy innovatív, gyorsan reagáló, nyitott, csapatmunkára épülő rendszerben dolgoznánk, ahol élő párbeszédek zajlanak, akkor nem lennének ilyen rosszak a halálozási statisztikák. Sok vezető azonban alkalmatlan erre és konkrétan akadályozza a folyamatokat”. 

Gyakorló orvosként néha ő is a betegek életéért küzd, de látja és saját bőrén is tapasztalja, hogy az orvosok és ápolók kezdeti ereje és lelkesedése mára erősen megfakult. Mint mondta, azok közül, akik egy éve szinte megállás nélkül a kórházak Covid-osztályain dolgoznak, sokan kiégtek, ennek ellenére számos intézmény visszautasítja a mentális támogatás lehetőségét.

„Harcolunk, és sírunk is, mert a sírás segít. Az orvosi, ápolói pályán mindannyian találkozunk halálesetekkel. Ilyen mennyiségben azonban szinte feldolgozhatatlan számunkra is. Többen megélték már, hogy havonta, kéthavonta, egyesek hetente, mások kétnaponta veszítettek el egy-egy beteget. Most azonban, van, hogy óránként kell ezzel szembesülnünk, ami extrém megterhelő. Mi, a Győr-Moson-Sopron megyei kamarában a Pozitív Attitűd Formálás alapítvánnyal közösen készítettünk egy lelki segítő támogatóprogramot, kifejezetten az intenzív osztályok dolgozói számára. Ezt beajánlottuk több kórháznak is, egyes megyékben remekül működik, máshol azonban többször is visszautasították, mondván a dolgozók nem kérik.

Szijjártó László szerint azonban az, hogy ennyire túlterhelik az orvosokat és ápolókat, csak oda vezethet, hogy a későbbiekben azokban a kórházakban, ahol nem figyelnek a dolgozók mentális egészségére, az ellátás is silányabb lesz.

„Sokan már kiégtek, aki még tartja magát, szintén az utolsó energiatartalékait éli fel. Az, hogy gyakran nem korrigáljuk gyorsan a szembetűnő hibákat a járványkezelés során, bűn, ami mind a dolgozók, mind pedig a betegek irányába elfogadhatatlan” – jelentette ki.

168.hu