Egyre nehezebb kordában tartani a járvány okozta frusztrációt

Mindenfelől azt halljuk, hogy lehetőleg ne találkozz a barátaiddal, ne menj be a munkahelyedre, a rokonokkal is csak telefonon, cseten érintkezz. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy megszűnt minden személyes kapcsolatunk, miközben rettegünk a fertőzéstől és a munkahelyünk elvesztésétől. Karsai Szilvia pszichológus szerint ilyenkor mindennél fontosabb, hogy tudatosan foglalkozzunk érzelmi jelzéseinkkel, és megtaláljuk az alkalmazkodás személyre szabott módjait.

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának kutatója szerint a járványidőszak okozta hangulatromlás oka a félelem mellett a fizikai kontaktushiány. Evolúciósan társas létre vagyunk programozva, hogy szükségünk van a kézfogásra, az ölelésre, de alapvetően már embertársaink látványa is jótékony hatással van ránk.

Ezért van az, hogy a hétköznapi online kommunikációban is jobban töltődünk, ha látjuk beszélgetőpartnerünk arcát és érzel mi reakcióit. „A járvány okozta stresszről ugyanaz mondható el, mint általában a stresszről – magyarázta a pszichológus –, hiszen most is egy külső fenyegetésre adott válaszról van szó. Ilyenkor valójában nem maga a fenyegetés számít, hanem az, amit gondolunk róla. Ez pedig tanult reakció, ami megváltoztatható, mint ahogy az is, hogyan reagálunk rá: megküzdünk vele, elmenekülünk, vagy alkalmazkodunk. A szorongásnak ezzel szemben nincs konkrét tárgya, de a tartós stresszhez hasonlóan mindkettő kimeríti a szervezetet.”

A szakember szerint az első hullámban még sokkal szélesebb érzelmi palettán mozogtak a reakciók (meglepődés, tagadás, bagatellizálás,reménykedés). A második hullámban a mentális közállapot negatív irányba tolódott el, a fásultság,a szorongás, a kontrollvesztés és a kimerültség erősödött. Karsai Szilvia szerint azonban érdemes óvatosan levonni a következtetéseket, hiszen ez egy új, ismeretlen jelenség, aminek megértéséhez ugyanúgy sok idő kell, mint a víruskutatáshoz; a hazai és nemzetközi pszichológiai kutatócsoportok folyamatosan dolgoznak,de még a tudományos munkát,így az interjúztatást is akadályozza a járvány.

Arra a kérdésre, hogyan lehet akár éveken keresztül a járvány okozta stresszben élni, a kutatópszichológus elmondta, jelenleg egy krízishelyzetben kell élnünk,amelyhez meg kell tanulni alkalmazkodni. Ez egy folyamat, amiből megerősödve és összetörve is kijöhetünk. Óvónők, tanárok panaszkodnak arról, mennyi szülői agresszióval találkoznak, de tapasztalhatjuk ezt a tömegközlekedésben is. Az izoláció következtében nőtt a szerhasználat és a dohányzás mértéke, de világszerte zajlanak olyan tüntetések is, amiket a korlátozások okozta frusztráltság robbant ki.

Mindez a pszichológus szerint arról tanúskodik,hogy belső erőforrásaink kezdenek kimerülni, amire türelmetlenséggel reagálunk. A szakember úgy véli,ilyenkor sajnos ritkábban mozdulna a fejlődés felé.„Annak, aki elvesztette a munkáját, nehéz megmagyarázni, hogy örüljön annak, amije van, és tanuljon a helyzetéből” – példálózott a kutató.Az egónk folyamatosan a biztonságot hajszolja, ezt azonban az átlagos életvitelünkben sem lehetséges állandóan fenntartani. Éppen ezért egy belső biztonságérzetet kellene magunkban megteremteni. „Mivel a pandémiát nem tudjuk megszüntetni, próbáljuk meg visszaszerezni a kontrollt abban, amire van ráhatásunk. Ez lehet az otthoni napirend kialakítása, a testmozgás, a rendszeres játék, vagy a meditáció” – tanácsolta a pszichológus.

Török Dániel