Generációk tanára – Jankovics Marcell emlékére

Szombaton, 79 éves korában elhunyt Jankovics Marcell. Elhúzódó betegségéről nyíltan, méltósággal beszélt. Bölcsessége védjegyévé vált. 

Rajzolóként, rajzfilmrendezőként ismerte meg a világ. A Gusztáv, a János vitéz, a Fehérlófia mind a magyar animáció aranykorát képviselik. Mégis, nem elsősorban filmes sikereire, hanem a munkáiban is képviselt gondolatiságra emlékszünk. Sohasem a közönségsikerre, hanem a tudás átadására törekedett. Ez emelte ki a rajzfilmrendezők sorából.

Hívták beszélgetős műsorokba, tartott emlékezetes előadást a Sziget szabadegyetemén zsúfolásig telt sörsátorban. Figyeltünk rá. A kreativitás és a bölcsesség mellett a műveltség a harmadik szó, amely eszünkbe jut róla. Az irodalmi művek adaptációja – az Ember tragédiája és utolsó munkája, a Toldi –, nemkülönben legismertebb műve, a Magyar népmesék sorozat az egyetemes és magyar kultúra ápolásáról, annak új eszközökkel és megragadó formában történő terjesztéséről szólt.

Jankovics Marcell hazafi volt. A hazaszeretet számára nem szomszédaink utálatát jelentette, és nem merült ki félművelt mellveregetésben. Szelíden kritizált akkor is, amikor a pozsonyi csatáról készült, közröhejbe fulladt animációról kérdezték. Ő valóban értette, anyanyelven beszélte a magyar kultúrát, hitt a jelképek erejében. Kezei alatt szerves egységgé forrt a népmesék szóbeli és a népművészet látható szimbólumrendszere. Humorral, érzékenyen szőtte bele egy rajzfilmsorozatba motívumkincsünket. Ügyelt arra is, hogy egy-egy epizódban megjelenjen annak a vidéknek a népi építészete, ahol a mesét gyűjtötték. Alapos, kiszámított, a legapróbb részletekig kidolgozott munka. Ilyet csak hittel, az előtte álló feladat fontosságába vetett hittel és az ahhoz való alázattal tud az ember.

Jankovics Marcell hitt a vizuális nevelésben, hitt abban, hogy valamit átad a következő generációknak. Tanár volt, valamennyi magyar ember tanára. Kevesen tettek ennyit azért, hogy ne essék kultúravesztés, hogy legyenek gyökereink. Mit jelent ma magyarnak lenni? Mi az, ami közös bennünk? A gyermekeinkkel együtt nézni a Magyar népmeséket, majd megpróbálni Szabó Gyula hangján idézni azt, hogy „Király Kis Miklós, gyere ki a híd alól, mert amikor akkora voltál, mint a köleskása ezredrészi, akkor tudtam, meg köll veled vívni!”

Jankovics Marcellnek nemes küldetése volt ebben a világban. Küldetését teljesítette.