Csöpi gyerekkori álma és legnagyobb győzelme

Dzurják József még ott van az utolsó olyan magyar labdarúgók között, akik miatt érdemes volt kimenni egy-egy bajnoki mérkőzésre.

A 10 centi híján két méter magas támadó három országban lett gólkirály, valóra váltotta gyerekkori álmát, de ami ennél is fontosabb: akkor is megnyerte élete meccsét, és legyőzte a gyilkos kórt, amikor már az orvosok sem adtak sok esélyt neki.

Mindenki Csöpiként ismeri: sorsa már nagyon korán eldőlt, lévén hogy Ikladon, a Sport utca 1. szám alá született, egy kőhajításnyira a futballpályától, ám a nagy álom nem az Iklad, de még csak nem is a következő állomás, a Jászberény, hanem a Ferencváros volt. „Mindig mosolygunk, amikor egy játékos a Ferencvárosba igazol, és azt nyilatkozza, hogy egész életében Fradi-szurkoló volt, de ez rám tényleg igaz. Nem oly rég megjelent az óvónénimről egy könyv, amiben leírja, hogy én már 4 évesen verekedtem az oviban a Ferencvárosért” – mondta a Pesti Hírlapnak Dzurják József.

Persze az út nem volt sima, de Csöpi az Iklad, a Jászberény, a Jászárokszállás, a Békéscsaba érintésével előbb Diósgyőrbe került, ahol megismerte az ország, és ahonnan kétszeres NB II-es gólkirályként érkezett a Ferencvároshoz. „Nem túlzás azt állítani, hogy akkoriban a fél NB I- engem akart leigazolni, de én csak a Fradi hívó szavára vágytam. Anyukámnak már gyerekkoromban a 7-es számot kellett minden zöld pólóra felvarrni, hiszen Szőke Pista volt a kedvenc játékosom, így amikor 1986-ban a Ferencváros játékosa lettem, egy álmom vált valóra. Nem tagadom, anyagilag sokkal jobban jártam volna más klubnál, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Hihetetlen érzés volt a Fradiban szerepelni. Leírhatatlan volt az a népszerűség, ami körülvett minket. Volt olyan edzés, amelyre több ezer szurkoló jött ki, de játszhattam a Népstadionban kettős rangadót, sőt az utolsó ilyen meccsen 50 ezer ember előtt két gólt szereztem a Vasas ellen, 3-1-re nyertünk.”

A ferencvárosi Szokolai László (b2) gólt lő, jobbról csapattársa, Dzurják József a Ferencváros – Újpest öregfiúk labdarúgó-mérkőzésen a zöld-fehérek új otthonának, a Groupama Arénának a főpróbáján az Üllői úton 2014. augusztus 4-én / Fotó: Beliczay László/MTI

A játék, a góllövés pedig a Fradiban is jól ment a támadónak, így az NB II-es gólkirályi cím után az első osztályban is a legjobb góllövőnek bizonyult. Számára máig fájó pont, hogy az ezért járó díjat sosem kapta meg. „Egy autó járt akkoriban a gólkirálynak, ám az MLSZ az utolsó pillanatban jelezte: a szponzor visszalépett, így nem kapok autót. Az éremátadó ünnepségen a szövetség akkori elnöke, Laczkó Mihály megígérte, elintézni, hogy megkapjam a díjat. Azóta is intézi. Előttem és utánam is megkapta a gólkirály az autót, én vagyok az egyetlen, aki nem, és ez máig tüske maradt bennem.”

Magyarország legnépszerűbb klubja után Ciprus legnépszerűbb klubja következett, és láss csodát, Dzurják az Omonia Nicosiával is bajnok, kupagyőztes és persze ciprusi gólkirály lett. Csöpi sosem tagadta, hogy pályafutása legszebb két évét töltötte a szigeten, ahol még mindig tudják, ki ő. Pont a csodálatos két év, a kupagyőzelem, a bajnoki és gólkirályi cím megszerzése miatt érte váratlanul, amikor 1993-ban nem hosszabbítottak vele szerződést. Még az sem segített, hogy amikor mindez kiderült, a szurkolók tüntetést szerveztek a klubház elé.

„Mennem kellett az Omoniától, és mivel nem akartam Cipruson más klubban játszani, hazajöttem, de arra nem számítottam, ami itthon fogadott. Jeleztem ugyanis a Ferencvárosnak, hogy itt vagyok, ingyen igazolható vagyok, de nem kellettem. Otthon ültem, és nyalogattam a sebeimet, amikor jött Rákosi Gyula bácsi hívása, aki akkor a III. kerületi TTVE edzője volt. Fél évet nyomtam le Óbudán, amikor megkeresett Csank János, hogy igazoljak Vácra. Elfogadtam az ajánlatot. és egy nagyszerű csapatba kerültem. Nem mellesleg újra magyar bajnok lettem. Ráadásul a bajnoki címet is befolyásoló Ferencváros elleni mérkőzésen úgy nyertünk 3-2-re, hogy két gólt szereztem. A váci sikerek után még jöhetett egy külföldi kaland, és persze egy újabb gólkirályi cím, hiszen a Maldív-szigeteken is a legeredményesebb játékos lettem.”

Forrás: Dzurják József

Dzurják nem tagadja, bár gyerekkorában minden vágya az volt, hogy labdarúgó legyen, sokkal több jött ki pályafutásából, mint amire előzetesen számított. „Azt gondolom, a legtöbbet annak köszönhetem, hogy jó versenyző típus vagyok, aki teher alatt tud a legjobban teljesíteni. Márpedig erre a tulajdonságomra később óriási szükségem volt.”

Aktív pályafutása után edzősködni kezdett, de a játéktól sem szakadt el, folyamatosan pályára lépett az öregfiúk között. Egy idő után fáradékonynak érezte magát, majd megtörtént az, ami még sosem: cserét kért, mert fájt a lába. Elment kivizsgálásra, és közölték vele: előrehaladott csontvelő rákja van.

„Nagyon kemény pillanat volt, amikor 48 évesen azt mondta a szemembe egy orvos, hogy halálos beteg vagyok. Azt mondtam neki, hogy jó-jó, tudomásul veszem, de sportoló vagyok, és azért még küzdenék az életért. Szerencsére jó kondiban voltam, így elkezdődtek a kemoterápiás kezelések. Sőt, az általános állapotom még javult is, így felkerültem a transzplantációs listára, majd kiderült, hogy az egyik nővérem alkalmas donornak. Az orvosok jóslata ellenére még mindig élek. Az egyik dokinak mondtam, a futball nyelvén olyan ez, mintha 0-2-ről fordítottam volna, mire ő azt mondta, olyan súlyos volt az állapotom, hogy inkább olyan, mintha 0-6-ról fordítottam volna. Ennek immár tíz éve. Egészen pontosan október 18-án lesz 10 éve. Az a második születésnapom.”

Dzurják Csöpi NB1-es góljai

Nem teljes!

Csöpi ma is azt csinálja, amire gyermekkorában vágyott. Betegsége előtt elindult egy ígéretes edzői karrier, volt Temesvári Miklós, Sisa Tibor, Simon Antal vagy épp Bicskei Bertalan segítője. Tagja volt többek között a Videoton, a Diósgyőr, a Zalaegerszeg szakmai stábjának, dolgozott a ferencvárosi utánpótlásban. Sikeres volt vezetőedzőként az NB III-ban a BVSC-nél, a REAC-nál, a Dunakeszinél, az NB II-ben Kazincbarcikán, sőt egy fiatal, „kiesésre ítélt” csapattal nyert bajnokságot a Maldív-szigeteken. Most 58 évesen a kazincbarcikai fiatalokkal dolgozik.

„Betegségem előtt ugyan felvettek a pro liszenszes tanfolyamra, de nem tudtam befejezni, így esélyem sincs arra, hogy az NB I-ben legyek vezetőedző. Jól érzem most magam Kazincbarcikán, a kedvesem is ideköt, de azért jó lenne még NB II-es felnőtt csapatnál dolgozni.”

Fehér György