„A diplomácia már nem privilegizált világ”

Dr. Kiss Rajmunddal a magyar diplomácia aktuális kérdéseiről beszélgettünk.

Dr. Kiss Rajmund a Mathias Corvinus Collegium Diplomáciai Műhelyének vezetője a Nemzetközi Kapcsolatok Iskolában. Jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és MBA diplomát az Oxfordi Egyetemen. A Budapesti Gazdasági Egyetem és az MCC-ben gazdaság- és üzleti diplomácia tárgyakat oktat. 

Milyen volt a WTO-nál dolgozni? Megmondták, hogy egy-egy ország esetében mennyire neoliberális megoldást alkalmazzanak? 

Hiszek a szabadkereskedelemben, hiszek abban, hogy a WTO szabályozása több értéket tud adni a tagállamoknak. Hogy egy klasszikust idézzek, Orbán Viktor egyszer azt mondta: nyissuk ki az ablakot a szabadkereskedelem előtt, de ne felejtsük lehúzni a szúnyoghálót. Ez az olvasatomban azt jelenti, hogy a magyar érdeket kell szem előtt tartani. Mások sem gondolkodnak másképp: a franciák a francia érdeket nézik, a németek a németet. A nagy szereplők mindig tudják, mik az érdekeik. Már mi is.

Ha már Orbánt idézett: mennyire kell jóban lenni manapság a Fidesszel, hogy valaki karriert csináljon diplomataként?

Azt kérdezte nemrég egy másik újságíró, hogy mennyire átpolitizált a diplomácia. Azt válaszoltam, hogy több nagykövet ismerősöm is van, aki nem párttag. Amikor nagykövet voltam, ismertem államtitkárt, helyettes államtitkárt, aki nem volt párttag. Diplomataként a magyar érdeket kell szolgálni, és a törvényesen megválasztott kormány politikáját kell képviselni.

Milyen manapság diplomataként szolgálni?

Nagyon megváltoztak a prioritások az elmúlt tíz évben. A nemzeti érdekeket szem előtt tartva, külgazdasági előnyszerzés mentén politizálunk. Persze mindez nem volt ördögtől való korábban sem a világban, ezen a téren nálunk következett be jelentős változás. Ennek megvannak a gazdasági okai: a 2008–09-es mélyrepülés után a klasszikus gazdasági partnereink olyan válságon mentek keresztül, hogy bebizonyosodott, nyitnunk kell több irányba. 

Mármint Kína, Oroszország és kelet felé.

Nemcsak Kína vagy Oroszország, hanem India, Dél-Kelet-Ázsia vagy Afrika. Gazdasági nyelven: diverzifikáljuk a portfóliót. Ha Németországtól függünk hagyományosan 100 éve, és a válság miatt a német piac nem tud magyar termékeket, szolgáltatásokat felvenni, akkor meg kell néznünk, hogy a feltörekvő piacokon milyen pozíciókat tudunk megszerezni. 

Állítólag a kínai vasútfejlesztés vagy a Fudan Egyetem nem fog megtérülni, ezek nem igazán a magyar diplomácia sikertörténetei. 

Az Európai Unió államai nagyon régóta üzletelnek Ázsiával. Senki nem beszél emberi jogról vagy Taiwanról, amikor Airbusokat adnak el Kínának. Lehet, hogy előtte is tüntetnek, meg utána is felszólalnak, de a 2 milliárd eurót azért behúzzák. Ez a kettős mérce. Mi ezt felvállaljuk, mégis minket szólnak meg miatta. Nekünk is fontos a 2 milliárd euró, ahogy az emberi jogok is. Olyan gazdasági partnerekre van szükségünk, akik kevésbé érzékenyek a válságra. A rendszerváltozás óta nem jött ennyi befektető Koreából, Kínából Magyarországra, mint az elmúlt 10 évben. Ez a keleti nyitás eredménye. Mindeközben soha nem volt ekkora technológiai exportunk. Több mint 100 milliárd forintért, 100 százalékban magyar tulajdonú vállalkozás építi, telepíti, tartja karban az autópálya díjfizető rendszerét Indonéziában. Ez 4-5 éves tárgyalás-sorozat volt, a kormány, a nagykövetségünk és a vállalat részéről. Több sikersztori bizonyítja, hogy el kellett indulni kelet felé. Viszont ez nem vagy-vagy: hanem legyen plusz. Ugyanúgy erősítjük a kapcsolatainkat a V4-ek, az EU, esetleg az Egyesült Államok felé.

Ennek ellenére sokezren tüntettek a Fudan Egyetem miatt.

A Fudan Egyetem több német és két tucat skandináv egyetemmel működik együtt, sőt Amerikában és szerte a világon vannak kihelyezett tagozatai. Olyan ez, mint a vakcinabeszerzés: felesleges az ügy kapcsán a politikát keresni. Hogy mi keletről tudtunk behívni vakcinát, abban volt jelentősége, hogy jobbak a gazdasági vagy politikai kapcsolataink Kínával vagy Oroszországgal. 5-10 milliárd forintba került naponta a válság a magyar államnak és nem mindegy, hány emberéletet tudtunk megmenteni.

Hogy látja az EU mostani válságkezelését? A helyreállítási alapot és az erről folyó vitákat?

Olyan tagállamok, kik közel ülnek a brüsszeli vezetéshez, már 2020 márciusában azt mondták, semmi sem történik. Emlékszem az olasz miniszterelnök kétségbeesett nyilatkozatára: „Itt állunk, Kínából kapunk maszkot, de Brüsszelből még mindig nem kaptunk semmit, és tele vannak az olasz kórházak.” A brüsszeli, központi reagálás lassú volt. Magyarország nem várhatott, lépnünk kellett, tárgyaltunk Oroszországgal, elmentünk a Türk Tanácshoz, tárgyaltunk külön Kínával. Ezt az EU vezetése nem tette meg időben, mert minden tagállamot képviselnie kell. Olyan, mint egy nagyvállalat, kontra kisvállalkozás, az utóbbi sok esetben gyorsabb, alkalmazkodóbb. Az EU nem megfelelően vizsgálta meg a forrásokat, hogy ki tud azonnal segíteni rajtunk. Nem ideológiai alapon kell megmenteni az országokat vagy az embereket, hanem pragmatikusan. Ha valahonnan lehet még ágyat venni, vagy vakcinát rendelni, tegyük meg. 

Fürkészek és portyázók?

Mi magyarok tudjuk, hogy az orosz vakcinagyártásnak komoly múltja van, generációk nőttek fel a szovjet oltásokkal. Ha a komoly szakértők vizsgálat után azt mondják, hatékony és biztonságos a vakcina, akkor vegyük meg. 

Ha valaki diplomata szeretne lenni, mit ajánlana neki egy diplomata-oktató, hogyan kezdje?

Több jó egyetemi képzés indult, ahol nemzetközi kapcsolatokat, közgazdaságtant, jogot, politológiát oktatnak. Az MCC-s diákokon látom, hogy a hozzánk felvételizők többsége ilyen területről érkezik. Ugyanakkor nem kifejezetten a hallgató alapképzése számít, hanem az, hogy legyen affinitása a nemzetközi kapcsolatokhoz: olvassa a híreket, gondolkodjon az összefüggéseken. Ez az, amit mi csinálunk: összefüggéseket keresünk. Van egy esemény, megnézzük, mi a következménye, hogyan érintheti a régiónkat, mi a hatása Magyarországra. Megnézzük magyar szemüvegen keresztül. Elemezzük őket. Az MCC kiscsoportos tehetséggondozása lehetővé teszi az órákon a kérdezést, a vitát és az együtt gondolkodást. 

Számít az iskolában, milyen a magyar diplomácia tónusa?

A külpolitikai prioritásaink megváltoztak, ehhez alkalmazkodik a Nemzetközi Kapcsolatok Iskola is.  Magyar érdek-elvű külpolitika van, a külgazdasági prioritások jelenjenek meg. Kézzel fogható eredményeket kell felmutatnunk, legyen jobb az export, legyen jobb a befektetések aránya. Már rég nem az event-driven alapon „elmegyünk diplomáciaivacsorákra” a munka lényege. Abszolút teljesítményalapú lett a diplomatamunka, mindenkitől megkérdezik, számon kérik, miért van kint az adófizetők pénzén. Aki nem foglalkozik ezzel, az azt gondolhatja, ez egy privilegizált világ. Láttam persze ilyet is, de nálunk ez már nagyon rég nem így működik.

Csák Gergely