Yorkshire megszabadult hasfelmetszőjétől

Rettegés hosszú éveken át.

Tizenhárom fiatal lányt gyilkolt meg brutális kegyetlenséggel, de több mint fél évtized kellett ahhoz, hogy elkapják. A Yorkshire-i Hasfelmetsző pénteken halt meg koronavírusban, személyében Anglia egyik legfélelmetesebb démona távozott.

A Sheffieldi Egyetem Glossop utcai épülete alig negyedórányi sétára található a Melbourne Avenue-tól, ahol egy bizonyos Peter Sutcliffe 1981-ben felvette autójába Olivia Reiverst, egy 24 éves prostituáltat. A kocsit nem sokkal később megállította egy rendőr, és kiderült, hogy Sutcliffe hamis rendszámmal utazik. A férfit ezután kihallgatták az őrsön, de a dél-yorkshire-i rendőrség munkatársai többet kaptak tőle, mint amire számítottak: kiderült, hogy a férfinél előző éjszaka volt egy kés, egy kalapács, valamint kötél is, illetve a rendőrség épületének WC-jében is megpróbált elrejteni egy nála lévő pengét. Hamarosan kiderült, hogy magával a Yorkshire-i Hasfelmetszővel volt dolguk, aki a gyanú szerint letartóztatása éjszakáján éppen a sorban tizennegyedik áldozatával végzett volna. Olivia Reivers valószínűleg nem bánta, hogy ilyen csúnyán meghiúsult tranzakciója a férfival.

Bár Sutcliffe esete nem vált városi legendává Sheffieldben, Yorkshire tartomány idősebb lakói nem felejtették el a csendes, mardosó félelmet, ami átjárta a térséget Leedstől Manchesterig. Az öregek a kocsmában még pár pint sör után is csak szűkszavúan beszélnek arról, milyen volt évente többször is kinyitni a Sheffield Start vagy a Yorkshire Postot, és arról olvasni benne, hogy egy újabb fiatal lányt gyilkoltak meg kalapáccsal vagy több késszúrással. A rendőrség pedig tehetetlen volt: árnyékokra vetődtek, hamis nyomon haladtak. Később az is kiderült, hogy Sutcliffe-et többször is kihallgatták gyanúsítottként, aztán el is engedték, mert arra jutottak, hogy mégsem ő lehet a tettes. Az, hogy 1981 első napjaiban rajtakapták, gyakorlatilag a véletlen műve volt.

E sorok írója csaknem egy évet töltött a Sheffieldi Egyetem diákjaként, és szívesen barangolt egyedül az éjszakai utcákon. Peter Sutcliffe-ről először az egyetemi órákon hallott, ahol sok professzornál a tananyag nem hivatalos része a férfi és tettei. A helyiekkel viszont nehéz beszélgetni róla: legszívesebben el is felejtenék, hogy több éven keresztül senkinek sem volt lehetősége arra, hogy biztonságba rója a város utcáit éjszakánként. Most pedig, hogy Sutcliffe-et 74 évesen elvitte a koronavírus, talán még könnyebb szívvel élvezhetik majd sétáikat.

Rettegés hosszú éveken át

Ted Bundy – A huszadik század egyik leghírhedtebb gyilkosát, nemi erőszaktevőjét is a véletlennek köszönhetően kapták el 1975-ben. Az „angyalarcúnak” is hívott Bundy autójából egy rendőri ellenőrzés során többek között egy símaszk, egy feszítővas, bilincsek és szemeteszsákok kerültek elő, amik nyomán a hatóságok eljutottak a szörnyű felismerésre: a férfi állt majdnem harminc, az elmúlt két évben elkövetett gyilkosság mögött, melyek közül többet fényes nappal követett el az utcán. Letartóztatása sem vetett véget a terrornak: 1977-ben megszökött a rendőrségtől, és még két nőt meggyilkolt, mielőtt újra elkapták, és halálra ítélték.

John Wayne Gacy – A nyolcvanas évek meghatározó sorozatgyilkosa kívülről a társadalom kitűnő tagjának tűnt: kemény munkával tette sikeressé az általa igazgatott KFC éttermet, a Demokrata párt körzeti vezetőjeként is dolgozott. Közben pedig éjszakánként a házába csalt és meggyilkolt legalább harminchárom fiatal meleg férfit. Áldozatait előbb leitatta, majd általában felajánlotta nekik, hogy bemutat egy bűvésztrükköt, amihez szükséges volt őket megbilincselnie. Miután pedig kattant a zár, közölte: „A trükk az, hogy nálad kell lennie a kulcsnak”. Miután 1978-ban elkapták, számos elásott csontváz került elő Gacy háza alól. 1994-ben végezték ki; utolsó vacsorájára KFC-s ételt kért.

Fred és Rosemary West – A Gloucestershire-ben élő házaspár története még a gyilkosságok nélkül is gyomorforgató lenne. Fred és Rosemary prostituáltakat kínoztak meg beteges szexuális vágyaik kielégítésére, saját gyermekeiket is zaklatták. A pár 1973-tól 1987-ig összesen kilenc nővel végzett közösen, két lányuk is áldozatává vált perverz hajlamaiknak. Fred végül 1995-ben, a börtönben lett öngyilkos, Rosemary pedig jelenleg is tízszeres életfogytiglani büntetését tölti. 

Kiss Béla – Magyarország leghírhedtebb, külföldön is a legtöbb sajtófigyelemre számot tartó sorozatgyilkosa volt, aki legalább huszonnégy nővel végzett az első világháború előtt. Áldozatait rendszerint megfojtotta, és több holttestet bádoghordóban tartósított, rézgálicba mártva. Kisst sosem kapták el: 1914-ben önkéntesként bevonult népfelkelőnek, majd 1915-ben hadifogságba esett, ahol tífuszban halt meg. „Rendes, pontos gyűjtő dolgozik így, aki érti a mesterségét, és szereti a rendet” – írta róla Karinthy Frigyes, aki újságíróként végignézhette a hordók felbontását, és a testek boncolását.

Mohos Máté