Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Örökkön örökké

Létrehozva:

Képünk illusztráció | Fotó: MTI / Kiss Gábor

Karácsonyról kell írni. Muszáj. Megmondta a Szerkesztő Úr.

Épp annyira lenne könnyű beleragadni a ma keservébe, a vírusi hullámzásba, a társadalmat szétszakítók dölyfébe, a … – ugyan, sorolni is felesleges – , mint amilyen könnyű lenne mindezt nem észrevéve, vagy a pillanatnyi szemhunyás fényűzésének engedve áradozni a szeretet szétáradó fényéről. De a helyzet az, hogy a szeretet nem árad szét. Van, ahol lobog, ahol pislákol, és van, ahol már kihunyt, és nem egy karácsonyi gyertya lángja fogja fellobbantani.

Legalább karácsonykor, avagy: éppen karácsonykor ne legyünk képmutatók. Ajándékozzunk őszinteséget. Annak, aki mellettünk van. Legyen az szülő, szerelem, vagy az Isten.

 

 

Pilinszky János: Örökkön örökké 

 

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,

sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

 

Tűrök és törődöm engedékenyen:

mint Izsák az atyját, én se kérdezem,

mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,

szófogadó szolga, ami hátra van.

 

Keserüségemre úgy sincs felelet:

minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakitottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?

 

Halálom után majd örök öleden,

fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,

karjaid közt végre kisírom magam,

csillapíthatatlan sírok hangosan!

 

Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is ha adtál, soha magadat,

örökkön-örökké sírok amiért

annyit dideregtem érted, magamért!

 

Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szoritásod egyre hevesebb,

ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb.

Legnépszerűbb cikkeink