Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Átellenben Jérikhóval

Pesti Hírlap

Létrehozva:

A berlini falról

 

„És felméne Mózes a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet.”

  1. Móz. 34,1.

 

„Nem találok kiutat; mindaz vagyok, ami nem talál kiutat” – sóhajt a modern ember…

Nietzsche: Az Antikrisztus

 

Nem vagyok Berlin-szakértő. Éltem Berlinben egy évig, ösztöndíjjal ki- és körülbélelve. Jártam néhány tucatszor Németországban, ismerek jól néhány tucat németet, szoktam német irodalmat olvasni, ezt-azt tőlük és róluk. És de nem ismerem ki magam rendesen. Bírom őket, csodálom a kultúrájukat, a mentalitásukat, a körülményeiket (melyek megteremtésében senki nem segített nekik), és sajnálom, hogy (tudjuk, miért) ennyire nem szeretik őket.

Hogy mennyire nem?

Nagyon nem. Ráadásul maguk sem szeretik saját magukat. Senki nem képes oly maró hangon írni róluk, mint éppen ők. Nietzsche durvább, mint Ehrenburg – aki szerint „a német egyszerű, egysejtű, de mégis különös élőlény”. Ja, különösen Bach. Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms és Wagner különös. Stb. Utazz el Selmecbányára (Beszterce-, Körmöc-, Szlovákia), Prágába (Brno, Karlovy Vary, Csehország), Gdanskba (Krakkó, Szczecin, Lengyelország), Segesvárra (Brassó, Szászrégen, Románia), és ámuldozz. Colmarba (Strasbourg, Mulhouse, Franciaország), és nézd meg Matthias Grünewald Isenheimi Oltárát.

Aztán gyere ki a múzeumból. Ülj le egy padra. Lehetőleg süssön a nap. Vakítson. Ne legyen túl meleg. Találd el. Nocsak, irigykedem is?

Olykor irigykedem, de akkor meg miért nem költözöm oda, nemde? Nem Colmarba, még csak Münchenbe sem, talán még Hamburgba sem, hanem Berlinbe. Miért nem veszek részt, miért nem segítem legalább őket azzal, hogy olyan tükröt tartok az orruk elé, amiben nagyjából úgy láthatják magukat, ahogy én látom őket.

Hogy én hogyan látom őket?

Helyesek. Ismerek váll-átölelős, barátságosan hátbaveregetős, egyből-tegeződő német értelmiségi férfiakat, aranyosak, „tőlünk” tanulták, nem áll jól nekik. Vagyis igazából jól áll nekik, ha nem is áll kézre. De az, hogy megtanulták, gyakorolják és élvezi, jól áll neki, jót tesz nekik. „Mi” jól állunk nekik és jót teszünk nekik. Hogy a németben belül, a beleiben van a fasizmus (így Ehrenburg, valamiért megvan nekem magyarul A német című brosúrája, Szikra, 1945, csúf kis dolog), ezt ha komolyan – és undorral – (kézbe)veszed és kifordítod, sem igaz: senkiben sincs eleve belül semmi ilyesmi. Noha belekerülhet, az viszont biztos, mindenesetre én nem ismerek német nácikat. Nyílt-nyitott németeket ismerek, akiket minden jobban érdekel, mint saját maguk. És persze nincs olyan, hogy a német.

Viszont a német egyesítés teljes siker – szerintem, nekik drukkoló kibic szerint. Minden bú-bajával, meg a körülötte folyó ismert jammerolással együtt. Siker, mert én annak látom, és igen, én jobban látom, mint ők – amennyiben nem így látják. A Szondi utcából jobban látszik.

Szórakoztatóbban. Mulatságosabban. Múlatod vele az időt.

Ők viszont dolgoznak vele. Sokféleképp, például vegyük azt, hogy a berlini fal 28 évére emlékez(tet)ve felhúzták a brémai falat. 3 méter 40 cm magas, mint az eredeti, igaz, lenvászonból készült, nincsenek hozzá szinkrongéppuskás harci trabantok, és mindössze 28 napig állt az installáció. Az ossi/wessi ellentét és frusztrációhalmaz eltűnőben, tudjuk, negyven esztendő sivatag szükséges bármiféle ígéretföldjéhez. Megláthatod ugyan, mint Mózes, ha az Úr akarja, „de oda nem mégy át.” (5. Móz. 34,4.) És mindig is működött a keleti-nyugati különkanyarodás, az ún. porosz utas fejlődés, a hajdanvolt DDR területe, Szászországot kivéve, eleve kevésbé fejlett. Most viszont nagyon feljöttek.

Felhozták, sőt fölrántották keletet, dacára a nyugati irányú elvándorlásnak, és hogy egyelőre inkább csak a nyugdíjasok térnek vissza. És azzal együtt, hogy itt, noha jóval kisebb a bevándorlók aránya, nagyobb a félelem is. Jogállam kontra nemzetvédelem, kisebbség és többség viszonya: új és vadonatúj ügyek-bajok: „All in all you’re just another brick in the wall” (Roger Waters, Pink Floyd), korosztályom diskurzusának alap-jele, jelképe sebesen íródik felül: ama Fal végképp leomlott. NDK/NSZK, „kommunizmus”, „szovjet”, mindez elpukkant, mint a túlfújt lufi, néhány összevissza beszélő ősöreg bolsi maradt, meg a rajtuk – meg bármin – kényszeresen gyakorlatozó ősfiatal nácik. „Lőn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal magától” (Józs. 6,20.).

Kukorelly Endre

(Az írás a Pesti Hírlap 2020. június 12. számban jelent meg. Az újság 7. oldalán egy technikai hiba miatt lemaradt Kukorelly Endre neve – az írótól és olvasóinktól elnézést kérünk!)

Legnépszerűbb cikkeink