Politika diploma nélkül

Nem újkeletű Magyarországon, hogy a háttérben ügyeskednek az iskolai papírokkal.

A tanult politikus a felvilágosult polgár látszatát kelti; aki okos, az megfontolt, azt nehéz becsapni, kvázi hiteles képviselője lehet a nemzetnek. Éppen ezért megéri oda is képesítést hazudni, ahol eredetileg nincs.

Ugyan a politika belépési küszöbe alacsony, az azért viszonylag ritka, hogy nyolc általánosukkal bűvészkedjenek a tisztviselők. Tavaly év elején a sümegi polgármester, Végh László élettársáról derült ki egy nyomozás során, hogy érettségi bizonyítványának nincs törzslapja az azt kiállító gimnáziumban. Szabó Krisztina a Sümegi Járóbeteg Szakellátó Központ vezetőjeként a Pécsi Tudományegyetemen szerzett oklevelet, mint kiderült, törvénytelenül. Tisztségei betöltéséhez nem rendelkezett megfelelő képesítéssel, így végül lemondott posztjáról és juttatásainak jelentős részét is elbukta, viszont elévülés miatt a közokirat-hamisítást megúszta.

Nem kell diploma 

Viszont az országgyűlési képviselői mandátumhoz nem szükséges sem a diploma, sem az érettségi, számos olyan politikust lehet említeni a múltból, aki egyikkel sem rendelkezett. A korábbi jobbikos Zagyva György Gyula például úgy szólalhatott fel a Tisztelt Házban, hogy előtte sosem húzott érettségi tételt. Persze, más kérdés, ha valaki miniszter, vagyis szakpolitikus, mert az feltételez az élet egy területéhez köthető kiemelkedő tudást, ezt pedig dokumentumokkal is alá kell, vagy legalábbis illik támasztani. Egy darabig ez kötelező is volt, de 2019 végén egy 22 éves egyetemi hallgató, Rácz Zsófia egy törvénymódosításnak köszönhetően a diploma megszerzése előtt az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára lehetett. Előtte Németh Lászlónét nevezték ki fejlesztési miniszternek egy OKJ-s végzettséggel. De a választópolgár szereti a hőstörténeteket, a semmiből feltörő politikus képét, de a hazugsággal már más a helyzet.

A most kirobbant botrányok alapja a kamuzás, kinél kisebb, kinél nagyobb. Utóbbi kategóriába sorolható Bangóné Borbély Ildikó blöffje, aki azt állította magáról, hogy van diplomája, majd miután kiderült, hogy nincs, az MSZP kizárta soraiból, továbbá parlamenti mandátumának visszaadására is felszólította. Az örvény magával ránthatja Kósa Lajost is, aki két cikluson át (1990-1998) azt tüntette fel magáról az Országgyűlés honlapján, hogy (abszolutórium helyett) egyetemi diplomás, továbbá két nyelvismeretet is állított, miközben nem volt nyelvvizsgája. A momentumos Hajnal Miklós pedig egyszer egy interjúban – saját bevallása szerint is tévesen – közgazdászként hivatkozott magára, pedig tanulmányait nem fejezte be Oxfordban. Igaz, előbbi két pályatársával ellentétben sohasem hivatkozott magára diplomásként sem szóban, sem írásban.

Lincolntól Churchillig

Határainkon túl is lehet a megszokottól eltérő karrierutat befutni. A német szociáldemokrata Martin Schultznak érettségi sem kellett, hogy 2012-től kezdődően egy ötéves ciklusban az Európai Parlament elnöke legyen. A rögös utat a világtörténelem legnagyobb formálói taposták ki. Winston Churchill sosem járt főiskolára; az első amerikai elnök, George Washington édesapja halála miatt nem fejezte be tanulmányait; Jacob Zuma hivatalos oktatásban nem részesült, mégis 2009 és 2018 között Dél-Afrika elnöke volt; Abraham Lincoln mindössze 8 hónapig járt iskolába, de később önmagát képezte ügyvéddé, majd az USA elnöke lett.

Irányt is szabhat

Arról régóta komoly társadalmi és tudományos vita zajlik, hogy mi határozza meg a politikusi alkalmasságot: a tapasztalat vagy az egyetemi diploma? Az elméleti vagy gyakorlati tudás a fontosabb? Mi ad tekintélyt egy politikusnak, az érvrendszere vagy az önéletrajza? Öt évvel ezelőtt a Duke Egyetem politológusa, Nicholas Carnes megpróbálta felmérni, hogy a minőségi állami és magánoktatásban részesülő, így magas szintű végzettséggel rendelkező politikai garnitúra vajon tényleg egy jobb kormányzást, szebb új világ eljövetelét teremti meg? 1875 és 2004 között megfigyelt időszakban 228 ország kormányzatát vizsgálva arra jutott, hogy a főiskolai végzettség nem eredményez kisebb egyenlőtlenséget, magasabb GDP-t, kevesebb munkaügyi sztrájkot, alacsonyabb munkanélküliséget és csökkenő katonai konfliktust. A „korrupt politikus – államférfi” skála kellően szubjektív ahhoz, hogy az tanultsági szint mérceként passzoljon hozzá, illetve a jogot, közgazdaságtant, kultúrát, egyszóval a rendszert legjobban ismerők épp azok, akik manipulációs eszközeikkel a maguk, és nem a nemzet malmára hajthatják a vizet. Ebben az értelemben az oktatás kontraproduktív is lehet, ha egy hatékony és sikeres politikusi garnitúrát akarunk kinevelni.

„Amikor középiskolás gyerekekkel beszélgetek, és azt mondom nekik, hogy nem fejeztem be a diplomámat, akkor felcsillan a szemük. Ilyenről még nem hallottak” – mesélte a New York Timesnak Troy Balderson ohiói republikánus képviselő, aki szerint, ha nagyobb nyilvánosságot kapna, hogy diploma nélkül is részt lehet venni az ország irányításában, szertefoszlana a divatos illúzió, amely szerint az oktatás az egyetlen lehetséges út a politikai pálya és a boldogulás felé. A hatalom önmagában nem törődik azzal, hogy képviselői körökben kinek milyen papírja van, ez csak lejáratókampányok, karaktergyilkosságok esetében válhat eszközzé. Az viszont sokkal inkább érdekli őket, hogy választóik mennyire iskolázottak. Amerikában például a republikánusok kezdik mindinkább felszívni a diploma nélküli szavazókat, nem véletlen, hogy demokrata körökben van nagyobb megbecsültsége az oktatásnak. Így elsődlegesen nem az a fontos, hogy diplomás-e egy képviselő, vagy sem, hanem, hogy az adott párt hívei milyen arányban azok, mert az szab irányt a kommunikáció minőségének, sőt, akár egy komplett oktatási politikának is.

Boros T. Tamás