Kitart az afgán street art művésznő

Egyelőre nem akarja elhagyni hazáját Shamsia Hassani, aki az első afgán női street art művészként vált híressé – de halálosan félti honfitársait, különösen a nőket, akikkel az előző tálib rezsim alatt brutálisan bántak.

Hassani 1998-ban született Iránban, miután szülei oda menekültek az afgán háború elől. 2005-ben visszatért családjával Afganisztánba, a Kabuli Egyetemen vizuális művészetből dilpmázott, majd tanársegédként művészettörténetet és szobrászatot tanított. Street art művészként az utcák és a tűzfalak voltak a vásznai, ahol alkotásaival ráiránythatta a figyelmet a társadalom és a világ számára láthatatlan afgán nők sorsára. 

Az Art Radar magazinnak 2013-ban így nyilatkozott: „Régen a nőket úgy tartották távol a közügyektől, hogy azt parancsolták nekik, maradjanak otthon, míg végül a társadalom el is feledkezett róluk. Én a festményeimmel szeretném mindenkinek az eszébe juttatni őket. Festményeimmel szeretném ráirányítani a figyelmet a nők erejére és örömére is. Életnagyságban mutatom meg a modern afgán nőt, akit már nem lehet bezárni, aki tele van energiával és hallatni akarja a hangját.”

Hassani a fiatal, magasan képzett, kozmopolita gondolkodású afgán értelmiség kivételezett csoportjához tartozik, ezért is lenne indokolt, ha most elmenekülne. De miközben zajlik a nyugat-barát és a táliboktól rettegő emberek kimenekítése, Hassani tovább dolgozik kabuli műtermében, minden fájdalmát és félelmét a műalkotásaiba sűrítve, nyilvános térként a közösségi médiát használva megosztásukra. Legújabb képeiről, amiknek olyan baljós címeket adott, mint Halál, Sötétség és Rémálom, részben eltűntek a színek; a tálibok sötét figurái fenyegetőn tornyosulnak a még színes-burkás nőalakok fölé. Egyikük a szintetizátorát szorítja magához, utolsó pillanatig ragaszkodva művészetéhez. Több képén is megjelenik motívumként a pitypang, aminek kis ejtőernyőseit elsodorja a tankok, vadászgépek keltette háborús robaj. Mintha az afgán nők reményei foszlanának szerte.