Állami segítség híján 51 ezer forintot költött egy átlagos pedagógus, hogy tudjon otthonról tanítani

Webkamerát, fülhallgatót, új internet-előfizetést vettek a legtöbben, de sokan arra is panaszkodtak, a programok használatához sem kaptak semmilyen segítséget. A tanárok szerint az otthonról tanítás összességében több, és nem kevesebb munkával járt számukra.

Országos felmérést készített a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) arról, hogyan élték meg a tanárok a digitális oktatásra való átállást, írja a Mérce.

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár ugyan azt mondta, a pedagógusoknak több összességében több szabadidejük maradt az új munkarendben, a tesztet kitöltők 78,1%-a azonban mégis úgy vélekedett, a digitális munkarend bevezetése túlmunkát jelentett a számukra.

Az otthon végzett munka magasabb önköltséggel is járt: a válaszadók 27,5%-a jelezte, hogy egyértelműen nőttek a rezsiköltségei a távmunka alatt, míg további 29,7%-ot részben érintett a probléma.

A válaszadók közel fele (42,9%) számolt be arról, hogy kénytelen volt saját pénzéből beruházni különböző dolgokra annak érdekében, hogy el tudja végezni a feladatait, erre ugyanis semmilyen központi megoldás nem érkezett.

A legtöbben (68,2%) kiegészítőket, azaz webkamerát, fej- és fülhallgatókat és egyéb technikai cikkeket vásároltak, sokan kényszerültek internet- (37,1%) vagy telefonelőfizetést (14,7%) vásárolni, vagy a meglévőt bővíteni.

A pedagógusok 22,8%-a kénytelen volt számítógépet is vásárolni, de a válaszadók több mint 10 százaléka saját zsebből fizetett elő olyan tréningekre, tanfolyamokra, amelyek a digitális munkarend megvalósításához szükséges tárgyi tudás megszerzését segítették elő.

A válaszadók átlagosan 51 524 forintot költöttek saját zsebből a digitális munkarend megvalósítására.

Ez úgy jön ki, hogy a legtöbbet költő tíz százalék átlagosan 150 484 forintot költött a munkavégzésével kapcsolatos igények kielégítésére, mások értelemszerűen ennél jóval kevesebbet.

Sokan (46,2%) stresszesnek élték meg az elmúlt időszakot, ami alatt 38,7 százalék úgy érezte, inkább jellemző volt esetében az egészségromlás, míg 11,9% egyértelműen a digitális munkarendnek tulajdonította azt.

A válaszadók több mint a fele (54%) jelezte, hogy nem volt központilag bevezetett távoktatási keretrendszer az intézményükben, ezért sok helyen teljesen esetleges volt, hogy ki, milyen rendszereket használ az oktatás lebonyolítására. A pedagógusok elmondása szerint leginkább magukra és egymásra számíthattak a digitális munkarend megvalósításában.

A válaszadók 79,6%-a szerint semmilyen segítség nem érkezett az állami intézményektől a programok használatára, a legtöbb segítséget a közösségi oldalakról, csoportokról vették igénybe (72,4%), majd a különböző magáncégek, kiadók, tartalomszolgáltatók oktatásban felhasználható tartalmait jelölték a legtöbben (43,5%), ahogy sokan (23,6%) vették igénybe a civilek, művészek, alapítványok, szakmai szervezetek által biztosított tartalmi segítséget is. Az oktatásirányítási felületeken csak kevesen (8,7%) találtak a digitális munkarendben felhasználható tartalmi segítséget.