Ünnepi lakomák a világ asztalain

A magyar karácsonyi asztal nem lenne tökéletes halászlé, töltött káposzta és bejgli nélkül.

Ezen belül végtelen a családi menüvariációk száma, és ma már lehetetlen kibogozni, hogyan hatottak egymásra a nemzeti gasztronómiai hagyományok, amelyek közös gyökere az ételek szimbolikájáig vezet: a hal a bőséget, az édesség pedig az elégedettséget jelképezi.

Apostolok és manók

Lengyelországban a tizenkét apostol tiszteletére tizenkét fogásos ünnepi menüt készítenek. Mivel szenteste napján a vacsoráig böjtölnek, ebédre csak céklalevest főznek. 

A német stollen, a püspökkenyér „rokona” nálunk is kapható. Kelt tésztájába mazsolát és különböző aszalt gyümölcsöket, narancs- és citromhéjat tesznek, a tetejét pedig gazdagon megszórják porcukorral, hogy még egy kicsit édesebb legyen. Már mindenszentekkor elkészítik, hogy összeérjenek az ízek. 

Az angol karácsonyi pudingban a télies ízek érvényesülnek: narancs, aszalt gyümölcsök és persze a rum, amit meg is gyújtanak, hogy az édesség tetejére égjen. A hagyomány szerint a pudingot közösen főzi a család, és mindenkinek meg kell kevernie egyszer – már aki szeretné, hogy kívánsága valóra váljon.

Dániában két hagyományos karácsonyi édesség van. A fahéjas tejberizs, amibe egy szem mandulát rejtenek. Aki ráharap, annak szerencsés lesz az új éve. A másik ünnepi süteményük az aebleskiver, egy porcukorral megszórt, lekvárral töltött fánk. 

A karácsonyi menü a finneknél forró gloggal kezdődik (portóiból készült forralt bor vodkával és gyümölcsökkel – a szerk.), amit sós hering és rozskenyérben sült sonka követ. Desszertnek mézes-gyömbéres süteményt fogyasztanak, és vacsora végén nem szedik le az asztalt, hogy az éjszaka arra járó karácsonyi manók is jóllakjanak.

Svédországban főfogás a julinska, a svéd karácsonyi sonka, a libamáj, a pácolt hering, vagy a füstölt lazac. De ilyenkor sem maradhat el a húsgolyó, mellé különleges, kaviárral töltött tojást is készítenek. Az ünnepi édesség egy tradicionális narancsos, gyömbéres kekszük és a fahéjas, mandulás, meggyszószos rizspuding.

Norvégiában a karácsonyi vacsora roston sült sertésbordából áll, amit savanyú káposztával, főtt krumplival tálalnak, kolbásszal és húsgolyóval gazdagítanak. Ünnepi desszertjük a sandkaker, a mandulás vajas keksz, és a krumkaker, a kardamomos vajas krémmel töltött kosárka. 

Izlandon sovány, füstölt disznóhúst és birkasültet készítenek, ezekhez ecetes vörös káposztát tálalnak.

Tisztelet Toninak!

Olaszországban a panettone az, ami nálunk a bejgli. A legenda szerint a Sforza család szakácsai készítették először, pontosabban feljavítottak egy elrontott desszertet. Hogy ne maradjanak édesség nélkül a vendégek, az egyik szakács, Toni, gyorsan sütött egy kis kalácsot a konyhában található édességekkel. Kreativitását siker koronázta, és a „Viva, pane di Toni! (Éljen Toni kenyere!)” felkiáltással a vendégek nemcsak elragadtatásukat fejezték ki, hanem nevet is adtak az azóta ikonikussá vált olasz kalácsnak.

A franciák tradicionális karácsonyi süteménye, a Buché de Noel a karácsonyeste elégetett fatörzset szimbolizálja. Ez egy csokis piskótatekercs, amit vastag csokimázzal öntenek le, és villával rajzolják bele az erezetet. December 25-én libamájpástétom, lazac, kagyló vagy csiga kerül az asztalra, amit valamilyen szárnyasból álló főétel követ.

A görögök hagyományos karácsonyi étele a vaszilopita, ami a mi kenyerünkhöz hasonlít. Sütés előtt egy pénzérmét rejtenek a közepébe – a többit már sejthetjük, mert az ember a Föld minden pontján imád jelentést tulajdonítani a véletleneknek. A vaszilopitát annyira komolyan veszik, hogy Krétán például külön kenyérhímzők dolgoznak.

Spanyolországban elterjed karácsonyi fogás a mandulaleves és a kemencében sült dévérkeszeg. Aragóniában mandulaszószos máriatövist esznek sült borjúval és boros őszibarackkal, Kasztíliában sült bárányt vagy malacot vöröskáposztával. A déli tengerparton természetesen a halaké a főszerep, Baszkföldön pedig a paradicsomszószos csigáé és az édes diólevesé.

A portugáloknál külön neve is van a karácsonyi vacsorának, a Consoada. Az ünnepi asztalra feltétlenül kerül valamilyen tengeri herkenytű, kagylóból vagy tőkehalból készült étel. A menü része a gesztenyével töltött pulykasült is, amelynek körete savanyított répa. Ünnepi desszertjük a Királynő torta, ami szárított gyümölcsökkel és mazsolával készül, míg párja, a Király torta cukrozott gyümölcsökkel.

KFC és krikett

Argentínában a karácsonyi asztal sokféle ételtől pompázik. Előételként majonézes tonhalsalátát fogyasztanak, vagy valamilyen más majonézes salátát. A főételek főleg marhából készülnek, ezeket chimichurri mártással kínálják. Sajátjuknak tekintik az egyébként Spanyolországból származó nugátos, mandulás turrónt. IX. Pius pápáról nevezték el krémes desszertjüket, a Pionono-t, ami egy piskótatekercs, amit többféle gyümölccsel vagy akár sós alapanyagokkal töltenek.

Brazíliában az ünnepi asztal főszereplője a sült pulyka, amit édes körettel fogyasztanak, aminek ünnepi változata maniókalisztből, mazsolából és aszalt gyümölcsökből készül. A desszertek között a diós sütemények és a torták állnak a népszerűségi listák élén, mellettük itt is ropogtatják a fűszeres, gyömbéres kekszeket és az olaszoktól importált panettonét.

A japánok nem nagyon kedvelik, a karácsony tiszteletére mégis elkészítik tradicionális desszertjüket, az epres tortát. Ez egy nagyon egyszerű sütemény: két piskótalap közé epres-tejszínes krémet töltenek, a tetejét pedig művészien és aprólékosan kidekorálják tejszínhabbal és eperrel. Előtte azonban jól belakmároznak rántott csirkéből, amit nem otthon készítenek, hanem a KFC-ből rendelik.

Ausztráliában sem variálják túl a karácsonyi menüt, az általában kimerül a sült pulykában és némi tengeri herkentyűben, valamint pudingban és mézeskalácsban.

Új-Zélandon a menü az angolszász hagyományokat követő pulyka. Mivel ők komoly társasági eseményt varázsolnak a karácsonyból, nem ritkaság, hogy a barátokból és ismerősökből álló társaság közösen nekiáll barbecue-t sütögetni és krikettezni a szeretet ünnepén.

Szikora Katalin