Az irodalom mint szeizmográf

A Tübingeni egyetem összehasonlító irodalomtudomány tanszéke példátlan együttműködésbe kezdett a német honvédelmi minisztériummal: regényekből próbálták megjósolni a jövőt.

A katonai stratégákat figyelmeztetnék a háborús veszélyekre.

A Cassandra projekt – ami nevét az ókori papnőről kapta, aki megjósolta Trója elestét – alaptézise, hogy az irodalom megelőzi a történelmet: a regények már tükrözik a társadalmi feszültségeket, a potenciális háborús fenyegetéseket, jóval kitörésük előtt. Míg a nemzetközi hírszerző hálózatok fél-egy évvel tudnak előre jelezni egy konfliktust, az írók akár öt-tíz évvel korábban is. 

Rengeteg regényről tudjuk, hogy megelőzte a korát: HG Wells atombombáról írt 1914-ben, három évtizeddel Hiroshima előtt. John Brunner Zanzibár című 1968-as regényében leírta az Európai Unió megszületését, Kína nagyhatalommá válását, és az USA-ban „Obomi” elnök megválasztását. Minden idők leghíresebb „jóskönyve” Orwelltől az 1984, amiben a Nagy Testvér kamerákkal figyeli minden lépésünket – fél évszázaddal az arcfelismerő szoftverek feltalálása előtt.

A kutatást vezető Jürgen Wertheimer professzor szerint a nagy írók különleges megérző-képességgel rendelkeznek. „Az irodalom olyan, akár egy szeizmográf; ha odafigyelünk a korai riasztásokra, embermilliók élete múlhat rajta” – állítja a professzor, aki erről 2014-ben levelet írt Ursula von der Leyen akkori német hadügyminiszternek. Egy évre rá megkereste őt a minisztérium, hogy demonstrálja, miként lehetett volna irodalmi szövegekből előre látni a koszovói háború kitörését és az afrikai Boko Haram terrorista szervezet térnyerését, így megelőzni a srebrenicai és ruandai népirtásokat.

A professzor és munkatársai kaptak az alkalmon, hogy végre megmutassák, hogy az irodalom többre képes, de hamar be kellett látniuk, ehhez túl sok könyvet kellene elolvasniuk, ismeretlen nyelveken. Ezért szövegbányászásba kezdtek: kulcsszavakra kerestek, földrajzi helyekre, politikai személyiségekre. Vizsgálták a szövegeket körülvevő irodalmi infrastruktúrát, melyik könyv kapott díjakat, melyiket cenzúrázták. Kapcsolatba léptek az érintett régiókban írókkal és irodalomkritikusokkal, akik lelkesen segítették munkájukat. Végül kétévnyi kutatómunka után prezentálták a műveket, amelyek előrejelezték a későbbi konfliktusokat. Így újabb két évre megkapták a támogatást. 

Ezalatt azon is dolgoztak, hogy Afrikáról és a Közel-Keletről „érzelmi kockázati térképet” hozzanak létre az irodalmi nyelv eldurvulását figyelve. 2019-ben felhívták a honvédelmi minisztérium figyelmét arra, hogy az azerbajdzsáni kormány örményellenes könyveket adományozott grúziai könyvtáraknak. Egy évvel később – miután a Cassandra projektet bizonytalan időre felfüggesztették – 6000 ember lelte halálát a hathetes Hegyi-karabahi konfliktusban, mialatt Németország és az Európai Unió némán figyelt – a jövőt megjósolni egy dolog, az, hogy mit kezd valaki az információval, már más lapra tartozik.

Bálint Orsolya