A kontinens, ahol nem számolják a halottakat

Az 54 afrikai ország mindegyikében kevesebb koronavírusos halálesetet regisztráltak, mint Franciaországban. Ez nem jelenti, hogy az emberek nem halnak meg a vírus miatt, csak a halálozási nyilvántartások nagyon pontatlanok.

A halálozási adatok mérése sok afrikai országban találgatáson alapul, mert a kormányok nem regisztrálják a haláleseteket – írja a New York Times. A temetkezési vállalatok igazgatói és a koporsókereskedők gyakran jobban tudják, ha a halálesetek száma emelkedésnek indul.

Mivel a koronavírus-járvány 2020-ban az egész világon végigsöpört, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az afrikai kontinens országainak túlnyomó részében a halálesetek többségét hivatalosan soha nem regisztrálják. Így persze nehéz megbízható adatokat kapni egy ország haláleseteiről és azok okairól, ami azt jelenti, hogy a kormányok elmulaszthatják a kialakulóban lévő egészségügyi fenyegetéseket – legyen szó akár eboláról vagy koronavírusról –, és gyakran vakon kell dönteniük az egészségpolitikájukról.

A Covid-19 járványról gyakran állítják, hogy nagyrészt elkerülte Afrikát, egyes epidemiológusok szerint a fiatal afrikai populáció valóban kevésbé volt veszélyeztetett, mások szerint egyéb koronavírusokkal való előzetes kitettség adott némi védelmet az afrikai lakosságnak. Más betegségekhez hasonlóan azonban a koronavírusról sem lehet tudni, hogy valójában hány áldozatot követelt, részben azért, mert a megnövekedett halálozási arány Afrikában úgy nem használható mérőszámként, mint másutt – írja a lap.

A lapnak nyilatkozó Stéphane Helleringer demográfus, aki több afrikai országban foglalkozott a halálozással, azt mondta, hogy az afrikai kontinensen nagyon-nagyon kevés olyan ország van, amely megkísérli a covidos halálozás becslését a halálozási adatok alapján.

Nigériában 2017-ben például a halálozásoknak csak 10 százalékát regisztrálták, ez kevesebb, mint az egy évtizeddel ezelőtti 13,5 százalékos arány. Más afrikai országokban, például Nigerben ez az adat még alacsonyabb. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a családok gyakran nem is jelentik a halálesetet, vagy ha mégis, akkor kevés ösztönzés van rá. Sok család otthon, az udvaron temeti el szeretteit, mert ott nincs szükség temetkezési engedélyre, így viszont halotti bizonyítvány sem készül.

Megbízható adatok hiányában a kutatók más módszereket alkalmaznak a halálozási arány becsléséhez. A legtöbb afrikai ország néhány évente felmérést végez, hogy átfogó demográfiai és egészségügyi eredményekhez jusson. Az embereket ilyenkor arról kérdezik, hogy háztartásaikban kik haltak meg, és mi volt a halálozások oka. Ezekben a felmérésekben azonban sok a tévedési lehetőség.

Egyes kutatók mobiltelefonos felmérésekkel próbálják kideríteni, hogy hány ember halt meg, mások műholdas képeken számolják a sírokat.

Bár az adatok nyilvánvalóan hiányosak, a koronavírus járvány – úgy tűnik – nem érte annyira súlyosan Afrikát, mint más régiókat, például Európát vagy Amerikát. Az Egészségügyi Világszervezet által naponta bemutatott számok szerint legalábbis sokkal kevesebb ember hal meg az afrikai kontinensen, mint ahogy azt az ENSZ áprilisban megjósolta.

A világ többi részén a járványt a halálozások szokatlan megugrása jelzi a normális év halálozási arányához képest. A legtöbb afrikai ország azonban ezt nem tudja megtenni, mivel nem ismerik az alaphalandóságot.

„A koronavírus miatti halálozás az afrikai kontinensen nem jelent olyan nagy közéleti kérdést” – mondta Dorian Job, az Orvosok Határok Nélkül nyugat-afrikai programvezetője. Az ENSZ tavaly áprilisban azt jósolta, 3,3 millió afrikai fog meghalni, Dorian Job ez „őrült jóslatoknak” nevezte. Szerinte azonban az emiatt bevezetett zárlatok gazdasági és társadalmi hatásai évtizedekig érezhetők lesznek Afrikában.