„Attenborough a hősöm”

Interjú Fehér Zoltán természetfilmessel.

Magyarország vizeiről szóló, az aggteleki karszttól a Hévízi tó mélyéig, víz alatt és levegőből is forgatott természetfilmjét, a Vad víz – Aqua Hungaricát e héttől játsszák a mozik. A Kovács László és Zsigmond Vilmos operatőri díjjal elismert fiatal filmes példaképe Sir David Attenborough, kedvenc állata a foltos szalamandra, kedvenc helye bárhol a természetben. 

Hogyan lett természetfilmes?

Mindig is érdekelt a biológia, aztán megtaláltam a filmezést, mint második legjobb dolgot, és összekapcsoltam a kettőt. Jól ismerem az állatvilágot, a fajokat, hogy melyik napszakban hol kell keresni őket. Nincsenek velük szemben elvárásaim, az is jó, ha egy madár csak ül a fán, de ha csinál is valamit, annak külön örülök. A vágás teszi az egészet elevenné, 9 hónapnyi forgatási anyagból született a 1,5 órás film. Mozivásznon szebben kijönnek a részletek, például a drónfelvételek mozaikossága, a finomságok, mint mikor egy ilyen felvételen, épp az aranymetszés bal sarkában átfut egy aranysakál. 

A filmnek ön írta a szövegét, ön a zenei szerkesztője, operatőre, rendezője. Ez egy szóló műfaj?

Minél kisebb a stáb, annál kevésbé riasztjuk el az állatokat. Nekem állandó társam Koszta Marcell, vele járjuk az országot. Sokat segítettek a tudományos konzulensek is, Szabó Márton paleontológus a Kárpát-medence őslényeivel, Farkas János zoológus a vidrákkal kapcsolatban. 

Van képzeletbeli Lutra-albuma, amiből hiányoznak állatok, amiket még nem filmezett le?

Nagy álmom volt a sas, a bölömbika, ezek azóta sikerültek. Még kellene szarvasbőgés, a mocsári békák násza, amikor bekékülnek, és a tiszavirágzás. Eddig mindig egy nappal késtem le, de idén is meg fogom próbálni.

Kik inspirálják?

Ha a NatGeo-n nézek valamit, nem érzem, hogy most rögtön rohannék ki forgatni. Sir David Attenborough filmjeit viszont naponta újra tudom nézni. Ő a műfaj csúcsa, az én hősöm. Hozzá hasonlóan igyekszem nem csak a szépet megmutatni, hanem a kölyökvidrát is, miután a fején áthajtott egy autó. Hiába védett állatok, az unokáink talán már nem találkozhatnak velük, mert autóút halad át az élőhelyükön. Meg kell mutatnom, mit veszíthetünk.

Melyik a kedvenc országrésze?

Mindet szeretem. Lehet egy faluhatár vagy legelő is, ha épp ott találkozhatok egy érdekes állattal. Szinte többet találtam belőlük Budapesten és környékén, mint vidéken. Az állatok megtanulták, hogy a városi ember kevésbé veszélyes rájuk, mint a vidéki. A 2. kerületi Szalamandra-völgyben filmeztünk kis sárkányokra hasonlító foltos bébiszalamandrákat. Szintén Budán, a Duna főága mellett hódokat. Esténként lehet őket látni, ahogy úsznak az árral szemben. A halakat és a többi vízi állatot végképp nem érdekli, ha nézik őket. Hévízen egy bébi kockás sikló felcsavarodott a kameraállványra, ez is benne van a filmben. 

Mit érez a vadont járva? 

Én dolgozni járok a természetbe. Ez lehet meditatív, ha sokáig nem jön semmi. Néha frusztráló, ha mondjuk pont akkor repül el a madár, mikor megnyomom a felvétel gombot. De ha sikerül valami különlegeset elkapnom, pezseg bennem az adrenalin. Van bennem egy kis félelem, hogy valamiről lemaradok, ezért lassan három és fél éve mindenhová viszek magammal kamerát, meg legalább egy drónt, nyaralásra is. Mert persze pont akkor jön egy kölyökróka, hogy tőlem másfél méterre elássa a zsákmányát, mikor kicsit kijjebb sétálok a strandról.

Bálint Orsolya