„Béke idején az igazságnak ki kell derülnie”

A 100 évvel ezelőtti Pesti Hírlapot szemléztük.

180 évvel ezelőtt indult az első Pesti Hírlap, a jelenlegi újság pedig túl van első születésnapján. Ez jó apropó arra, hogy visszatekintsünk, és felidézzük lapunk múltját. Most, a trianoni békediktátum 101. évfordulóján szöveghíven hoztuk el Yolland Arthur cikkét, aki egy évvel a történtek után angol politikusok leveleit szemlézi. Az archivált cikkeket az Arcanum adatbázisának köszönhetjük.

Magyarország jövője és helyzete Kelet-Európában

Angol politikusok levelei

(részlet)

Joseph King, ez a kiváló angol publicista és politikus, aki a háború alatt, mint a parlament tagja, következetesen képviselte az abszolút igazság ügyét és akit igen sokan a külügyi politika és viszonyok egyik legjobb ismerőjének és e téren egyik legnagyobb angol szaktekintélynek tartanak, mindig a legnagyobb rokonszenvvel viseltetett Magyarország sorsa iránt. Tagja volt annak idején az „Eighty Club” küldöttségének, amely 1906-ban fölkereste tanulmányozás és az angol-magyar viszony mélyítése végett Magyarországot. A háború befejezése óta élénk részt vett az éhínség és gyermek-nyomor leküzdésére alakított angol bizottság munkájában, amely egy „The Tragedy of Hungary” c. kis röpiratban világosan kifejtette a trianoni szerződés teremtette fonák és igazságtalan helyzetet. 

Bosszúállás, kapzsiság

A következő sorokban magyarázza saját és pártjának álláspontját a békeszerződések által létrehozott helyzettel szemben: „A békeszerződés kimutathatóan igazságtalan. A világháború győztesei által kötött öt (5) békeszerződés mindegyike igazságtalan. Ez a vélemény lassankint kialakul mindenhol. A szerződések nem igazságtalanok megvitatható részletekben vagy váratlan fejleményekben, hanem mind egytől-egyig úgy vannak megfogalmazva a bosszúállás, kegyetlenség és kapzsiság vezérelte emberek által, hogy kimutathatóan igazságtalanok.” 

Ezeket a szavakat, „kimutathatóan igazságtalanok”, használja Repington ezredes (Daily Telegraph, 1921. máj. 10.), egyik legismertebb angol újságíró, akinek patriotizmusa és lelkesedése a szövetségesekért pedig híres. 

[…] 

A trianoni szerződést pedig éppen a konzervatív pártot szolgáló, az a londoni napilap, amely leghívebben kitart Lloyd-George mellett, kiemeli névleg (specifice) mint „kimutathatóan igazságtalant”; lehet, hogy a magyar nép kénytelen volt elfogadni akkor, amikor ráerőszakolták; de bizonyára annál több rokonszenvre fog szert tenni ez a nép, minél tovább hirdeti annak (a szerződésnek) elismert igazságtalanságát. 

[…]

Ha a szerződések annyira igazságtalanok, meddig tarthatnak? Talán nehéz jósolni, hogy meddig marad az összetartás a kapzsiság és bosszúállás részegítette államférfiak és azoknak katonai tanácsadói között, akik nem látják más lehetőségét a kormányzásnak vagy a mentésnek, mint csak a kardot és a tüzet. 

Nem mindenhatók

Az Egyesült Államok állásfoglalásának változása Woodrow Wilson hazatérése óta és a viszály Nagybritannia és Franciaország között a sziléziai kérdésben illusztrálják a régi mondást, hogy ha tolvajok összevesznek, a becsületes emberek esetleg visszaszerezhetik sajátjukat. Azonban a faji gyűlölködésből származó antagonizmus Európában, az összetartás és kölcsönös bizalom hiánya a szenvedő munkások és elnyomott adófizetők között minden országban, a terrorizmus és kíméletlen eszközök, amelyeket a győztesek között levő „hadimilliomosok” (profiteers) készségesen alkalmaznak, valamint a kimerültség és kétségbeesés a társadalom sok részében minden országban, – ezek a dolgok mind igen nehézzé teszik az igazságtalanság ledöntését és az igazságtalan szerződések alapos revízióját. A késedelem azt jelenti, hogy a barbarizmus már gyökeret vert és hogy az európai civilizációt veszedelem fenyegeti. Egy dolog világos: a diktátoroknak az a csoportja, amely önmagát a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsának nevezi, nem a Mindenhatónak Legfelsőbb Tanácsa; ezek nem művelhetik mindazokat a csodákat, amelyeket önmaguknak remélnek és ostoba imádóiknak ígérnek. Nem maradhatnak örökké. Az önzetlen patrióták és a békének és haladásnak emberséges bajnokai csak várjanak, készen arra, hogy helyeiket foglalhassák el. 

Új nemzeti Charta kell

Az okos és hazafias emberek minden országban – nem kevésbé a győztes, mint a legyőzött országokban – támaszkodni fognak nem az erőszakra és lázadásra, hanem a józan észre és az igazságra. A propagandát lehet táplálni hazugságokkal és gyűlölettel háború közben; de a béke idején az igazságnak ki kell derülnie, és a hazugságokra rájönnek. A magyar ügyet a trianoni szerződés ellen hatalmasan vindikálták; Magyarország helyzete mint híd Nyugat-, Közép- és Délkeleteurópa között ma ép oly világos és szükséges, mint valaha: a magyar fajt – nagyszerű nemzeti hagyományaival, nemzeti történelmével és lelkesedésével, nemes kultúrájával, művészetével, irodalmával és a magyarok szeretetreméltó nagylelkűségével és bonhomiájával – nem lehet kitörülni; ez a faj és ennek géniusza része az európai civilizációnak; s ha ez így van, a trianoni szerződést, amelyet azért csináltak, hogy Magyarországot letapossák és megbénítsák, vagy gyökeresen kell revideálni, vagy pedig visszautasítani, megbélyegezni és helyettesíttetni kell egy új nemzeti Chartájával az igazságnak és a szabadságnak. 

Magyarországnak nem kell kétségbeesnie; szenvednie kell; várnia kell; külön saját nehézségeivel kell szembeszállnia, amelyeket nem szükséges itt felsorolni, minthogy általánosan ismerik, amely nehézségek között vannak, amelyeket csak önmaga tud orvosolni, de vannak olyanok is, amelyeket csak a győztesek tudnak eltávolítani. Az első lépés így nagylelkű gesztusa a rokonszenvnek és elismerésnek az igazságtalan bánásmódban részesített magyarok iránt. Vajon mutatkozik-e ez a gesztus már most? Akkor van remény…

E cikket tartalmazó levélben King úr azt írja, hogy „ez arra szolgál, hogy álláspontomat kifejezze, amely az, hogy az összes jóakaratú és önzetlen szándékú embereknek egyesülniük kellene a szerződések revíziója és általában a viszonyok javítása céljából.”

Bárha így lehetne! 

Yolland Arthur

1921. június 5., vasárnap