A halálból hozott vissza egy kisbabát a szülők búcsúölelése

Szeptember 7-től újra látogatási tilalmat rendelt el az országos tisztifőorvos a bentlakásos szociális és az egészségügyi intézményekben.

A látogatások korlátozásának az a célja, hogy megóvja a bent lakókat, illetve az egészségügyi és szociális intézetekben dolgozókat a fokozott fertőzési veszélytől. Az érintetteket kérdeztük.

A látogatási tilalom már a járvány első hulláma alatt is sok nehézséget okozott a kórházaknak és a bentlakásos otthonoknak, ezek megoldása a családokra és az ott dolgozókra hárult. „Előfordult, hogy nekünk kellett közölnünk a hozzátartozókkal és a betegekkel egyaránt, hogy mostantól visszavonásig látogatási tilalom van érvényben. A legtöbben, maradjunk annyiban, tudomásul vették, de volt, akit már a hír is megviselt. A pályakezdő fiataljainkról nem is beszélve. Nagyon meg tudta terhelni őket, amikor a családtagok velünk voltak agresszívek a látogatási korlátozás miatt, vagy ha egy idős, szenilis betegnek naponta el kellett ismételni, hogy nem, ma sem jönnek be a gyerekei” – mesélte elsőhullámos tapasztalatait a Pesti Hírlapnak egy kórházi dolgozó.

Elakad az információ

A családoknak a kapcsolattartásra telefonon vagy videochaten volt lehetőségük. A korlátlan látogatással ellentétben ezeknél a kommunikációs formáknál problémát jelentett, hogy a különböző intézmények felszereltsége nem egységes, a családokra ezért financiális többlet hárulhat, illetve fennáll a veszélye annak, hogy a hozzátartozók a betegek információi alapján, és nem a valóságnak megfelelően ítélték meg a bent lévők egészségügyi helyzetét.

„A feleségem feküdt kórházban az első hullám alatt. Az orvosok őt tájékoztatták az állapotáról, amiről engem, legalábbis azt hittem, ő informált. Mindig azt mondta, hogy minden rendben, inkább azzal foglalkozzak, hogy hova menjünk majd nyaralni. Aztán egy nap a kórháztól hívtak fel, hogy jó lenne, ha bemennék elbúcsúzni tőle. Nem tudom elmondani, milyen dühös és sokkos állapotba kerültem. Óriási jelenetet csináltam az osztályon. Akkor derült ki, hogy a feleségem tudott az áttétekről, és hogy már nem lesz jobban. Azért nem mondta el, mert nem akarta, hogy bűntudatom legyen, amiért nem látogathatom” – mesélte személyes történetét lapunknak egy férfi.

Az egyébként is túlterhelt egészségügyi rendszernek már nemcsak a betegek fizikai és egészségügyi állapotára, hanem az új, kielégítetlen pszichés igényekre – kontaktus, beszélgetés, figyelem – is figyelni kellett. A bent lévők a szeparáció miatt gyakran a gondozóktól, ápolóktól, orvosoktól vártak nagyobb figyelmet, az viszont, hogy ezt valóban megkapták-e, csak az intézményben dolgozók személyiségétől függött.

Életmentő látogatás

Mivel ma sem tudjuk, hogy az újszülöttek mennyire veszélyeztetettek, ezért a koraszülötti osztályokon is érvénybe lépett a látogatási tilalom. „A kislányunk pár héttel korábban jött, ezért bent kellett maradnia a kórházban. Tőle nyilván nem tudtuk telefonon megkérdezni, hogy van, ezért naponta többször hívtuk a koraszülötti osztályt. Volt olyan ápolónő, aki ezért nagyon gorombán viselkedett velünk. Szerencsére ez volt a ritkább” – mesélte a Pesti Hírlapnak egy édesanya.

A korlátozás ebben az esetben szemben áll azzal a felfogással, hogy az ilyen korai szakaszban a testi kontaktus az elsődleges kapcsolatteremtési mód a babák és a szülők között. Az egyébként is érzékeny időszakot megélő friss szülők már nem csak a gyerekük egészségi állapota miatt aggódnak, hanem attól is tartani kezdtek, hogy nem alakul ki a megfelelő kötődés köztük és gyermekük között. A szülőknek leggyakrabban arra volt lehetőségük, hogy diktafonra meséket, verseket mondjanak fel, énekeljenek, amit aztán az ápolók lejátszottak a gyerekeiknek.

„Az én véleményem is az, hogy a testi kontaktus nagyon fontos az újszülötteknél. Volt egy koraszülött babánk az osztályon, akit el kellett szeparálni az állapota miatt. Végül úgy láttuk, hogy a kisbaba nem marad életben, ezért behívtuk a szüleit.

Akkor, hónapok után először foghatták meg a gyereküket, aki – és mi sem akartunk hinni a szemünknek – ettől kezdve fokozatosan fejlődni kezdett.

A vírushelyzetben viszont nagyon fontos, hogy a szülők megértsék, a korlátozás a gyermek érdekében történik. A felvett hangjuk is érezteti a kisbabájukkal, hogy vele vannak. Mi biztatjuk őket, hogy éljenek a diktafonos lehetőséggel. A kötődés idővel úgyis kialakul majd” – mesélte egy kórházi dolgozó.

Cserdi Dóra