Bodó Ágoston, a tejesember

Martonvásár határában 1300 Holstein fríz természetes életritmusa diktálja a munkatempót az év 365 napján.

Gróf Dréher Antal egykori uradalmi majorsága jobban megsínylette az istállókba telepített szocialista funkciókat, mint az évszázadokat. Még ma is áll néhány kőépület, de már csak a kegyelet látja szépnek. Amit Bodó Ferenc és unokaöccse, Ágoston álmodtak a helyére, az a 21. század legkorszerűbb tejfeldolgozója.

Martonvásár határában most 1300 Holstein fríz természetes életritmusa diktálja a munkatempót az év 365 napján. Ezzel teljesült is Ágoston egyik vágya: legyen izgalmasabb az élete, mint az előző 20 évben, amikor pályázni-nyerni-építeni kellett. Egy jól menő építőipari vállalkozás vezetői székét cserélte föl az ismeretlen tejfeldolgozás irányítására 2004-ben, amikor a család sikeresen pályázott a majorságra. És amíg a pusztulás szélére jutott uradalmat átállították a 21. századhoz illő pályára, addig Ágoston is beletanult a tejiparba. 2012 januárjában lett a Prograg Agrárcentrum Kft. ügyvezetője. Akkoriban még nagyobb volt a hite a fenntartható termelésben, mint a hozzá szükséges tudománya.

Eldöntötték, hogy legyen minden együtt: állattenyésztés, takarmánytermelés, tejfeldolgozás. És legyen minden eleme fenntartható, a legkisebb ökológiai lábnyommal. Ne csak elvegyenek a természettől, hanem vissza is adjanak. A legjobban tejelő Holstein frízből is a válogatott génállomány került a birtokra, amelynek egyedei 40 liter tejet is adnak naponta. Pályázati pénzből 2014-ben felépült az új üzem, és 2019-ben Magyarországon elsőként lettek GMO-mentes tejtermelők. 

Minden termékük útja visszakövethető a szántóföldig. Ezerötszáz hektáron termelnek GMO-mentes lucernát, silókukoricát, szemes kukoricát, rozst, triticalét és réti szénát az állataiknak. Akik nem csak a friss takarmányt kapják, hanem lenmag őrleményt is. Ettől a tej selymesebb, édesebb, és zsírsav összetétele a legkedvezőbb az ember számára. A tehenek metánkibocsátása viszont 20%-kal csökken. A frissen fejt tejet azonnal, zárt rendszerben dolgozzák fel, és tejföl, túró, vaj, sajt formájában máris viszik a boltokba. A láncok ma már versengenek a Martontejért, mert olyanok is baj nélkül ihatják, akik szeretik, de nem bírják a tejet.

A gyártás minden ponton gépesített, ám az állat nincs meg ember nélkül. A fejőüzemben egy monitoron követhetjük az éppen tejet adó tehén részletes előéletét, de valakinek be kell terelni a fejőállásba, valakinek föl kell tenni a tőgyükre a gépet. De ki legyen az, ha elfogyott a környékbeli munkaerő? 

Bodó Ágoston egy szakmai konferencián hallott először arról, hogy a magyar tejipar sok külföldi munkavállalót foglalkoztat. Utánajárt, és a Bevándorlási Hivatalnál bejelentett igényére érkezett 11 indiai, szikh fiatalember. Akik boldogok, hogy munkát és szállást, az otthoni körülményeikhez képest pompás fizetést kaptak. Gyorsan beletanultak a munkába: fertőtleníteni a tehenek tőgyét, és rájuk csatlakoztatni, majd levenni a fejőgépet. Van, aki turbánt visel munka közben, és akkor is, amikor munka után kis csoportjuk szórakozni indul Martonvásárra.

Bodó Ágoston nem panaszkodhat, hogy unalmas lenne az élete. A természethez közel nincs két egyforma év, itt bőség van vagy szűkösség. Az ő története is így kezdődött: Somlón, a szülői házban egy tehénkéjük volt.

Szikora Katalin