Hogyan igényelhetik a nők a kedvezményes nyugdíjat?

Legutóbb 2020. július 1-jén változott a vonatkozó törvény.

A hölgyek 2021-ben is változatlan feltételekkel igényelhetik a nők kedvezményes nyugdíját, vagyis meg kell szerezniük legalább 40 évi jogosultsági időt, amelyen belül alapesetben legalább 32 év szolgálati időt keresőtevékenységgel, azaz munkával szerzett szolgálati időnek kell kitennie. A 40 évhez szükséges további időt gyermeknevelésre tekintettel kapott ellátások folyósítási idejével szerezhetik meg.

A munkával szerzett szolgálati idő követelménye sok esetben zavart okoz, és azt a tévhitet táplálja, hogy a kedvezményes nyugdíj igényléséhez a nőknek elegendő 32 év szolgálati idővel rendelkezniük. Ez azonban nem igaz, a jogosító időnek minden esetben kivétel nélkül el kell érnie a 40 évet, és ezen belül kell vizsgálni, hogy a munkával szerzett szolgálati idő legalább 32 év hosszúságú-e. (A súlyosan fogyatékos vagy az ötnél több gyermeket nevelő édesanyákra némi könnyebbséget ad a nyugdíjtörvény.) Érdemes ezért minden érintett nőnek tudnia, hogy milyen időtartamok minősülnek keresőtevékenységgel szerzett szolgálati időnek. 

Hármas bontás

Az új társadalombiztosítási törvény 2020. július 1-jei hatályba lépése nyomán módosultak a nyugdíjtörvény végrehajtási rendeletének a nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időbe beszámítható azon szolgálati időtartamokra vonatkozó szabályai, amelyeket az érintett hölgy munkavégzés révén szerzett meg.

A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító idő szempontjából a keresőtevékenységgel szerzett szolgálati időtartamok beszámíthatósága függ attól, hogy az érintett hölgy mikor és milyen jogviszonyban végezte az adott munkát. A nyugdíjtörvény végrehajtási rendelete hármas időrendi bontásban sorolja fel az 1998. január 1. előtt szerzett, az 1998. január 1-je és 2020. június 30-a közötti időszakban szerzett, valamint új rendelkezésként a 2020. július 1-jét követően szerezhető, a nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időbe beszámítható, keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonyban töltött idővel elért szolgálati időtartamokat.

A hármas időrendi bontás a nyugdíjrendszer szabályozásának átfogó módosításait követi. Az 1975-ös régi nyugdíjtörvényt 1998. január 1-jétől váltotta föl az új nyugdíjtörvény, ez indokolja az első szakasz elkülönítését, majd az új nyugdíjtörvénynek a jogosító időre vonatkozó szabályozását idén július 1-jétől módosította az új társadalombiztosítási törvény, ez indokolja a második és harmadik szakasz elkülönítését.

A szakaszok

Az első szakaszban figyelembe vehető időtartamokat részletes felsorolással, a második szakaszban figyelembe vehető időtartamokat a régi társadalombiztosítási törvény megfelelő paragrafusaira való utalással, míg a harmadik szakaszban figyelembe vehető időtartamokat az új társadalombiztosítási törvény biztosítási jogviszonyokat felsoroló törvényhelyeire való utalással határozza meg a nyugdíjtörvény végrehajtási rendelete.

Mindezt 23 ponton keresztül részletezi a rendelet, ilyenek például a kisiparosként, a magánkereskedőként, az alkalmi fizikai munkát végzőként, a szerződéses üzemeltetésű üzlet biztosított vezetőjeként, a gazdasági munkaközösség tagjaként, az ipari szövetkezet tagjaként, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként, a kisszövetkezet tagjaként, a mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezet tagjaként, mezőgazdasági szakszövetkezeti tagként, a mezőgazdasági szakcsoport tagjaként, az egyéni gazdálkodóként szerzett szolgálati időtartamok.

A nők kedvezményes nyugdíja szempontjából a második és a harmadik időbeli szakaszban keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időnek 

• 1998. január 1-je és 2020. június 30-a között a régi társadalombiztosítási törvény 2020. július 1-jét megelőzően hatályos vonatkozó rendelkezései, 
• 2020. június 30-át követően a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló új társadalombiztosítási törvény vonatkozó rendelkezései szerinti jogviszonyban szerzett szolgálati idő minősül,
• ideértve az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást, az egyszerűsített foglalkoztatást, a szakmunkástanuló kötelező nyári gyakorlatát, valamint a szakközépiskolai tanuló biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban eltöltött nyári gyakorlatát, továbbá az 1997. évi LXXX. törvény 1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. § (2) bekezdése szerinti biztosítási időt is. 

Bonyolult

A társadalombiztosítási törvények említett vonatkozó rendelkezései meghatározzák az összes figyelembe vehető, szolgálati időt eredményező biztosítási jogviszonyt, amelyek keretében akár a versenyszférában, akár a közszférában munka végezhető, vállalkozási tevékenység folytatható, megbízás teljesíthető, és így tovább.

Az idézett rendelkezések tartalmaznak az érintett hölgyek részére egy nehezen értelmezhető kitételt is, amely szerint a jogosító időbe beszámítható a régi társadalombiztosítási törvény 1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. § (2) bekezdése szerinti biztosítási idő is. E rendelkezés szerint ha az érintett hölgy 1998. január 1. és 1999. december 31. között a törvényben meghatározott végkielégítést kapott, akkor a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodott meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítése megfelelt, de legfeljebb tizenkétszer 30 nappal. Az így szerzett biztosítási időt is be kell számítani a nők kedvezményes nyugdíjra való jogosultsági idejébe. A végkielégítés révén 2000. január 1-jétől már nem szerezhető szolgálati idő.

A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időbe beszámítható szolgálati időtartamokkal kapcsolatos bonyolult részletekről a szerző NyugdíjGuru News portálján tájékozódhat.

Farkas András
www.nyugdijguru.hu